többszörösen örömteli pillanat volt, amikor a kezembe foghattam a Kyosho vadiúj HighEnd szériájának első darabját, ezt az ezüst 250 GTO-t. egyrészt örültem, mert mindig öröm új, rég várt Kyosho-t kézben tartani, másrészt örültem, mert ez a modell a bizonyosság, hogy a jövőben is lesznek Ferrarik a Kyosho kiadásában. persze mindenki tudja, hogy ez a GTO nem egy új modell, hanem a nemrégiben megjelent picit okosított, finomított verziója. borsos áron, új széria védőszárnya alatt, új csomagolásban. adja magát a helyzet; hasonlítsuk össze a donorral!

messziről nézve, aki nem tudja, hogy pontosan mit kell nézni, meg nem állapítja, hogy melyik gép melyik. persze árulkodik a fényezés, de ha a nemsokára megjelenő piros mellé leteszünk egy régebbit, akkor nehéz helyzetbe kerülhetünk. erre mondják, hogy a változtatások minimálisak.

magára az alapmodellre nem is vesztegetnék szót, már leírtam róla a véleményemet: tökéletes. nézhetjük balról, jobbról, alulról, felülről, bárhonnan, az egyik legjobban sikerült modellről van szó. ráadásul megjelent 5 változatban, mindegyikben van egy-egy kis trükk, amitől vonzóbb lehet valakinek, mint a többi négy. könnyű megtalálni az igazit, de a fanatikusok is meg tudják magyarázni, ha az összeset beszerzik.

nna, ebből kellett még többet kihoznia a japánoknak. hogyan csinálták?  nyilván a karosszériához nem nyúltak, senkinek nincs kedve ($) új öntőformát készíteni. de nem is az apró kis fényforrásokat cserélték, azok ugyanis változatlanok. persze a fényszóró más, de nem minőségében jobb.

oldalról, az ajtón sincsen semmi különös változás. az eredetin sem lehetett belekötni, itt sem. élénkebb fantáziával megáldottabbak számon kérhetnék az elcsúsztatható ablakot, de ahhoz valami mechanika kellene, azt eldugni valahová, ami miatt elveszíthettük volna a szép, finom, vékony, kecses ablakkeretet.

az első változás, amit észreveszünk, az a tanksapka; behódolva a divatnak, nyithatóvá tették. ami egyáltalán nem baj, mert nagyon szépre sikerült. tegyük hozzá, hogy az eredetin is ott volt a lyuk a karosszérián, csak a sapkát kellett lecserélni egy okosabbra.

kereket viszont nem cseréltek. minek is, hiszen a régi felett picit sem járt el az idő, sőt; tessék mindenkinek ilyen szépet csinálni!

a legnagyobb, legfeltűnőbb változások a motorháztető környékén találhatók: fotómaratottak a kis lefogópöckök, bőrnek látszik a bőrcsat, a légbeömlő előtti plexi vékonyabb, részletesebb. az ablaktörlő is fotómaratott, ráadásul nem a Mattel féle kétdimenziós fajta, hanem érdekes, izgalmas, lehetelfinom, szép darab.

ugyanilyen kis részlet a fény megcsillanása a sárga Ferrari emblémán. igen, nem festés, hanem egy külön odabiggyesztett, kis pici kidomborodó izécske. nem egy atomkori újítás, de nekem talán ez az ötlet teszik az egész autón legjobban.

a csomagtaróban is történt változás: a régi, a motorház csatjaihoz hasonló műanyag szíjakat bőrhatásúakra cserélték.

a motortérben sok apró dolog változott, de ezek tényleg csak akkor tűnnek fel az embernek, ha egymás mellett nézi a két autót. vékonyabbak lettek a kábelek, néhány kis alkatrész, cső szebben kidolgozott, van pár megfestett részlet, de az alapok természetesen ugyanazok.

lehetne képrejtvény is, hogy keressük meg a képen elrejtett N darab különbözőséget. én két részletet találtam: az ülések más anyagból vannak, és mintha a váltókulissza is kapott volna egy külön betétet.

most kellene jönnie egy elmélkedésnek arról, hogy megér-e ez a pár változtatás ennyi plusz pénzt, de ezt mindenki döntse el magának. vegye kézbe, nézze meg, hasonlítsa össze a régivel, aztán fizessen, ha még van hely, ahol lehet kapni. véleményt mondok azért: szerintem az a baj, hogy már az eredeti 250 GTO is "túl jóra" sikerült, ezért tűnhet kevéskének az elvégzett módosítások száma és milyensége. ilyen alapokon, ennyi idő alatt nagyjából ezeket a javításokat lehetett eszközölni. ahogy az előzetes képeken láttam, az F40-es már jobban fog különbözni a sima verziótól. majd meglátjuk, én drukkolok.