wop-bop-a-loom-a-boom-bam-boom
megjött. végre valami kis friss hús egyetlen gyártónktól. ráadásul egy olyan gép, ami a kívánságlistám elég előkelő helyén szerepelt, folyamatosan benne volt az első háromban. nna, örülünk? még nem tudom. azért, mert az első nagy Dino az pont ez az Elvis-variáns, amin érződik rendesen, hogy a Király mégiscsak rózsaszín Cadillac-eken keresztül szocializálódott.
a legfeltűnőbb dolog az autóhoz sehogy sem illő küllős kerekek megléte. ez az autó 1973-ban született, a klasszikus csillagfelnis Ferrari korban, nem is értem, hogy hogyan került rá valami tíz évvel korábbi. csak remélni merem, hogy a sima, mezei kiadások már rendes kerekeken futnak majd.
akkor tökéletes lesz a formai összhang, mert bizony ettől eltekintve a Mattel emberei nagyon jól eltalálták az arányokat. a kakukktojás, szögletes Bertone kasztnit, a hosszú tengelytávval, kurta farral. a fekete szín külön jót tesz a sok krómdísznek, amik így nagyon erős hangsúlyt kapnak.
a legszebb példái ennek a lökhárítók, amik finom krómszegéllyel rendelkeznek, de a hátsó lámpák is körbe vannak kerítve a csillogó anyaggal. itt nem lehet panasz a kipufogóvégekre sem, igaz, könnyebb volt a feladat, mint általában, mert a négy cső dízelesen a föld felé hajlik, így a végeikkel nem kellett foglalkozni.
amerikai specifikációról lévén szó, kapott rettenetes oldalfényeket is, amik sajnos nem a legszebbek. élőben sem, a modellen sem. az antennacsonk is lehetne picit kisebb, de legalább nem egy bumszli, hanem tényleg egy összecsukott teleszkóp formáját mintázza.
elöl is megismétlődik a szép krómkeret a lökhárító körül, és természetesen a rettenetes oldalfény. furán esetlenek a lefelé, kocsányon lógó ködlámpák, de úgysem fog rájuk emlékezni senki: a 308 GTB/GTS, a 348 után szinte elvárás lett nyitható bukólámpát készíteni az új bukólámpás jövevényekhez. ez itt most hiányzik. meglepő. de belegondoltam, hogy a Mondial esetében nem hiányzott senkinek, és a Mondial tényleg az egyik legjobb Elite modell, ami valaha ezen a blogon szerepelt. viszont szerintem ha már igényeket gerjesztünk, meg akkor tessék nekik aláállni, mert különben csalódás lesz a dologból.
az ablaktörlők a szokásos vékonyka szálak a jobbik fajtából. az ablakkeret is csodás lenne, ha a krómozás az ablaktörlők tövében nem lenne a szegélyek széleinél finoman lepattogva. remélhetőleg ez csak egy egyedi hiba az én autómon.
ha nehezen, de azért ezen a modellen is találni érdekesen eldugott helyet, ahol a rácsmániások kiélhetik magukat: az oldalsó szélvédő mögötti trükkös kis légnyílásra került egy méhsejtszerkezetű, talán a kelleténél durvább szövetű rács.
a bevezetőben már siránkoztam egy rövidet a kerekek miatt. amellett, hogy nem illenek az autóra, még a kidolgozásuk sem a legszebb. a helyzet sajnos nagyjából megegyezik a 250 SWB-n látott elszomorító állapottal. lehet, hogy a gumik is ballonosabbak a kelleténél, de ne felejtsük el, hogy a hetvenes években azért még mások voltak az arányok, lehetséges, hogy azóta elszokott tőke a szemünk.
az ajtók csodásak. finoman nyílnak, csukódnak, az illesztések tökéletesek, fent a keretnél is. az alu kilincsek kidolgozása is szép. itt tényleg nem szeretnék belekötni semmibe.
az ajtót kinyitva aztán jön a nagy feketeség, a teljesen eluralkodó kockadizájn. az ajtókárpit is meglehetősen sematikus. csak egy kilincs, egy tekerő és egy térképtartó jut a Királynak. elszomorító, hogy az ajtóüveg belülről egyáltalán nincs kidolgozva.
annál is inkább, mert a beltér maga pazar. ne vegyük észre a küszöböt áttörő csavarperselyt, és boldogok leszünk a látvánnyal. a kormány zseniális, a fő műszercsoport úgyszintén. az órák, mellettük a külön-külön kidolgozott kapcsolók, kijelzők gyönyörűek. talán a biztonsági övek egy kicsit hangsúlyosabbak a kelleténél, de más hibát nem említhetek.
természetesen az autó különlegessége, a második üléssornak csúfolt büntetőpad sem hiányzik a modellből.
csomagtartó is van. rögtön kettő is. az első elöl, jelképes mérettel megáldva. olyan sok látnivalót maga a lyuk nem ad, inkább csak újabb elképedési lehetőséget, amiért sikerült egy lyukat vágni a formába azért, hogy a lefogatódrótok átfűzésére szolgáló, a tető belsején levő elemtől le lehessen csukni magát a tetőt. nevetséges, komolytalan.
de kapunk kárpótlást. pici, érdekesen kidolgozott alkatrészek formájában. a bal oldalon mindenféle tartályok,
a jobb oldalon pedig az akkumulátor tárul elénk. ha jobban figyelünk, a hűtőradiátort is megtaláljuk a két üreg között.
a másik csomagtartó ugyancsak jelképes méretű, az autó farában kapott helyet a motor mögött. semmit nem tudok róla mondani; egy fekete lyukról van szó. a szokásos drótos lefogatással.
a motor zseniális. ahogy az lenni szokott. nem az a highend, "órákig nézem nagyítóval" típus, de a szemnek nagyon kellemes látvány. egy valamire hívnám csak fel a figyelmet: van egy tartály, amiből jön ki egy cső, nagyjából az olajbetöltő nyílás mögött. nna, ez a cső ugyanabból a drótból készül, mint amivel a fedeleket rögzítik a szorgos kínaiak. én első lendületből kibontáskor majdnem elvágtam csípőfogóval. erre vigyázzon mindenki!
szóval itt ez a Dino. friss, ropogós, üde. jó, hogy van. de én mégis a Király egyik legjobb nótájának szövegéből idéznék itt a bemutató végén:
"A little less conversation, a little more action please
All this aggravation ain't satisfactioning me
A little more bite and a little less bark
A little less fight and a little more spark
Close your mouth and open up your heart and baby satisfy me
Satisfy me baby "