kilenc perccel múlt éjfél. a család alszik. én picit szomjas vagyok, de lusta is leblattyogni a konyhába keresni valami alkoholmentest. ideális idő a bemutató megalkotására egy olyan autóról, amiről semmi nem jut eszembe? azon kívül, hogy üvegtető, meg kétszínű fényezés. nagyon szomjas vagyok. mégis lemegyek, keresek valamit. buborékosat.

nem volt semmi buborékos. ezért gyártottam pezsgőtablettából. ananászos. l-karmitinos, fenil-anilint tartalmazó szénhidrátmegkötés-gátló ingyombingyom. nem mondom, hogy nagyon finom, de nem rossz. leírom, hogy "pont mint ez a 612-es", csak hogy legyen itt egy harmadosztályú írói átkötés.

ha eddig 612-es Ferrari modellt szerettünk volna, látszólag számos választásunk volt. először ugye a sima HW, több színben is, de picit talán egyszerű kivitelben. aztán a Super Elite. méregdrágán. ha Elite modellre vágytunk, akkor a telereklámfeliratozott kínai körutas verzióval kellett megelégednünk. ami valahol különlegesnek számíthatott, de Scaglietti eleganciájának bemutatásához nem igazán volt a legjobb választás. most változott a helyzet, piacra került 5000 darab ebből a fekete-bordó gépezetből. elegáns is, nem annyira egyszerű, méregdrágának sem méregdrága.

hanem egy hatalmas tepsi. a tetején üveggel. pazar fényezéssel. a képek felét ki kellett dobnom, ezt a csillogó feketét annyira nehéz volt fotóznom. vagy nem fogta az optika, vagy pedig olyan dolog tükröződött, aminek nem kellett volna. rendben, én nem tudok fotózni. kéne írnom a külsőről, meg az első benyomásokról is, mert úgy illik. mégsem teszem. majd menet közben.

kezdjük hátulról, (süssünk el egy jó kis klisét) mert az utcán is ebben a pózban láthatják azok a szerencsések, akik mellett elsuhan egy ilyen. semmi különös. iparosmunka. négy kerek lámpa, arra rímelve négy kipufogóvég. van némi rácsozat is alul a diffúzor környékén. ha lenne egy autó, ami csak aprólyukas rácsokból épülne fel, akkor a Mattel mestermunkát tudna alkotni vele.

az orr nagyon hosszú, helyet kellett szorítani valahogy a 12 hengernek. illesztésileg nem a legszimmetrikusabb a motorháztető, de olyan nagyon nagy probléma nincs vele, csak a képen látszik ennyire, élőben nem annyira látványos. a lámpák nagyon jól sikerültek. pedig ez a terület általában nem szokott erőssége lenni egy Elite modellnek. ahogy az embléma mérete sem. itt sajnos hozták a szokásos formát.

közelebbről nézve a hűtőmaszkot, láthatjuk, hogy a formák sajnos kétdimenziósra sikerültek. ez az átka annak, ha minden részt ész nélkül fotómaratással csinál valaki. nekem jobban tetszene ide olyan, ami él a térben, nem mellesleg hasonlít is ezáltal az eredetire. viszont a fényezés aprólékossága itt nagyon szépen megfigyelhető, csak elismerést érdemel.

a kerekeknél már megint hiányzik némi utómunka, ahogy a 360 Spider esetében is ez volt a probléma. a felnik szélei iszonyatosan cikkcakkosak. viszont legalább a forgó féktárcsa-nyugton levő nyereg variációt sikerült megvalósítani.

igen, tolatóradar.

az ajtókról sajnos lespórolták a szélvédőt. nagy kár éerte, mert egy teleablakos ajtó szép harmóniában állhatott volna az üvegtetővel. ezt a ziccert vétek volt kihagyni, de hát a pénz nagy úr. az illesztésekkel annyi apró gond van, hogy a tükröt tartó kis háromszög nem olyan szögben emelkedik, ahogyan az A-oszlop, ezért a felső csücskénél már jócskán eláll tőle.

üvegtető-mániás vagyok, ezért nyíltan bevallom: akármennyi rosszat is írtam eddig erről a gépsárkányról, ez a parasztvakító kis alkalmatosság is teljesen megmenti a mundér becsületét nálam. azzal együtt, hogy éri még kritika.

rögtön a csomagtérnél. amiből kispórolták a kárpitozást! bizony-bizony. amerre az ujjak nyúlnak, csak kemény plasztikot érzékelnek. talán azt gondolták, hogy úgysem lehet rendesen kinyitni a fedelet, minek a sok strapa. ráadásul az üreg formája sem stimmel, sokkal kisebb az eredetinél, a kalaptartó alá nem nyúl be.

a motor sajnos a mai modern autókra jellemző agyonburkoltságával veszi el a kedvünket attól, hogy sűrűn nézegessük. persze, amit lehetett, meg belefért az árba, az ki lett dolgozva, de az egész olyan, mint bármelyik új Bruce Willis film; a moziból kifelé már el is felejtem, hogy miről szólt. bezzeg Az utolsó cserkész...

annyi rosszat mondtam már az ajtókról, most jöjjön a szokásos dorgálás: ugye az egykaros zsanér. ízlés szerint itt most lehet mérgelődni, vagy elfogadni, hogy ilyen. én nem nyitogatnám, engem nem zavarna. de hogy jót is írjak, nagyon jót: az ajtókárpit valami hihetetlenül finom, puha műanyagból van. a textúrája is nagyon szép. jó tapogatni. tényleg.

ugyanezt tudom a beltéri kárpitokról is mondani; végre nem a szokásos Elite filc a lábtörlővel a pedálok előtt, hanem bársonytapintású felület, mint a Kyosho Testarossa csomagtartójában. az egész beltér szürke egy picit, de illik a külsőhöz. egyébként amit lehetett, kihoztak az ismert alapokból.

ülésből rögtön négy van, ez adja a beltér igazi különlegességét. na meg persze az üvegtető.

ha most vennék 612-est, egészen biztosan ezt a modellt választanám. minden hibája ellenére az összhatása nájsztuhevvé tette nálam. de abban a helyzetben vagyok, hogy van belőle egy HW-m, meg sorban állnak előtte a sokkal fontosabb beszerezni valók, ezért lehet, hogy ez a modell ki fog maradni az életemből. illetve onnan dehogy marad ki, hiszen itt ez a jó kis bemutató. csak a gyűjteményemből. mert ez a példány Xapa mesterhez kerül. ezúton is gratulálok a választásához, szerintem jól döntött. végül itt szeretném megköszönni, hogy ezen bemutató erejéig kölcsönadta nekem!