korán reggel van. múlt kedden ilyenkor kellett valakiért reggel ötre kimennem a Népligethez, természetesen a telefonomban lementve maradt a fél négyes ébresztő, fel is keltett annak rendje és módja szerint, ezért most kihasználom a hirtelen jött lyukas órákat, és írok egy olyan modellről, ami rajtam kívül ebben az országban talán két embert érdekel. meg Erdélyországban még egyet.
ez pedig az 512BB a Chrono-tól. akinek ez a márkanév nem mond semmit, az gondoljon a SunStar nevű gyártóra; őket hívták valaha így. a naaagy 2000-es Ferrari moratórium előtt ők is gyártottak Ferrari modelleket. vagyis helyesebben fogalmazva Ferrari modellt, csak ezt az 512BB-t. a bemutató alanya eladó gyűjteményből hozzám kerülő piros példány, de létezett még feketében és sárgában is.
és milyen jó, hogy létezett, mert így gazdagabb lett a Ferrarit gyűjtő közösség egy kuriózummal. sajnos a forma maga nem vádolható azzal, hogy harmonikus lenne. sokan a 308 GT4 Dino-t illetik a legcsúnyább Ferrari címével, én ezt a címet gondolkodás nélkül a 365GT4/512BB párosnak adom. ebből kellett főzniük az egytizennyolcasító mestereknek, és ahhoz képest egész jót alkottak.
ha a részletekbe megyünk, akkor láthatunk érdekesen nagyvonalú-, de a 2000-es évek előtti rút kiskacsa részleteket is. a kipufogócsövek végződéseit például bármelyik mai Elite modellen elfogadnám, a hullámosan ragasztott, messziről láthatóan papírból készült rendszámtábla viszont annyira nem szép megoldás. természetesen a rácsok kivétel nélkül kamuból készültek, de legalább külön alkatrészek, nem a feketére festett fémfelületet kell bámulnunk.
a kamurács-orgia a motorháztetőn csúcsosodik ki, ahol öt sorban sorakoznak a recék. a motorháztető egyébként hatalmas, gyakorlatilag az autó egész hátsó része felnyílik. ehhez képest csak egy apró kis karocska tartja az egészet, nem is túl stabilan.
elöl van egy szép, és kivételesen igazi hűtőrácsunk, rajta a lovacskával. fekete a rettenetes borostyánsárga lámpatest, ami a kegyelemdöfést viszi bele ebbe a formába. felette egy szép szellőzőrács, amiről majdnem elhisszük, hogy tényleg alumíniumból készült, mellette a két bukólámpa fedele. sajnos a lámpák nem nyithatók, de ne csodálkozzunk, hiszen maga a csomagtérfedél is fix; ebben a bemutatóban nem lesz kép a pótkerékről.
gyönyörűen kidolgozottak a szélvédők, főleg az első kerete tökéletes. vékony, egyenletes, szép. a bonyolult egykaros ablaktörlőlapát is szépen sikerült, messze vagyunk még a 2D-s fotómaratott rémségektől. a kis csöppnyi tükör is szót érdemel; nagyon jól sikerült.
sajnos ugyanez nem mondható el a kerekekről. egyszer, majd ha nagyobb leszek, és megértem, hogy miért nem lehet egy modellnél a kerékméretet rendesen belőni, akkor majd leírom ide, de addig csak értetlenkedek. csöppnyi, bár tisztességesen kidolgozott felniket kapunk óriási traktorgumikkal, amiknek ráadásul még a mintázata is rájátszik a traktoros érzésre. egyértelműen ez a részlet a modell leggyengébb pontja.
az Ertl 275 GTB4 és a Jouef-féle SWB után ez volt az egyik első Ferrari, aminek rendesen kidolgozták az ajtaján a szélvédőkeretet, és mind közül itt sikerült a mutatvány a legszebbre. tanácstalanok lehettek, hogy most akkor legyen-e benne üveg, vagy ne, ezért az anyósülés oldalán tettek bele, a vezetőoldalon kihagyták belőle.
belül van egy kis fekete. feketével. meg még egy kis fekete. jótékonyan elfedve a hetvenes évek kockasivárságú beltéri formáit.
az egyedüli dolog, ami nem szögletes ebben az autóbelsőben, az a kormánykerék. meg a váltókar gombja. egyébként nagyon is tisztességes a munka, csak tényleg semmi nem látszik belőle a sok szöglet miatt.
még a kardánalagút is egy fekete téglatest. viszont a kedvenc részletem, a piros tűzfal így jobban kiemelődik.
a motor jól látszik, hiszen tényleg kinyílik a modell szinte teljes hátsó része. alapvetően egyszerű szerkezet, de vannak rajta csodálatra méltó megoldások, például a festett töltősapkák. a cérnaszál gyertyakábelek nem túl meggyőzőek, de azt a Kyosho is elrontotta.
tipikus régi-Ferrari modell ez a kis Chrono. abból a korszakból, amikor még nem váltak ipari sztenderddé bizonyos megoldások, tele kísérletezéssel, tele akkoriban értékes megoldással. ilyenkor sajnálom, hogy ezek a gyártók nem pörkölhetnek oda néha a nagy Mattel orra alá.
