már nagyon rég elkészült Dofekné a kis HW TR átfestésével, de nekem mindig közbejött valami, csak a múlt héten tudtam átvenni. ezúttal is nagyon köszönöm a türelmet. meg a gyönyörű munkát, aminél jobb apropó nem is lehetne egy hármas összehasonlításhoz. a rengeteg birtokomban levő 250 TR-ből egy Bburago-t és egy CMC-t választottam ki mellé. nem hiszem, hogy hatalmas meglepetésként érne bárkit is, ha azt írom, hogy nem lesz meglepetés a bemutató végén; a Bburago szenvedi az úttörők sanyarú sorsát, a HW biztosra ment 10 éve, a CMC pedig tökéletes.
ahogy az lenni szokott, távolról egész kevéssé látszik a modellek közötti különbség. ha valaki kellően felületesen nézi őket, még a Bburago verziót is teljesen vállalhatónak gondolhatja. ehhez kell ezért némi kis csalás is. főleg az, hogy az kerüljön legtávolabb az optikától.
ami azért is fontos, mert úgy nem látszik, hogy a Bburago egy mérettel nagyobb a többieknél. olyan, mintha 1:16-os lenne. a lényeg az, hogy kellően kitöltse a szabványméretű Bburago dobozt. vicces, hogy a HW is nagyobb egy picit a kelleténél. szemből még nem is annyira feltűnő, de hátulról egyértelmű, hogy a modell farát túl szélesre, túl szögletesre vették.
ez a kép érzékelteti talán legjobban, hogy miről próbáltam irkálni az előző pár mondatban. ezen illusztráció mellett különösen érdekes, hogy a három modell közül a Bburago a legkönnyebb. ráadásul nyeklik-nyaklik; olyan, mintha nem gyári modell lenne, hanem valami ügyetlenül összerakott dobozos verzió, amiből kifelejtettek néhány csavart. a CMC a másik véglet: a legkisebb, de a méretéhez képest megdöbbentően nehéz. erre mondják talán, hogy van benne anyag.
tényleg elnézést kérek, ez az összehasonlítás így, hogy belemegyek a részletekbe is, méltatlan a CMC-nek, és sportszerűtlen a Bbuargo-nak, az olvasónak pedig semmilyen izgalmat nem tartogat, de ez most ilyen lesz mégis. kezdjük a kerekeknél. a Bburago csúnya terepgumikkal, fényesen csillogó műanyagküllőkkel operál. a HW-nél némiképp még rosszabb a helyzet; a gumi oldalfalából ugyan hiányzik az ordítóan ronda felirat, de a mintázat még terepesebb, a felni még elnagyoltabb. a csillogó anyagok ugyan elmaradtak, de ez nem biztos, hogy a modell előnyére vált: a matt szürke felnit nem tudom hová tenni. a CMC-t inkább nem részletezném, a látvány önmagáért beszél.
csináltam autós képeket is. a Bburago és a HW nincs is annyira lemaradva a CMC-től, ha csak kívülről nézzük őket. később majd mutatom, hogy milyen áron.
azt kellett megállapítanom, hogy a Testa rossa fara az, amin igazán le lehet mérni, hogy hová jutott a formahűség a modellszakmában az elmúlt 20-25 év alatt. a Bburago-nál ezt a formát akár egy AC Cobra fenekének is el lehetett volna adni, mert arra is nagyjából annyira hasonlít, mint a donorautóra. ráadásul egy csúnya vízszintes illesztés szeli ketté az autót. de legalább jár hozzá négy bónusz trombita is. a HW-nél már valamivel jobban rá lehet ismerni a formára, itt is van illesztés elvágólag, de legalább a trombiták kisebbek. a CMC fara gömbölyded, sehol egy nem kívánt illesztés, viszont még itt is találni finom részleteket. például a kis szegecseket a "rendszámtáblán", vagy a krómkeretet a hátsó lámpák mögött.
a Bburago rozogasága talán a Testa Rossa legjellegzetesebb része, az első sárvédő környékén érhető leginkább tetten. a kipufogó eleje a levegőben fityeg, a légkiömlő környéke egy katyvasz, az illeszkedni vágyó lemezek között néhol milliméteres hézagok. a HW sem sokkal jobb nála, de ott legalább az illeszkedések jobbak, és az ember nem érzi úgy, hogy rögtön szétesik a kezében a vas. a CMC itt is más ligában játszik.
előröl vizsgálva a modelleket, tanúja lehetünk a rácsok evolúciójának; a Bburago a szokásos fényes műanyaggal, vastag osztásokkal operált, ráadásul spórolt is, mert nem volt képes a ködlámpás verzióknak külön alkatrészt önteni, ezért a ködlámpák fogadására szolgáló kis lyukak az összes Bburago Testa Rossa-n megtalálhatók. a HW picit okosabb volt, az "ami nem szép, azt ne mutogassuk" elvet alkalmazta. a rács egy fekete műanyag valami, ami szerencsére alig látszik, úgy el van dugva. a CMC-nél? a rács az egy rács.
benzintanktartó terén a Bburago és a HW fej-fej mellett; annyi talán a különbség, hogy a Bburago fedelét úgy kell feszegetni, hogy kinyíljon. a CMC ürege meg igazi kis csoda. bőrszíjjal, nyitható tanksapkával, szegecselt tankkal.
azt mondom, hogy talán itt, a beltérben a Bburago picit megelőzi a HW-t. elkezdtem írni az, hogy valamivel szebb, de kitöröltem. inkább azt írom helyette, hogy nem olyan ronda. a legelszomorítóbbak mindkettőnél az utastérbe csúnyán belógó hatalmas zsanérok.
motorilag is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt nem tudom eldönteni, hogy melyik a rondább. viszont a HW-nél legalább a fémfelületek festése tisztességes. nem csak itt, egy Dofekné-mentes darabon is. a CMC motorterét meg tényleg sportszerűtlen és kínos itt mutogatni.
ami tehát egyértelmű: a CMC teljesen más ligát képvisel. ami meglepő lehet: a Bburago ha méretben picit jobban eltalált, és egy picit jobban összerakott volna, nagyon megszorongathatná a HW-t. de nem az, így esélye sincs rá. végeredményképp azt kéne írnom, hogy vegyen mindenki CMC 250 TR-t, akinek ilyen autóra fáj a foga, ha nem 200 euróba kerülne. viszont a másik kettőt olyan nagyon őszintén nem tudom ajánlani senkinek sem. a esetleg donornak. mert ebben a sárga modellben is a legjobb, legigényesebb dolog Dofekné munkája. amiért újra nagy köszönet neki!
