lehet, hogy sokak számára szentségtörés lesz a téma, de mivel a játékosdobozban hever, felveszem, írok róla, aztán majd megbeszéljük a kommentekben, hogy ki mit gondol róla. szóval adott volt egy nem tökéletes állatopú Revell 250 GTO itthon. az egyik kereke folyamatosan le-leesett, küszködtem a felragasztásával, de nem nagyon sikerült, sőt, látszott, hogy az előző tulajnak is hasonló problémái voltak. egy másik kereke ráadásul fordítva volt feltéve, ott viszont fixen volt a helyére ragasztva, a javítási kísérlet biztos roncsolással járt volna. egyéb, apróbb hibákkal is barátkoznom kellett. ilyen volt a túl laza ajtónyitó mechanika, aminek hatására inkább kiestek az ajtók nyitáskor, mint kinyíltak.

már azon gondolkodtam, hogy felnyomom egyforintosra a vaterára, talán felmegy az ára egészen kétezer forintig, amikor egyik fürdetéskor Benedek fiam kiszúrta magának. egy tonna modell áll mindig halomban nálam, megnézi őket, de sosem akarja elkérni egyiket sem. ezért viszont nyújtózkodott, elég erős kommunikációval jelezte, hogy bizony kell neki. így, ütötten, kopottan, akkor éppen három kerékkel. nem mondom, hogy a modellel szemben érzett ambivalens érzéseim nem adtak löketet, de szerintem azok nélkül is odaadtam volna játszani a gépet.

mindez majdnem fél éve történt. az azóta elszenvedett sérüléseket, a vele szerzett tapasztalatokat, az esetleges jövőben jótanácsokat írnám ide le. mert jómagam is kíváncsi voltam, hogy mire képes egy vitrinbe szánt (kis jóindulattal) dísz egy picitvel több, mint egy éves kisfiú kezeiben.

a három keréren a játéktérre érkezés eleve nem ígért sok jót. egyrészt jelezte, hogy a kerekek eleve nem a legstabilabbak, másrészt a tologatásnál fellépő nyomás, terhelés rögtön nem négy-, hanem csak három részre oszlott.

így egyértelmű volt, be is igazolódott; a maradék három kerék sínylette meg legelőször a nem rendeltetészerű használatot.

a legutolsó kerék járt a legrosszabbul. gyakorlatilag amíg a többi vagy kiesett, vagy tengelyestől kitört, ez, amelyik a legmasszívabbnak bizonyult, a küllőknél engedte el magát. gyakorlatilag elemeire szakadt szét. ami elég veszélyes, mert  a darabok egyrészt szúrnak, másrészt picik, tehát nem nagyon venni észre, ha nem szedi össze azonnal, az ember fia, a piciséggel pedig a lenyelés veszélye is jócskán megnő.

ezek a vasak azért elég nehezek. főleg egy másfél évesnek. sokszor furdul elő ezért a kanapéről leszedés közbeni elejtés, vagy csak úgy szimplán eldobás. egy ilyennek lett áldozata a két hátsó kipufogó. a képen azért látszik, hogy nem a fiam törte le legelőször, volt más javítva.

a lámpa hiánya szintén egy rossz szögben történő landolás eredménye.

az ablaktörlők nem zuhanástól görbültek el, egyszerűen csak ezen a környéken van fogás a modellen, ha egy kisgyerek cipeli. elengedéskor, nem ledobáskor pedig a gép úgy csúszik ki a kézből, amit hosszú távon ezek a kis műanyag nyelek rosszul tűrnek.

a fedelek megint csak a földhözverődés miatt lettek kukába valók. megállapítható, hogy a szokásos silány műanyagok tartják a 64-es GTO fedeleit. javíthatatlanok.

ami a jó a rosszban, az az, hogy a motor és a pótkerék szavak könnyebben tanulhatók, mert immár nagyon szem előtt vannak.

a modell legvédettebb része a beltér. nincs kitéve közvetlen fizikai hatásnak, ami látszik is rajta: hibátlan. az ugyan ajtók naponta többször leesnek, de azokat csak vissza kell pattintani. ami gyakorlatilag szintén hibátlan, az a fényezés. vannak apróbb karcok, de nagyon jól bírja az edzést.

kijelenthető, hogy ez a gép tényleg nem kimondottan játék, elég rosszul tűni a mindennapi játszás során előforduló szituációkat. de Benedek fiam valamiért még így is, ilyen keréktelen, ütött-kopott, szétbontott állapotban is nagyon ragaszkodik hozzá, amivel nekem is több örömet szerez, mintha kitettem volna a polcra, vagy eladtam volna bagóért valahol.