amikor az amerikaiak mentek az űrbe, rájöttek, hogy a golyóstoll nem működik a súlytalanságban. dollármilliókért kifejlesztettek egy antigravitációs tollat. költöttek rá, tesztelték nagyban, működött. mit csináltak az oroszok? ceruzát használtak. persze az egész nem igaz, a golyóstoll zseniális magyar találmány, jól működik az űrben is. de nekem végig ez a vicces történet járt az eszemben, amikor próbáltam megszabadítani a modellt a csomagolásától.

a rendes Elite ablakos dobozról van szó. mindössze három csavarral. de annak oldása után még valahogy ki kell gobozni, vagy el kell vágni két köteg drótot, mert a jóemberek valahol a nagy vízen túl úgy gondolták, hogy a motorháztetőt külön rögzítik a dobozhoz. a diffúzortól persze nem fér hozzá az ember keze. vagy hozzáfér, de vagy a humán testrész, vagy a fém sérül.

én beáldoztam a bőrt az ujjamon érte, hipp-hopp kikerült a dobozból a kis szörnyeteg. ekkor már csak négy köteg drót volt hátra, ami az első- és hátsó fedeleket tartotta a helyén, no meg a szalagocska, ami az ajtót. röpke negyven perc volt mindössze. megérte szenvedni vele?

első látásra nem is tudjuk. a szögletes tetővonal nagyon ismerős. a HW, vannabi elájt utcai F40-ről. tehát tiszta sor, a tetőt és környékét a régi modellből vették át.

szerencsére minden más új. például az első fedél. finom kialakítás, az egész modellre jellemző szép festés, matricázás, érdekes apró részletek jellemzik. talán fotókon az első vonószeg nagyobbnak tűnik a kelleténél, de élőben nem venni észre.

a felni-gumi-futómű-fék szentnégyeltség is teljesen rendben van, sőt. megadja az egész modell alaphangulatát a négy fehér felni, amiből a hátsó kettő egészen úthengeses, a Brembo feliratros féknyereg és a féktárcsa nagyon mélyen van. sajnos tendencia, de az az átkozott vasrúd bizony ott van a két kerék között.

az ajtónak nem sikerült tökéletesen a helyére találni, itt-ott bizony be tudna ugrani az a bizonyos egytizennyolcas kismókus. de ahogy már említettem, ez itt az a része a modellnek, amit a régi vasból vettek át. kárpótol minket a tényleg szép festés.

nna meg az, hogy a részletek ahol lehet, ott tisztességesen kidolgozottak. a beömlőnyílások előtti rácsok tényleg rácsok, nem odapingált sötét foltok.

ha már rács, akkor nézzük meg az autó fenekén levőt. nagyon apró-finom. belátni a motortérbe, mintha egy függönyön át leselkednénk be a bátyánk barátnőjének szobájába, hogy megtudjuk, mit csinálnak a nagyok. a kipufogók körülötti hővédő lemez és az autó aljára applikált, kipróbáltan pengevékony lemezből készült diffúzor érdemel itt még említést.

ennek kontrasztjaként sajnos a dupla tankolónyílás csak két matrica, amik ráadásul elég olaszosan vannak a helyükre ragasztva. nem nyíló sapkát kívánok Matteléktől, de ne látszódjon tíz másodperccel a modell megpillantása után, hogy itt egy újabb olcsó megoldás. legyen matrica, de akkor legyen szebb, pontosabb. ahogy azt egy csomó részletnél sikerült megoldani.

például a hátsó szárnynál. ugyan picit eklektikus a régi és az új modell találkozása, mintha fűrésszel lenne kettévágva a férgese a finomságosságától, de még így is szép.

sajnos a motorháztető illesztése is ismerős annak, aki fogta a kezében a régi HW-t.

menjünk a lemezek alá. az első fedél nem nyílik. hanem levehető. alatta nagyon versenyautós, nagyon alóméniumbólvan, nagyon érdekes valami. semmi pláne, de valamirt jól néz ki. talán pont a semmipláne miatt.

szerencsére a belső is újra lett gondolva. nyoma sincs például a padlót érő kormányrúdnak. a karima picit vastagabb az ideálisnál, de a középrészének kidolgozása kárpótol minket. a műszerfal teteje, a kardánalagút nagyon finom, plüssszerű anyaggal van bevonva. alcantara egytizennyolcban. a csupaszon hagyott kábelezés óriási, nagyon feldobja a belsőt. akinek eddig mutattam a képet, mindenkinek feltűnt, hogy picit szellős így az autó. de az okára senki sem jött rá, ami lehet, hogy az én leleményességemet dícséri. történt ugyanis, hogy kifogtam egy olyan példányt, amibe a drága jó kínai rabszolgák elfelejtettek sebváltókart tenni.

gondolom nekik az egyik nap olyan, mint a másik, az egyik modell, mint a másik. valószínűleg a legtöbben utálják is, amit csinálnak, de azért nekem hiányzott nagyon az a kis vacak. de megoldottam. az, hogy senki nem vette észre a házi barkácsot, külön örömmel tölt el.

kevlármatrica. van itt kérem jóra-szépre törekvés. látszik, hogy csak odaragasztott matrica, de akkor is óriási poén. az ajtók egyébként ugyanúgy nyílnak, mint a Kyosho kivételével az összes F40-esnek. egy pici kis fémnyelv fordul körbe az oszlop belsejénél elhelyezett dudor korül.

motore. szenzácionále.. nna jó, nem. de szép munka. főleg, ha nincs teteje az autónak, és jobban belelátni.

a legjobban a kipufogók sikerültek. szinte látni, érezni a forró gázokat, gőzöket a kékeslila csövekből jönni. az, hogy lecsukott motorháztetővel a rácsokon keresztül is látszanak, külön öröm nekünk.

tetszik. kell. van. nem írom, hogy aki szereti az F40-et, annak kötelező, mert csak ajánlott. sajnos a régi alkatrészek átvétele miatt nem hibátlan, de a vannabi elájt sorba semmiképp nem állítanám be. annál sokkal több lélek, sokkal több szépség van benne