HTML

Ferrari 1:18

1:18-as méretarányú sárvédős fém Ferrari modellautók, néha lehet más is...

Címkék

#51 (1) 308 (7) 328 (1) 348 (1) 360 (1) 365 (1) 430 (1) 458 (1) 550 (1) 575 (1) áttekintés (1) barchetta (1) bemutató (14) berlinetta (1) dino (1) elite (9) ezüst (1) f355 (3) f430 (1) fehér (2) fekete (6) ff (1) gt2 (1) gt4 (2) gtb (3) gts (2) hw (3) kék (1) kyosho (8) magnum (1) mások gyűjteménye (1) mm (1) összehasonlítás (2) pakk (2) parizer (1) piros (8) saját gyűjtemény (15) sárga (5) scuderia (1) spider (4) tb (1) testarossa (2) ut (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Missa: Hát ezért irigyellek! :-) (2015.05.04. 20:30) Labdacs pakkot kapott
  • Labdacs: @helloearth: Sajnos (részemről szerencsére) nincs most semmi eladó cuccom. (2015.04.17. 13:59) Labdacs pakkot kapott
  • ferrarifan: Nagyon szép modell, ez a sárga szin meg nagyon jól áll neki. Ha nem kellene most másra a pénz, én ... (2013.01.19. 11:37) Kyosho Ferrari 308 GTB
  • hellsing: Én nagyon-nagyon kedvelem az 550-est, akár van vagy nincs teteje. Az új F12 pont olyan, mintha az ... (2013.01.03. 22:28) HW Elite Ferrari 550 Barchetta Pininfarina
  • Dinoenzo: @LeoNardo: Kár szerintem is a 16 M-ért :( Az F430 GT az nagyon penge lenne szerintem egy Elite ve... (2012.12.29. 16:48) HW Elite Ferrari F430 Spider

Blogajánló

Labdacs pakkot kapott

2015.04.19. 14:57 Labdacs

scuderia600.jpg

1 komment

Címkék: pakk 430 scuderia

Labdacs pakkot kapott

2015.02.09. 18:38 Labdacs

pakk_jpg.jpg

8 komment

Címkék: pakk

Kyosho Ferrari 308 GTB

2013.01.19. 11:25 Labdacs

készítettem pár képet a nemrég érkezettről. mivel a Kyosho 308-asról már készült bemutató, nem is szaporítanám róla a szavakat, de a képeket érdemes átfutni. (a képek jobb egérgomb/kép megjelenítése funkcióval nagyíthatók)

1 komment

Címkék: sárga 308 gtb kyosho saját gyűjtemény

HW Elite Ferrari 550 Barchetta Pininfarina

2013.01.01. 15:00 Labdacs

a tegnap estém nem volt egyszerű. elfáradtunk már délután. úgy gondoltuk, hogy úgysem maradunk ébren éjfélig, ezért előrehoztuk a pezsgőzést fél tízre. ezzel csak egy gond volt; Ágó egy fél pohárral ivott csak, én meg nem tudtam visszadugni a dugót a pezsgősüvegbe, ezért csak azt tudtam kitalálni megoldásnak, hogy megmentem a maradékot. bele a bélrendszerembe.

finom volt. édes, buborékos, habzó. mellé toltam némi pogácsát, hogy jobban itassa magát, a végét pedig joghurtos szaloncukorral koronáztam meg. ezek után már nem is voltam annyira álmos. gyorsan neki is láttam a legújabb bemutatónak, aminek alanya az 550 Barchetta Pininfarina, annak is az Elite verziója. abból is a fekete.

pedig azon kevés modellem közé tartozik, amiből először a pirosat szereztem be. nem tudom, miért, először úgy gondoltam, hogy ez a fekete fényezés a pezsgőszínű beltérrel nem a legszerencsésebb. ezért eladósorba is került a nálam levő példány, vicces áron. de valószínűleg mindenki más is úgy gondolkozott, ahogy én, mert nem kelt el, ezért megszántam, magamhoz vettem, a fényképek elkészülése után pedig egy kicsit bele is szerettem.

pedig én ettől az egész 550/575 vonaltól eléggé idegenkedem. legjobban pedig pont a Barchetta áll távol tőlem. túl hosszú az orra, túl hosszú a segge, túl lapos a szélvédője. túl lapos, túl széles. nem tetszik. nem tetszett. egészen addig, amíg a kezembe nem vettem a modellt.

valahogy szépen összeállt az egész, kijött a forma szépsége, a pezsgőszínű beltér pedig megkoronázta az egészet.

persze-persze nem teljesen tövismentes a kapcsolat, felfedezhető itt-ott némi nagyvonalúság az illesztéseknél, ráadásul nagyon úgy néz ki, mintha az első lámpa környéke az ideálisabbnál valamivel szögletesebbre sikerült volna.

hátul is van némi probléma az illesztésekkel, a kipufogó sem az a pengeéles végű valami, de alapjában véve azért nem olyan rossz, ami látunk.

a felni/gumi/fék háromság egészen kellemes hatást kelt. nem felejtettem el persze, hogy ez a modell úgy lett Elite, hogy fogták a régi HW modellt és reszelgették, toldozgatták, foltozgatták, és itt a toldozgatást, foldozgatást szó szerint kell érteni. a féktárcsák viszonylag sűrű lyukait tartalmazó kis vékony fémlap ugyanis utólag van ráragasztva a durvább lyukazást alkalmazó eredeti tárcsára. mindez onnan derült ki, hogy az én példányomnál por került a gépezetbe, és a jobb hátsó féknél elengedett a ragasztó, aminek következményében ez a kis lap szabadon forog-lötyög a felni és a tárcsa között. a négy közül legalább ez az egy darab képes a mozgásra, a többi tárcsa fix, nem forog a kerekekkel.

a másik érdekes, kissé rozoga benyomást keltő jelenséget a modell kibontása közben fedeztem fel. éppen a motorháztetőt tartó drótok kibontásával szenvedtem, amikor észrevettem, hogy a szélvédő a kezemben lötyög. két mozdulattal vissza tudtam pattintani a helyére, de akkor is egy pillanatra a szívbajt hozta rám. gondolkoztam rajta, hogy meg kéne kínálni egy pötty ragasztóval, de a bepattintás után rendesen e helyére került, nem mozog. inkább nem bántom.

szépet is mutatnék már végre. a rácsmesterek ennél a modellnél is kitettek magukért. persze azért csak módjával, de került egy-két meglepően szép rács a modellre. a legszebb talán a motorháztetőn levő légbeömlőé.

a bal hátsó kerék feletti szellőzőlyuk is hasonlóan jól sikerült. érdekesek az inkább jelzésértékű, mint szép Pininfarina feliratok a hátsó sárvédőkön az ajtókilincsek mögött. magán az ajtón azért látszik, hogy az alapokat egy olcsóbb modell adta.

legjobban persze a zsanéron, ami a hatalmasabb fajta egykarosok családjából származik. szerencsére az ajtót kinyitva csak ez az egyetlen dolog szegheti kedvünket, mert az utastér az maga a csoda.

a kormány a többszínű karimával, az icipici emblémával, a kis krómkeretes légrések, a világos belsőt tagoló fekete műszerpanel. nekem nagyon tetszik. itt bizony egyáltalán nem látszik, hogy nem igazi született Elite modellel van dolgunk.

ami ma már nem nagyon divat; van kárpit. nem is csak a lábtérben, de a kardánalagút és a küszöb belső fele is szépen be van burkolva. bónusznak ott van a kézi váltó fekete gombos botja a klasszikus kulisszával. nyamm.

a kagylóülések is szépre sikerültek, itt is ügyeltek a kétszínű belső továbbvitelére. de az én kedvenc részletem mégis a támladőlést szabályozó kis tárcsa.

sajnos a beltérben tapasztalt lendületből és igényességből nem maradt semmi a csomagtartóhoz érve. alapvetően csak két probléma lenne vele; az egyik a lyuk a padló közepében, a másik a kárpitozás teljes hiánya. tetszik viszont, hogy a zsanérokat nagyon ügyesen oldották meg, elrejtve őket az ülések mögötti púpban.

ugyanez a bravúr a motortérnél nem sikerült; a világos utastér miatt még feltűnőbb, de gyakorlatilag a zsanérok lyukain  keresztül az autó lábterébe látunk. nagy kár érte, mert különben jókat lehetne írni a fedél alatt látottakról. semmi különös, csak a szokásos, színes-szagos, még nem burkolt, de már nem annyira nagyon látványos Ferrari motor van itt. táblácskák, bilincsek, kupakok ezerrel.

kellemes cucc ez, nem számítottam rá, hogy ennyire megszeretem. ha lenne olyan cím, a legjobb vannabi Elite modern Ferrari modell, akkor ezt minden bizonnyal ő kapná. így, feketében.

17 komment

Címkék: fekete bemutató elite 550 saját gyűjtemény barchetta

HW Elite Ferrari F430 Spider

2012.12.27. 21:08 Labdacs

gondoltam, még az újévi jókívánságok, lezárások, meg kívánságlistás posztok előtt rittyentek egy olyat is, amiről ugyan nem lehet majd sok oldalnyi kommentet zúzni, de legalább lesz benne némi információtartalom. az idei utolsó bemutatóm tárgya nem más, mint az F430 Spider.

azon magam is elcsodálkoztam, hogy ez a típus még nem szerepelt komolyabban a blogon. persze, körbenyálaztuk a börzén pár kép erejéig elkapott fehér BBR-t, Dani is közölt gyönyörű képeket az ő grafitjáról, meg írtam róla, hogy létezik, de ilyen korbefotózós anyag, szöveggel még nem volt. egészen mostanáig.

a bemutatóm alanya sajnos nem a piros-, vagy grafit színben pompázó ős-Elite Spider, hanem a Ferrari Celebrities sorozatban megjelent Seal verzió. azt sajnos nem tudom megmondani, hogy miért nem a Ferrari in Music szériában szerepel, de mindegy is. ez a modell nálam gyakorlatilag azzal a tipikus történettel rendelkezik, mint a piros Elite 288 GTO. volt nálam mindig eladó, vitték is a népek, ímmel-ámmal, mert olyan nagyon sok jót sosem írtunk róla. aztán csak kikopott, miközben nem tartottam meg belőle egyet sem. pedig egy grafit mennyire tud néha hiányozni. ez a Seal verzió is olyan ha nincs ló, jó lesz a szamár is alapon maradt nálam; hogy végre legyen itthon Elite F430 Spider.

ami a legmeglepőbb a gép összképében, hogy nagyon jól áll neki ez a csupa fekete lopakodó stílus. biztos sokan inkább valami rikító piros belsővel képzelik el, de nekem így is tetszik, sőt. így jobban. egy nagy fekete massza az egész, amiben a vörös szelepfedelek szinte izzanak, annyira hangsúlyosak.

közelebb érve már sajnos nem ilyen ábrándkeltő a látvány. a lámpák és a karosszéria felső felének illeszkedése valahogy nem a legjobban eltalált. az egész modell talán legolcsóbb részlete a messziről láthatóan egy matricával megoldott amerikai oldalfény.

a lámpák maguk nem lennének rosszak, látszik bennük a munka. de sajnos nem önmagukban állnak, hanem a karosszériába simulva. vagyis nem simulva.

kárpótlást nyújt a szép felni-fék páros. bár nekem a féktárcsa kicsit harsány így ezekkel a lyukakkal, de semmiképp sem nevezhető rossznak.

ellentétben a csomagtartóval. még a "régi" dobozos hagyományokat követve hatalmas lyukkal az alján a rögzítődrótnak. az újabb generációs Elite modellekhez híven kárpitozásra senki ne számítson. tévedtem, nem is az oldalfények, hanem az ablaktörlők lapátjainak imitációja a legigénytelenebb részlet az autón.

ha eddig nem vált volna világossá, az egykaros ajtózsanérból rögtön kiderül, hogy ez tulajdonképpen egy szépen kistafírungozott régi HW modell. az ajtókárpit egyszerű, mint a szög, de az anyaga nagyon tetszik. finom, gumiszerű.

kárpit itt sincs, helyette a lassan megszokottá váló, bársonyos tapintású műanyag lap van. a műszerfal nem is annyira tragikus, a fekete alapszín szépen elrejti a hibákat. a kormány egy kicsit vastagabb a kelleténél, ráadásul határozottan girbegurba, de vállalható.

ezen a képen a modell egyetlen valódi rácsát rejtettem el. nem, nem a motorháztetőn kell keresni; a bukócsőben lévő szélfogókról van szó. a többi rács a modellen mind kamurács. egy picit fura ez, hiszen, ha valamit, akkor ezt azért jól meg szokták oldani Mattel-ék. jobban megnézve a motorházfedél illeszkedése sem az igazi.

alatta senki ne számítson tűzijátékra. a látvány korrekt, de semmi több.

igazi Elite-gazdaságos modell került hát bemutatásra. aki egy fokkal szebbet szeretne, annak javasolnám a piros- vagy grafit színűből bármelyiket, de sajnos azok elérhetetlenek a piacon. ha a pénz nem számít, akkor el lehet csípni a gyönyörű BBR-ből is a piacon egyet. ez a fekete viszont csak akkor költözzön be hozzánk, ha tényleg nincs más, vagy nagyon számít a pénz, vagy valamiért nagy Seal rajongók vagyunk. vagy ha nem zavarnak minket a fentebb részletezett hibák.

11 komment

Címkék: fekete bemutató f430 spider elite saját gyűjtemény

HW Elite Ferrari Dino 308 GT4 - Pozitív csalódás

2012.12.14. 22:52 MT21013

Szokásos „letudnivaló” Ferrarinak indult ezév május 29-én, Labdacs ekkor tette fel először a Dino GT4 képeit pirosban.

01.JPG

Talán a Zsigulis gyökereim, vagy a gyermekkori vasaló Ferrarik miatt nálam még mindig tartja magát a rosso mánia.

Az egy szem sárga 458-asomat leszámítva mindenki más piros. Na jó a 60. évfordulós Mondialom körömlakkos piros…

02.JPG

A lényeg, hogy ment levél a mesternek legyen kedves rám is gondolni a beszerzéskor. Nem is emlékszem más Elite modellre ami ilyen sokára érkezett volna meg a képek megjelenésétől számítva.

03.JPG

Sebaj, így legalább jól kiéheztem rá és Labdacsot boldogítottam havonta, hogy mikor jön már? 

04.JPG

Pedig az első sajtófotók láttán azért nem sok jóra számítottam. Matt fényezés, nem túl szívderítő illesztések, kidolgozatlan egybeöntött hátsó lámpa, helyenként gagyi részletek, fekete ablaktörlők. Amúgy be kell vallanom nekem ez a típus „nem volt meg”. Autóbolond létemre több mint 3 évtizeden keresztül nem botlottam bele. Az Elvis változat bemutatója kapcsán csodálkoztam rá, hogy ez meg mi a fene. Elő kellett vennem a Ferrari nagykönyvet és ott némi keresgélés után meg is találtam. 

05.JPG

Minden idők legismeretlenebb közúti Ferrarija címére jó eséllyel pályázna a típus. Modellgyűjtés szempontjából ez persze lehet előny is. A Bertone formaterv teljesen idegen a megszokott Pininfarina formákhoz képest. Így estefelé talán csak apukám isteni otelló vörösbora az oka, de helyenként a Fiat X1/9-et vélem látni benne. 

Talán azért is késett a modell, mert a Mattel egy kicsit finomított az Elvis verzión látható kidolgozáson. Az eredmény meggyőző(bb) lett, teljesen pozitívan csalódtam kibontáskor.

Ha már kibontás, akkor adózzunk kicsit az új doboznak, amelynek kivitele komoly előrelépés, gusztusos lett.

06.JPG

Mondjuk a hungarocell doboz keresztben átcelluxozása már kevésbé igényes.

07.JPG

Ráadásul nagyon nehéz kicsavarni a világ talán legkisebb menetemelkedésű rögzítőcsavarjait. Nem számoltam, de legalább 40 fordítómozdulatot igényel 1 csavar. Szóval 160 mozdulat után szezám tárulj és lőn ő az. Lehet a hungarocell doboz teszi, de pavlovi reflexként Kyosho érzés kerített hatalmába, még a szaga is esküszöm olyan volt.

08.JPG

Az már a következő Hotwheels fejlesztés része lehetne, ha nem kellene a rögzítőcsavarokkal bohóckodni. Sokkal jobb megoldás amikor a doboz az autó formájához idomul és aztán ahogy a seftes csóka mondta a bankos reklámban: „kiveszem-beteszem érted” Csak a befejezés lenne a „hasitasi nem kér kódot” helyett Kyosho és Autoart doboz nem kér csavart!

Nézzük az evolúció főbb előrelépéseit! 

Az új doboznak hála nincsenek a drótos lefogatáshoz alkalmazott átfúrt lyukak és egyéb oda nem való részletek.

09.jpg

A hátsó lámpákon is sikerült sokat finomítani. A fekete Elvis verzión még egyszínű, nagyon műanyag hatású lámpatest volt. Az új azért már barátságosabb!

10.jpg

Az antenna finomsága sem említhető egy lapon. 

11.jpg

Fekete helyett krómozott színűek az ablaktörlők. Labdacs utólagos engedelmeddel felhasználtam korábbi bemutatód képeit.

12.jpg

Szóval a modell első látásra teljesen rendben van, de az ember óhatatlanul elkezdi keresni a hibákat. Nem túl sok van és essünk is túl rajta gyorsan.

Ha egy modell ára többre van taksálva mint a haza bölcsével jelzett bankó, akkor azért tényleg elvárható lenne a kárpitos beltér. Nem is értem miért tért le erről az útról a Mattel. Ugyancsak ide kívánkozik, ha már egyszer a normál 308-asnál megoldható volt a nyitható lámpa, akkor itt sem haragudnánk érte. Ja és ki tudja megmondani miért nincs külső tükör?

Általában nem szoktam különösebben szemlélgetni a modelljeim alját. Az igazi autókon sem hoz lázba a padlólemez, különben is keleti autós korszakomban az mindig rosszat jelentett, ha a szerelő lehívott az aknába alvázat nézni. Viszont ez a fenék meglehetősen magas szinten hozza a minimal design életérzést. 

13.JPG

Folytassuk hát a pozitívumokkal. Férfitársaim egy jó részéhez hasonlóan nem igazán vagyok hiteles szín expert. Amikor életemben először elémtolták a kínai színes gömbös könyvecskét azt hittem valami absztrakt expresszionista album, esetleg Victor Vasarely prospektus. Meg is kaptam a színtévesztő plecsnit, így ha pályát változtatnék akkor sem lehetnék BKV sofőr vagy villanyszerelő. Színérzékelési hiányosságaim ellenére azért azt kell mondanom, hogy a Dino GT4-es az egyik legjobb piros szín amit Elite sorozaton eddig láttam. Nagyon szép mély tónusa van és a felülete is igényes. Persze ez az amatőr fotóimon sajnos nem látszik. 

14.JPG

Jól sikerültek az ablakok körüli krómdíszítések, finom-ízléses munka, akárcsak az ajtó illeszkedése, a kilincs kidolgozása.

15.JPG

Különösen finom részlet a hátsó légbeömlő rácsa.

16.JPG

Határozottan jó ötlet volt a fekete ablaktörlők lecserélése, ami még a fekete verzión látható volt. Alakulgat az Elite ablaktörlő fronton, de van azért olyan szög ahonnan nézve kicsit idétlenül néz ki. A 2 dimenzióról mondjuk már elérték a 2,5-et, remélhetőleg meglesz előbb-utóbb a 3 dimenió is. 

17.jpg

A felnik a szokásos szintet hozzák, semmi különleges nincs bennük, igaz az eredeti forma sem az az égbekiáltó designremek.

18.JPG

A motortér is hozza az elvárhatót. Szépek a kábelek, a csövek végén kidolgozott záróbilincsek vannak és természetesen kapunk néhány táblácskát.

19.JPG

A hátsó csomagtérbe meglehetősen korlátozott belátást kapunk, mivel szinte alig nyílik ki. Ennek megfelelően semmi különös nincs is ott csak egy fekete műanyag üreg.

20.JPG

Elöl viszont két finomságot is találtam.

21.JPG

Az egyik, hogy nagyon életszerű, szépen kidolgozott a hűtő felülete.

22.JPG

A másik, hogy beleszerettem ebbe az akkumulátorba.

23.JPG

Számomra a legjobban sikerült terület az utastér. A bézs-fekete összeállítás sokkal hangulatosabb, mint az Elvis  modell intergalaktikus sötétséget megszégyenítő belseje. 

24.JPG

Szépen kidolgozottak a részletek, a kárpitozás hiányát leszámítva nem érheti szó a ház elejét, akarom mondani a kocsi belsejét.

25.JPG

Az ajtóborítás nem különösebben látványos, de az az igazi autón sem volt másként.

26.JPG

Gyönyörű a műszerfal, hasonlóan részletgazdag a kormány. 

27.JPG

Gusztusosak az ülések valamint fémküszöb is jutott.

28.JPG

Az előzetes képek alapján vert helyzetből kezdett ez a járgány, de nagyon megkedveltem. 

29.JPG

Tényleg csak azt mondhatom gyűjtőtársaimnak, hogy nem csak egy letudnivaló gépezet az Elite Ferrarik sorában, hanem egy igazi finom kis szerkezet kisebb hibákkal, hangyányit túlárazva. Összességében csak ajánlani tudom. 

16 komment

Címkék: bemutató piros elite 308 mások gyűjteménye gt4

HW Elite Ferrari 458 GT2 AF Corse

2012.11.29. 08:18 Labdacs

ha valaki nem szereti a végtelen ömlengést, a szuperlatívuszok halmozását, a csapongó rajongást, az elfogult éljenzést, az ne is olvasson tovább. nyomja meg a back gombot, vagy simán csukja be a lapot. de a legjobb, ha kikapcsolja a számítógépet, tabletet, ájfónt.

mert itt most valami ilyesmi lesz. igazából amiatt az érzés miatt, amit nagyon régen éreztem új modell kicsomagolásakor. nem, nem csak az új csomagolás miatt elmaradt szentségelés miatt, hanem a modell miatt: meglátni, megszeretni, birtokolni.

hogy valami infó is szerepeljen, ez a gép a 458-as GT2-es verziója, ennek a konkrét modellnek az igazijával az AF Corse indult 2011-ben a Le Mans-i 24 óráson, kategóriájukban második helyezést értek el. talán jobb lett volna a győztes 2012-es gépet megformálni, mert ott igazán nagyot mentek, de akkor már el volt döntve, hogy ez az évjárat jön. de ne legyünk telhetetlenek.

pedig nem igazán vagyok oda a versenyautók modelljeiért, de ez most más. épp annyira agresszív forma, ami még nem túlzó, ízlésesen elhelyezett dekorcsíkok, nagy, de nem túl nagy szárny, szép piros fényezés.

elölnézetből engem egy kígyó fejére emlékeztet az autó. valami mérgesebb fajtáéra. sok mindent nem igazán tudnék róla írni. Nagyon szép a kis kihajtható első vonószeg a jobb oldali fényszóró alatt a sárga nyílnál. Eddig erre mindig elnagyolt, túlméretes megoldást adtak, most erre is figyeltek. tetszenek a sárga lámpák, a fedél illesztése is teljesen elfogadható 1:18-ban.

hátulról a szárny uralja a képet. de ha jobban megnézzük, akkor látszik itt igazi rács, kamurács, szépséges lámpák, a kipufogócsövek sajnos itt sem tökéletesek, de ez csak pont szemből belekukkantva látszik.

ahogy már utaltam rá, sajnos a GT2 is magán viseli az összes eddigi 458-ra jellemző tömör hátsólámpa-körüli rácsot, amiért igazán kár. de kárpótol minket a többi, például alul, a diffúzor mögötti.

az autóról a motorháztető fedele, illetve az eredetileg csomagtartóként szolgáló első rész fedele is egy az egyben leemelhető. alapesetben ezek a doboz felső részén kialakított kis mélyedésekben laknak, gondosan csomagolva. kibontáskor egy picit óvatosan is kell eljárni, főleg a filigrán kis motorháztető előbányászásával. a fedeleket apró mágnesek rögzítik a modellhez, ráhelyezés után nem lötyögnek, pontosan a helyükre kerülnek. levételükhöz nem ártott volna szerszámot csomagolni a dobozba, de nálam mindig van az erre a célra rendszeresített fogpiszkálóból egy szál.

az első fedél a súlyosabb darab...

alul természetesen gyönyörű ráccsal ellátva.

a felni-gumi-fék trió zseniális. kezdve a Brembo féknyergeknél, folytatva a szépséges felninél, majd végezve a Michelin-feliratos slick gumiknál.

még a felni belső felére ragasztott kis színes kiegyensúlyozó súlyok is megvannak, le a kalappal.

még azt is megkapjuk, amit eddig sokszor hiányoltunk: teliablakos szélvédő. persze csak az anyósülés oldalán, a másikon ott van a versenyajtós elhúzható plexi. ami esetünkben fixen nyitott, de azt én nem igazán bánom. az ajtók is kivételesen szépen illeszkednek a helyükre, fönt a keretüknél sincs semmi hézag. figyelemre méltók még a kis filigrán karbonszálas tükrök is.

ha már az ajtóknál tartunk, kukkantsunk csak be a pilótafülkébe. az ajtók nyitásához is a hűséges fogpiszkálóim egyikének segítségét kérem, mert a pontos illesztéseknek hála, csak azzal tudom feltárni a belsőt. az ajtókon sok kárpitot ne keressünk, szerintem az igazi is valami kikönnyített karbon-izé. nagyon tetszik viszont a típusjelzés megjelenítése rajtuk. külön jó pont, hogy az ablakkeret belül is meg van mintázva, nem csak a csupasz plexi mered ránk, ahogy arra volt már példa az utóbbi időkben.

az anyósülés természetesen hiányzik, helyette kapunk alumínium-hatású, gyönyörűen kidolgozott, szegecselt belteret, a fülke hátfalán mindenféle elektromos segédberendezéssel, kábelrengeteggel.

természetesen a bukócsövezés sem maradt ki a beltérből. részletes, keszekusza, gyönyörű. a vezetőülés a sokpontos övvel kívánatos. a műszerfal nyomokban hasonlít az utcai 458-ra, de tényleg csak nyomokban. a kormány mérete is jó. szóval belül minden rendben.

emlékszem, amikor megjelent az első kép a modellről, páran azt találgattuk, főleg a csomagtartó helyének képe láttán, hogy ez biztos a Super Elite verzió. de nem. ez a mezei változat. szép, aprólékos. színes, gusztusos.

talán a legnagyobb geg az átlátszó folyadéktartályokban levő folyadék, de azért el lehet itt még nézelődni. én a fékekhez az utastérbe friss levegőt szállító csövek karbon-torkolatával kezdeném, ha nézegetnem kéne.

nem is tudom, melyik része tetszik jobban az autónak. elöl az a sok cső, meg tartály, vagy itt hátul a motortér. szerintem ez utóbbi. el is döntöttem, igen: ez. azt is elárulom, hogy miért: nem biztos, hogy a képeken látszik, de van egyfajta mélysége az egésznek.

nem arról van szó, hogy van egy üregünk, abba beleragasztva egy motornak látszó műanyaglap, némi huzalozás, alatta meg semmi. nem, itt a padlólemezig lelátunk, és amíg a szem ellát, bizony minden ki van dolgozva. ráadásul szemet gyönyörködtetően.

a motorból magából persze szokás szerint nem sok minden látszik, az valahol jó mélyen alul helyezkedik el. a szemet inkább a motorhoz levegőt vezető csövek vonzzák, no meg a különböző vázmerevítő rudak. sajnos látunk egy igénytelen megoldást is: a fedelet tartó mágnespogácsák helyett ki lehetett volna találni valami igényesebb megoldást is.

számora ez a modell az idei év legnagyobb pozitív meglepetése, egyértelműen a legszebb, legkidolgozottabb, legösszetettebb Elite modell, ami valaha megjelent. aki ilyet szeretne, igyekezzen, mert nagyon hamar el fog fogyni az összes. ahol lehet még kapni, ott 100 euró környékén mozog. de most nincs kérdés: megéri.

16 komment

Címkék: bemutató piros elite saját gyűjtemény 458 gt2 #51

Kyosho HE Ferrari Testarossa

2012.09.21. 22:55 Labdacs

"a Kyosho Testarossa az, amivel mindig lyukra futok. mindegy, hogy HE, vagy sima mezei, mindig várom, hogy jöjjön, aztán, amikor kibontom, akkor szembesülök vele. nem tudok őszintén örülni neki, ezért eladom. hogy miért? mert maga a modell sem sikerült olyan jól, alapjaiban. az én példányomnál a meósok is néha félrenéztek. nem komoly dolgok, de akkor is."

nem is bemutató lesz ez, inkább csak magyarázkodás. amiatt, hogy miért adtam el a vaterán, hogy miért ment el tőle a kedvem annyira, hogy nem törődve a várható végeredménnyel, egy forintért tettem fel. nem tudom, miért, de a Kyosho Testarossa-val sosem volt szerencsém. a sima verzió is mindmáig vegyes érzelmeket kelt bennem, de ez az úgynevezett HE már azt sem tudja, hogy az érzelmek vegyesek legyenek. inkább csak negatívok.

persze az ember tudja, hogy ez a Kyosho HE csak mese, azért találták ki a japánok, hogy kerüljön valami magyarázat az árcédula mellé, amit a sima verziókhoz hozzátett érték a Testarossa esetén sem fedez. pedig akár jó is lehetne ez, főleg a színkombináció miatt; sokunk egyik kedvence ez: fekete Ferrari piros belsővel. távolról szuperül is néz ki. de ugye megfelelő távolságból egy Bburago is. upsz, ezt azért el szerettem volna kerülni. a burágózást. de sajnos kicsúszott.

pedig nem indult rosszul a dolog, a dobozt kibontva tipikus Kyosho-illat töltötte be a kicsi dolgozószobámat; ragasztószaggal kevert friss festék- és műanyagszag. szeretem. de azt már nem, hogy a festék látszólag olyan friss, mintha meg sem száradt volna: opálos a felület, mintha a kelleténél hígabb anyaggal dolgoztak volna. én ebben a témában viszonylag vak vagyok, de mások már mondták nekem, hogy a Kyosho nagyon csúnyán festi a feketét. nekem csak most tűnt fel, ennél a modellnél. pláne az új bezzeg-gyerek, az Elite 458 GT2 fekete csíkjaival összehasonlítva. a ragasztónak meg nem csak a szaga van jelen, hanem foltokban, csíkokban megjelenik itt-ott, a felhasználóra bízva a letakarítását. az egész olyan szedett-vedett hatást keltett, ráadásul itt-ott görbe, csámpás ez-az. ahogy írtam is a vaterán: a meósok nem voltak a helyzet magaslatán.

az már a legelső fotókon látszott, hogy a csomagtartó piros plüssborítása kikandikál a nyitható bukólámpák mögül. de nem csak onnan, végig a csomagtértető illesztése mentén, ezáltal olyan hatást keltve, mintha nem lenne csukva a tető. viszont az ablaktörlők szépek, a 3D-s Ferrari emblémák meg még annál is szebbek.

azért is írom ezeket, hogy azért ne csak panaszkodással teljen el ez a poszt. fokozom is picit: a felnik, meg úgy egyébként, az apró kicsi kis apró részek nagyon szépek, finomak, méretpontosak. ezzel kapcsolatban sosem volt probléma a Kyosho munkáinál. nincsenek béna megoldások, nem odaillő alkatrészek.

az ajtók is szépen illeszkednek, ahogy azt kell, a kopoltyú lemezei szépen egy vonalban futnak az ajtó utáni résszel. kinyitni őket csak a csomagba tett kis szerszámmal ajánlott, ha valakinek nincs elég erős körme.

belül már az ajtóknál kezdődik a vörös-fekete mánia. igazából sokat nem lehet róla elmondani, egy vörös ajtóbelső egy fekete könyöklővel.

még beljebb sincs sok újdonság. látszólag. pedig látszik, hogy az egész műszerpanelt lecserélték, végre meglett az a lyuk az ajtóval csatlakozó részen, amit anno annyira hiányoltam. a kormány is új, nem az a rücskös felületű. a napellenzők lehajthatók, meg még biztos van néhány dolog, amit nem vettem észre.

a csomagtartóba is került három barna táska. ezt szimpla parasztvakításnak tartom. inkább ne látszódna ki a piros borítás csukott állapotban szinte minden szögből. a plüssözés szélső peremén végigfutó szegélyről nem tudtam eldönteni, hogy szándékos, vagy a lecsukva hozzáérő fedél fogta-e meg feketére.

a motortérrel nincs baj, még több kábel, még több dísz, még több ez-az. azért ha már HE, legalább a tanksapkát kinyithatták volna. de ahogy írtam is fentebb, ez nem igazán HE mégsem.

ennyi lett volna a magyarázkodás. keserű a szám íze, de sajnos továbbra is az a véleményem, hogy a Kyosho Testarossa nem egy sikertörténet. három és fél éve gondolkodás nélkül megtartottam a simát, ami ugyanígy nem tetszett, ugyanilyen trehányul volt összedobálva. most ennek mennie kellett. kedvenc beszerzési helyemen ma került fel az árlistára az F355. a Kyosho. csúnya áron. meg a Rolls-Royce Phantom is. bevallom, hogy ez utóbbi jobban izgatja a fantáziámat.

2 komment

Címkék: fekete bemutató testarossa kyosho

Kyosho Ferrari F355 Berlinetta

2012.09.13. 21:40 Labdacs

semmit nem tudok róla, csak ez a kép van. meg a szerelem első látásra. persze az is lehet, hogy kacsa az egész. de finom, puhára sült kacsa.

kyoshof355.jpg

7 komment

Címkék: fekete piros f355 berlinetta kyosho

Kyosho Ferrari Testarossa 1984

2012.06.22. 08:44 Labdacs

5 komment

Címkék: fehér testarossa kyosho