ha valaki nem szereti a végtelen ömlengést, a szuperlatívuszok halmozását, a csapongó rajongást, az elfogult éljenzést, az ne is olvasson tovább. nyomja meg a back gombot, vagy simán csukja be a lapot. de a legjobb, ha kikapcsolja a számítógépet, tabletet, ájfónt.
mert itt most valami ilyesmi lesz. igazából amiatt az érzés miatt, amit nagyon régen éreztem új modell kicsomagolásakor. nem, nem csak az új csomagolás miatt elmaradt szentségelés miatt, hanem a modell miatt: meglátni, megszeretni, birtokolni.
hogy valami infó is szerepeljen, ez a gép a 458-as GT2-es verziója, ennek a konkrét modellnek az igazijával az AF Corse indult 2011-ben a Le Mans-i 24 óráson, kategóriájukban második helyezést értek el. talán jobb lett volna a győztes 2012-es gépet megformálni, mert ott igazán nagyot mentek, de akkor már el volt döntve, hogy ez az évjárat jön. de ne legyünk telhetetlenek.
pedig nem igazán vagyok oda a versenyautók modelljeiért, de ez most más. épp annyira agresszív forma, ami még nem túlzó, ízlésesen elhelyezett dekorcsíkok, nagy, de nem túl nagy szárny, szép piros fényezés.
elölnézetből engem egy kígyó fejére emlékeztet az autó. valami mérgesebb fajtáéra. sok mindent nem igazán tudnék róla írni. Nagyon szép a kis kihajtható első vonószeg a jobb oldali fényszóró alatt a sárga nyílnál. Eddig erre mindig elnagyolt, túlméretes megoldást adtak, most erre is figyeltek. tetszenek a sárga lámpák, a fedél illesztése is teljesen elfogadható 1:18-ban.
hátulról a szárny uralja a képet. de ha jobban megnézzük, akkor látszik itt igazi rács, kamurács, szépséges lámpák, a kipufogócsövek sajnos itt sem tökéletesek, de ez csak pont szemből belekukkantva látszik.
ahogy már utaltam rá, sajnos a GT2 is magán viseli az összes eddigi 458-ra jellemző tömör hátsólámpa-körüli rácsot, amiért igazán kár. de kárpótol minket a többi, például alul, a diffúzor mögötti.
az autóról a motorháztető fedele, illetve az eredetileg csomagtartóként szolgáló első rész fedele is egy az egyben leemelhető. alapesetben ezek a doboz felső részén kialakított kis mélyedésekben laknak, gondosan csomagolva. kibontáskor egy picit óvatosan is kell eljárni, főleg a filigrán kis motorháztető előbányászásával. a fedeleket apró mágnesek rögzítik a modellhez, ráhelyezés után nem lötyögnek, pontosan a helyükre kerülnek. levételükhöz nem ártott volna szerszámot csomagolni a dobozba, de nálam mindig van az erre a célra rendszeresített fogpiszkálóból egy szál.
az első fedél a súlyosabb darab...
alul természetesen gyönyörű ráccsal ellátva.
a felni-gumi-fék trió zseniális. kezdve a Brembo féknyergeknél, folytatva a szépséges felninél, majd végezve a Michelin-feliratos slick gumiknál.
még a felni belső felére ragasztott kis színes kiegyensúlyozó súlyok is megvannak, le a kalappal.
még azt is megkapjuk, amit eddig sokszor hiányoltunk: teliablakos szélvédő. persze csak az anyósülés oldalán, a másikon ott van a versenyajtós elhúzható plexi. ami esetünkben fixen nyitott, de azt én nem igazán bánom. az ajtók is kivételesen szépen illeszkednek a helyükre, fönt a keretüknél sincs semmi hézag. figyelemre méltók még a kis filigrán karbonszálas tükrök is.
ha már az ajtóknál tartunk, kukkantsunk csak be a pilótafülkébe. az ajtók nyitásához is a hűséges fogpiszkálóim egyikének segítségét kérem, mert a pontos illesztéseknek hála, csak azzal tudom feltárni a belsőt. az ajtókon sok kárpitot ne keressünk, szerintem az igazi is valami kikönnyített karbon-izé. nagyon tetszik viszont a típusjelzés megjelenítése rajtuk. külön jó pont, hogy az ablakkeret belül is meg van mintázva, nem csak a csupasz plexi mered ránk, ahogy arra volt már példa az utóbbi időkben.
az anyósülés természetesen hiányzik, helyette kapunk alumínium-hatású, gyönyörűen kidolgozott, szegecselt belteret, a fülke hátfalán mindenféle elektromos segédberendezéssel, kábelrengeteggel.
természetesen a bukócsövezés sem maradt ki a beltérből. részletes, keszekusza, gyönyörű. a vezetőülés a sokpontos övvel kívánatos. a műszerfal nyomokban hasonlít az utcai 458-ra, de tényleg csak nyomokban. a kormány mérete is jó. szóval belül minden rendben.
emlékszem, amikor megjelent az első kép a modellről, páran azt találgattuk, főleg a csomagtartó helyének képe láttán, hogy ez biztos a Super Elite verzió. de nem. ez a mezei változat. szép, aprólékos. színes, gusztusos.
talán a legnagyobb geg az átlátszó folyadéktartályokban levő folyadék, de azért el lehet itt még nézelődni. én a fékekhez az utastérbe friss levegőt szállító csövek karbon-torkolatával kezdeném, ha nézegetnem kéne.
nem is tudom, melyik része tetszik jobban az autónak. elöl az a sok cső, meg tartály, vagy itt hátul a motortér. szerintem ez utóbbi. el is döntöttem, igen: ez. azt is elárulom, hogy miért: nem biztos, hogy a képeken látszik, de van egyfajta mélysége az egésznek.
nem arról van szó, hogy van egy üregünk, abba beleragasztva egy motornak látszó műanyaglap, némi huzalozás, alatta meg semmi. nem, itt a padlólemezig lelátunk, és amíg a szem ellát, bizony minden ki van dolgozva. ráadásul szemet gyönyörködtetően.
a motorból magából persze szokás szerint nem sok minden látszik, az valahol jó mélyen alul helyezkedik el. a szemet inkább a motorhoz levegőt vezető csövek vonzzák, no meg a különböző vázmerevítő rudak. sajnos látunk egy igénytelen megoldást is: a fedelet tartó mágnespogácsák helyett ki lehetett volna találni valami igényesebb megoldást is.
számora ez a modell az idei év legnagyobb pozitív meglepetése, egyértelműen a legszebb, legkidolgozottabb, legösszetettebb Elite modell, ami valaha megjelent. aki ilyet szeretne, igyekezzen, mert nagyon hamar el fog fogyni az összes. ahol lehet még kapni, ott 100 euró környékén mozog. de most nincs kérdés: megéri.
