Missa mester fantasztikus, hihetetlenül alapos és részletes, szuper fényképekkel illusztrált CMC SWB bemutatója után egy picit bizonytalanul ragadom meg a billentyűzetet, hogy írjak az SWB Elite verziójáról. egy ilyen színvonalú íráshoz nekem minimum egy válás kellene, de akkor sem biztos, hogy képes lennék így körbejárni a témát.
ami azt illeti, nem sokon múlt, hogy sehogy sem jártam körbe; ennek oka pedig a többször megénekelt gagyi csomagolás. annyiszor, de annyiszor elhatároztam, hogy nem írok erről többet, de volt olyan pillanat a szenvedéseim között, amikor elment a kedvem az egésztől, és azt mondtam, hogy kész, fogom, visszateszem a dobozba, nem lesz bemutató. pénteken vittem Missa mesternek a CMC-t. a kollégák persze rögtön kiszúrták; "Ferrrrrráriiii, mutasd!" én persze boldogan: doboz kinyit, hungarocellboboz kihúz, doboztető leszed, ott a modell. itt mi volt? csíptem magamnak fél órát a fotózásra, nyugodt szemrevételezésre, amiből 25 perc ment el szentségeléssel. a csomagtartó fedelét rögzítő drótot a kipufogók felerősítése előtt tehették fel, mert a bal oldali kipufogóvégtől nem lehetett hozzáférni. valahogy kipiszkáltam a végét, addig feszegettem, amíg ki nem tudtam annyira húzni, hogy a töveinél elvágjam. de akkor még ott volt egy kis műanyag röfiorr, amit egy csavarhúzóval kellett kifeszíteni a helyéről. közben összefogdostam a modellt mindenhol, az egyik ablaktörlőt majdnem letörtem, és természetesen a kipufogóvég sem volt biztonságban.
ha már az összefogdosásnál tartunk, ez a fényezés szerintem nagyon nem áll jól a modellnek. a hivatalos oldal szerint kék, de igazából alig van olyan fényviszony, ahol ki-kicsillan belőle egy kis kékség. az első fekete Hondám volt hasonló, annak is volt egy enyhe kék alapszíne. ezen a modellen is ott látszik a kékség, ahol megcsillan rajta a nap, vagy tükröződik benne valami, egyébként a legfeketébb fekete. lehet, hogy az árnyalat miatt, de lehet, hogy azért, mert a Mattelnél elkövették azt a hibát, amit nem nagyon szoktak, de pár helyen olyannak látszik a felület, mintha meg lenne karcolódva, repedezve a lakkréteg alatt. talán csak optikai csalódás, de egészen fura. szóval különleges ez a szín, de több a békesség a pirossal.
a színtől és a csomagolástól nehéz eltekintenem, de ha megpróbálok, akkor mindezek mögött egy egészen pofás kisautó rejtőzik. szépek a formák, jók az arányok, olyan kis rövid, zömök a gép, mint amilyennek az ember elképzeli. talán picit magasan hordja az orrát, de lehet, hogy az igazi is, mert a CMC is hasonlóan csinálja. a sötét szín jól kiemeli a modellen szép számmal található krómozott elemet.
a sok részlet után nézzük meg, merre is bújt el az ördög. kezdjük a gép seggével. szép, kerek. semmi gond nincs vele, a feszegetéssel a csomagtérfedél illesztési réseit sem sikerült tönkretennem, ennek nagyon örülök. a képen pont nem látszik, de a kipufogóvégek sem a most szokásos vastag kályhaezüst színű csövek, hanem igazi krómozott, csodálatos darabok.
rácsokban a Mattel mostanában elég jó, ezért a orr sem lett csúnya. bár a ködlámpák kis rögzítőpöckein látványosan észrevehető, hogy csúnyán egybe van öntve a hűtőrács keretével, de ez már csak kukacoskodás. a Ferrari lovacska is szép munka, a lámpák sem rosszak. a modell büszkén viseli az orrán minden idők legkisebb, talán legarányosabb sárga téglalap Ferrari emblémáját. a motorháztető tetején levő rács is szót érdemel.
sokadik örök vesszőparipám, a fotómaratott ablaktörlő. nem szép, nem tetszik, nem jó, de a legnagyobb probléma, hogy nem hasonlít az igazira. tessék elfelejteni.
az sg fórumon masszív fikázást ígértem, amit még csak részben váltottam be, de most pótlok. a kerék. vagy inkább; a keréknek látszó tárgy. nem azért fikázok itt, mert két napja volt a kezemben a CMC, és az egy kicsit más, hanem azért, mert a Mattel is tud ennél sokkal szebbet, és ezt nem egyszer bizonyította is. például a California SWB-n (tessék a linkre kattintani!). ha mást nem csinálna, csak fogják, és felteszik azokat a kerekeket is erre, nyert ügyü(n)k lenne. de nem, inkább visszarepültünk 10 évet az időben.
természetesen megkapjuk a félig tele oldalablakot. a végén még megbékélek vele, bár ha umbauzni támadna kedvem, úgy érzem, ennek a lyuknak a befoltozása még nekem is menne.
a csomagtartó semmilyen meglepetést nem tartogat. van egy ötödik béna kerekünk benne, aztán lehet méltatlankodni a zsanért tartó hatalmas fémdarabon is. viszont most látom csak, hogy ezen a képen tényleg mintha kék lenne a modell.
2011-ben ez az ajtózseb talán megérdemelt volna egy külön alkatrészt, de a nagyobb baj szerintem az, hogy az ajtók csak nagyon kis szögben nyílnak.
ami azért is kár, mert a beltér egész kellemes meglepetés. az ülések ugyan valami gumiszerű anyagból vannak, a kárpitozást is kispórolták, de mindezekért kárpótol a műszerfal a maga finom megoldásaival. egy picit fura elsőre a piros szín, de tud érvényesülni. szépek a műszerek, a kormányoszlopon levő kapcsoló. az összes modellautó-kormány bénább fényképen, mint élőben. ez is.
a kedvencem a műszerfalon a fekete és a piros rész találkozásánál végigfutó kis krómszegély.
a motor igazi csemege, szerencsére ezt nagyon érzi a Mattel, órákig lehetne nézegetni, tele van gyönyörű részletekkel, apró kis finomságokkal, itt igazán csak a kalapunkat tudjuk megemelni.
kár, hogy az egész összkép nem ilyen pozitív. ahogy az lenni szokott; pár buta, elkerülhető hiba miatt nem igazán lehet beleszeretni a gépbe. tízezer darab készül ebből is, csakúgy, mint a pirosból. ha maradnak a mostani árak, én inkább azt mondanám, hogy kettő ilyennek megfelelő euróból le kell vadászni egy CMC-t, az tényleg szerelem.