volt már ezen a blogon pár offtopik cikk, ami nem kizárólag olyan autókról szólt, ami a blog jobb oldalán látható mottóhoz illik, de általában olyankor történt ilyesmi, amikor valami nagyon különleges, nagyon szép, nagyon érdekes téma ezt indokolta. most is erről van szó, egy olyan modellt fogok bemutatni, aminek kidolgozása mögött akármelyik Amalgam műgyanta csoda is elbújhat. ez pedig nem más, mint a japán Honda gyár modellje, a Jazz. abból is egy 2009-es Execute verziót szeretnék bemutatni.

a modell a gyűjteményem nem-Ferrari részlegéhez tartozik, én nagyon szeretem, talán ezért is tűröm meg a többi között. három éve jutottam hozzá korrekt áron. sajnos vitrint nem tudok neki biztosítani, dobozt meg nem adtak hozzá, ezért könnyen porosodik, piszkosodik, ez a legtöbb képen látszik is, ezért elnézést kérek.

első ránézésre akár furák is lehetnének az arányai, de nincs csalás, ez itt nem egy szuperlaps-szuperszéles sportkocsi, hanem egy bágyadt családi mikroegyterű, egy magas, rövid keskeny tojás. a fekete fényezés ezt egy picit próbálja ellensúlyozni, részsikereket elérve.

de ahogy írtam fent, az igazi érdekességek a modell részletmegoldásaiban keresendők. tessék megnézni például a részletesen kidolgozott rendszámtáblakeretet, vagy a kis i-VTEC feliratot a szélvédő sarkában. természetesen az összes felirat, jelvény a helyén, pontosan, egyenesen.

sajnos a legprecízebb gyártókat is elérte a kamurács-divat, ezen az autón is találunk ilyet. a legfeltűnőbb a hűtőrács, ahol az embléma környékén csak imitációt láthatunk. ezt ellensúlyozza a szép rendszámtábla megismétlése elöl is. a rendszám alatti rácsra már nem lehet panasz. a motorháztető illesztése is jól sikerült, igaz, talán a rács felett lehetne vékonyabb a rés, de még így is nagyságrendekkel jobb, mint bármelyik másik modellemnél.

a lámpák kidolgozása is szép; ha jobban megfigyeljük, még az izzókat is megpillanthatjuk a hatalmas, sima bura alatt. a helyzetjelző kis dudorodása és az irányjelző becsillanó borostyán színe a két kedvenc részletem az autó orrán.

az ablaktörlők vékonyak, majdnem hozzák a 2D-s fílinget, de a csuklónál a kis csavarfej és picit később a törés a karban azért ellensúlyozzák ezt. jó poén a szélvédő sarkában látható osztrák autópálya-matrica, de az esőérzékelő- és a fényszórókapcsoló érzékelőjének kis fekete nyomata is jól sikerült.

a címben szerepelt, hogy umbau. nos, azért umbau, mert az autón nem az eredeti Honda felnik vannak, mert azokat télire lecseréltem egy ilyen grafitszínű garnitúrára. a csere egész más karaktert kölcsönöz az autónak, lesz tőle egy pici vaddisznó beütése. a felnik kidolgozása csodás, nem is vesztegetném rájuk a szót, elég csak a sókiütéses kerékcsavarokra nézni. természetesen a féktárcsák együtt forognak a kerékkel. a legnagyobb attrakció számomra a gumi. nem szeretem a feliratos gumikat, általában nem jól sikerülnek, de itt ez most zseniális, aprólékos, nagyon finom. mégsem ez a pláne, hanem az, hogy a japánok megoldották, hogy a gép súlya alatt lapuljon be a gumi. minden modellnek így kéne kinéznie!

az ajtók illeszkedése is szuper, hajszálvékonyak a rések, fent az ablakkeretek is belesimulnak a karosszériába. az ablakok teliablakok, de akinek ez nem tetszik, annak van módja ezen változtatni, ugyanis a GMP egyes modelljeihez hasonlóan itt is leengedhetők. én most a felhúzott állapotról készítettem képet, mert nekem úgy jobban tetszik az autó. (tudom, tükröződöm)

természetesen nyoma sincs egykaros ajtómechanizmusnak, sőt, még egy kis fém határolót is kapott minden nyílás. az ajtóborítás műanyagja sajnos látványra sem valami szuper, érintésre még rosszabb, amit nem is értek, mert a mérleg másik serpenyőjében meg ott van a szuperül, igazi textillel kárpitozott felsőrész. az ajtózáró gomb kis piros pöcke egy szál maga eldönti a kérdést: szép ez.

belül nem kell gondolkozni, minden a helyén. a bőrrel bevont kormány zseniális, a váltógomb körüli kis kályhaezüst keret is szuper, az órák külön üveglapot kaptak, az ülések anyaga ugyanaz a finom plüss, ami az ajtón is megtalálható. természetesen kárpitozott a lábtér, amit mindenhol kivehető gumiszőnyeg óv a durvább piszkolódástól.

hatalmas ötlet a nyitható dupla kesztyűtartó. tessék őket óvatosan nyitogatni, meg úgy általában a beltérre vigyázni, mert a belső műanyagok elég kényesek. tapintásra olyanok, mintha egy kemény valamire hártyavékony hungarocellt ragasztottak, majd ezt feketére festették volna. erre mondják, hogy nem kő tapogatni. az első légzsák kikapcsolására figyelmeztető kis színes tábla azért felvidítja az ilyenkor elkeseredett felfedezőt.

van még két apró érdekesség a beltérben; az egyik az autóval utazó Krtek figura, ami a szélvédő jobb felső sarkából lóg le, a másik az üvegtető, ami a hátsó utasok fejéig húzódik.

Shova teleszkópok hatalmas zsanérok helyett? igen, így kell ezt csinálni. a másik érdekesség a kalaptartót tartó kis zsinór, bár én jobban örülnék egy összecsukható rolónak helyette.

a csomagtartó alsó része kárpitozott, a géphez jár egy kis piros táska is, ami kivehető. a csomagtartó szélein kis apró rögzítőszemcséket találunk. sajnos a kerékdobokra már nem jutott kárpit, ott ráadásul van egy kis igénytelenség is, a más piacokon kapható defektjavítós-csomagtérvariálós rendszer rögzítőlyukait benne hagyták ebben a modellben is.

érdekes, hogy a hátsóüléseket teljesen síkba lehet hajtogatni, ilyenkor az ülőlap teljesen eltűnik a lábtérben, a helyére a támla kerül. a támla, aminek a háta szintén kárpitozott. nem mértem meg, hogy hány sörösrekesz fér bele, talán majd máskor sort kerítek erre is.

motore. zseniális. minden kábel, minden cső, minden kis doboz a helyén, nem hiányzik semmi. még a fő biztosítékpanel kis piros teteje sem. természetesen a hatalmas zsanérok helyett itt is vékonyka lábak tartják a tetőt. a kitámasztó helyett lehetne teleszkóp is, de ezt tényleg nem kő nyitogatni.

ez lett volna a rendhagyó bemutató. ajánlom ezt a gépet mindenkinek, aki nem a szürke választékból szeretne magának valamit, egy picit kevésbé sablonos autóra vágyik. beszerezni sajnos nem könnyű, első pillantásra horrorisztikus az ára: az ugyanilyen új, ropogós modell most 4.8 millió forint ebben a színben, és még dobozt sem adnak hozzá. sajnos itt is érezhető az áremelés, meg a gyenge forint. aki használtban gondolkodik, kb 3 millió környékén már egész jókba botolhat bele. de akinek tetszik és a gyűjteményébe fogadja, nem fogja megbánni.

(a fenti poszt a ferrari18.blog.hu április elsejei irománya)