már lassan egy hete, hogy megérkeztünk az általában napfényes Korfuról, ideje valami kis posztot rittyenteni ide, mert még a végén azt hiszi valaki, hogy belefásultam a bloggolásba, vagy annyira lekötnek más dolgok, hogy alig van időm ezt itt karbantartani. ez mondjuk igaz.
a ritkábban jövő bemutatókért cserébe most egy igazi kis vizuális merénylet következik; ha újra elővenném a mesekönyves sablont, akkor azt találnám leírni, hogy Hófehérke aranycipőben. igazából persze csak egy Bburago F50-es. ami csakis a színe miatt került hozzám. még a régi irodaházban volt a börze, és éppen egy fehér Bburago 360-ast vittek el előlem a szemem láttára valami nevetséges összegért, ezért mérgemben erre esett a választás.
arról nem pontosak az infóim, hogy ezek az aranyszínű műanyagok gyárilag ilyenek-e rajta, vagy valami ügyes mesterember pingált át mindent rajta. ha így van, alapos és szép munkát végzett. de itt vannak jobb Bburago-ismerők nálam, ők majd megmondják.
most kellene ide egy kis merengés a régi modellek hendikeppjéről, magáról a múló időről, meg, hogy ennek szellemében kell értelmezni ennek a gépezetnek is az összes jóságát, illetve hibáját. sajnos hiba akad bőven.
ezen a képen látható legjobban a legnagyobb baki, de inkább fogalmazzunk úgy, hogy szarvashiba. hatalmas, sokpontos, ilyen falra, múzeumba való, kis táblával a fán, amire rá van szögezve: a motorháztető nem olyan, mint az eredeti autón. itt, a modellen függőleges az illesztése a hátsó kerék előtt, az eredetin pedig ferdén, hátrafele indul, és kettéosztja a sárvédőívet. lehet, hogy valamit így lehetett egyszerűbben, olcsóbban kifröccsönteni, de ez már 14 évvel ezelőtt sem volt túl elegáns megoldás.
ahogy az autó egészének általános kidolgozása is sajnos az átlagos Bburago szintet is alig-alig éri el. félretéve az F50-nel szembeni általános ellenérzésemet mondom ezt. az illesztések finoman szólva is nagyvonalúak, a nyílások elnagyoltak.
az első lámpákat rögzítő kis apró pöckök nagyon jól látszanak, ahogy az is megfigyelhető, hogy sajnos az emblémát ezúttal sem sikerült pontosan a helyére ragasztani.
ha már ragasztás: az oldalsó indexek kicsi kis matricák. ha már nem volt erő odafesteni valamit, vagy apró dudort képezni, inkább maradt volna el. mert csúnya. főleg, ha a matrica már kellően besárgult. annak a bizonyos múló időnek a vasfoga.
de a slusszpoén csak most jön: Giovanni biztosra ment: kétszer lőtte fel a lovacskát, ha az első nem tetszik a kuncsaftnak, ott a második. egy szavunk sem lehet.
a kerekeknél az aranyszínű festés uralkodik, teljesen elfeledteti velünk, hogy bármi más eszünkbe jusson róla. ülünk, mint egyszeri szarkák az ékszerboltban; vakít minket a csillogás.
a feliratok, az emblémák is mind-mind ilyenek.
a hátsó rács picikét műanyagosra sikerült, talán ránézésre egy kóláskupak anyagát lehet benne felfedezni. a lyukak sem igazán mérethűek, a lámpák picit ránézésre készültek, saccperkábé.
a jó olasz mesterek a tükörlap ragasztásánál is letették a névjegyüket. tudom-tudom, hogy szépen ki lehetne ezt javítani, de így vettem, ilyen marad. modelleket gyűjtök, nem autókicsinyítéseket, a hibáikkal együtt szeretem őket.
az ajtók karosak. természetesen. de érdekesen karosak, mert egészen picike a mechanika, nem nyúlik ki az ajtó az autó mellé a levegőbe. mintha valami zsákutcába jutott ajtónyitási útkeresést látnánk.
nna igen, a belseje... sokatakarás. megint szarka. de most a farka. ezek a rücskök, a fényes fekete, izzadós műanyagok. pedig a kormány egész gusztusos. mondjuk csak a közepe.
ha a beltér problémás, akkor mit lehet erről elmondani? ez lenne az első fedél előtti "csomagtartó". eszembe jutott a vicc arról, hogy hogyan lehet betenni egy elefántot a hűtőbe. az utolsó utasítása: csukjuk be a hűtőautót. itt is hasonló műveletet javaslok. csak örökké túlélő elefánttal, ami miatt soha nem kell újra kinyitni.
a motortérben színesszagos kavalkád uralkodik. majdnem minden ugyanabból az anyagból, készült mint a rács a hátfalon. emiatt sajnos messziről látszik, hogy műanyag az egész. nincs semmi fémes hatás, de még csak törekvés sem rá. nem lehet nem észrevenni az elbaltázott fedél miatti extra réseket a sárvédők előtt.
hogy is van a mondás? nincs ronda nő, csak kevés alkohol? kéretik hozzá egy üveg finom vörösbor. nyalogatni, ízlelgetni, kicsi, apró kortyokban lassan lenyelni. nagyjából a harmadik pohár után, kellő távolságból azt lehet már rá mondani, hogy szép. vagy ha szépnek nem is látnánk, de elfogadnánk a hibáit. hiszen tökéletes modell nincs, tökéletes régi modell sosem volt, a tökéletes régi Bburago léte pedig komoly zavarokat okozna az erőben. mindenkinek szép napos hétvégét!