adott egy modell, amiről már a sarki fűszeres is mindent tud, aminek a megérkezését már több, mint egy éve várjuk, amit kiemelkedő figyelemmel kísért a szakma, ezerszer beszéltünk már róla mindenféle fórumokon. mi a fenét lehetne róla írni?

az az igazság, hogy rengeteget. a képek azok képek, az enyémek is csak azok, azokból szinte semmi nem derül ki a modellről, ezért rengeteget kell írnom, hogy legalább valami kis szeletet meg tudjak mutatni belőle. nem lesz könnyű. az első fotók alapján bennem is volt egy nagy adag csalódottság. ott volt ugye a még majdnem friss és ropogós Elite verzió, tehát maga a téma sem ígérkezett nagy durranásnak, ráadásul a képek alapján, aki már látott CMC 250 SWB-t, az nagyon sok extra tűzijátékra nem számíthatott.

és mekkorát tévedett... de ne szaladjunk előre. először is egy kis magyarázat, hogy miért lett az enyém kék. nem, nem (csak) a nem-piros mániám miatt. kizárásos alapon döntöttem így. ha nem lett volna meg az Elite verzióból az összes színvariáció, akkor lehet, hogy fekete lett volna, de mivel fekete Elite van itthon, ezért marad az egyetlen, amit nem adott ki a Mattel. nos, nem bántam meg.

ez a szín gyönyörű. alapvetően világoskék, de van egy ezüstös hatása, talán a metálszemcsék miatt. bizonyos fényviszonyok mellett egy nagyon enyhe lilás árnyalatot is bele lehet látni. ehhez jönnek a gyönyörű krómozott alkatrészek és a pezsgőszínű beltér. tény, hogy a legelső képeken eggyel sötétebb árnyalatú kék szerepelt, de szerintem az, amiről ez az autó szól, az életcsászárság, azt sokkal jobban tükrözi ez az árnyalat, mint egy komorabb sötétkék.

imádom ezt a formát, szinte nincs olyan nézete, ahonnan ne mutatna jól. ideje közelebbről is megvizsgálni.

egy CMC modellnél érdemes egy picit elidőzni a hastájékon is, ott is találni rengeteg érdekességet, pedig élete nagyon nagy részében rejtve marad ez a fele. a rézcsövek már szinte megszokottak, ahogy az olajteknő-váltó egység is. a futóműalkatrészek nagyon szépek, de nagyon szeretem a kis bilincseket amivel a különböző csöveket rögzítették.

régi kedvencem a fémből készült hátsó laprugó a csatlakozó kis stabilizátor-rúddal.

az első lámpák is tökéletesek, talán-talán a fényszóró előtt levő buborék krómkerete hangsúlyosabb valamennyivel a kelleténél.

a hátsó lámpák: okés, van krómkeret a lámpatest és a karosszéria között, ezt már az Elite verziók is tudták. na de a lámpát rögzítő kis csavarok is megvannak. ezen a modellen még a lökhárító is olyan részletességgel van kidolgozva, ami épp ésszel eszünkbe sem jutna, különös tekintettel a rajtuk levő babákra.

a csomagtartó fedelén levő Ferrari felirat talán a legfinomabb fotómatatott alkatrész, amivel eddig élőben találkoztam. de mégsem ez a legérdekesebb dolog itt hátul, hanem az alatta levő kis zárszerkezet. ami működik; a fedelet a kis mütyür gomb benyomásával tudjuk nyitni. a fedél becsukásánál olyan szépen kattan a helyére a zár, hogy az eddigi etalon modellalkatrész-kattanás hangomat (ami a BBR F430-as csomagtartófedelének csukásakor volt hallható) szépen a második helyre csúsztatta.

a szélvédőkeret is jól sikerült. a kis gumiperem a szélvédő körül nagyon ügyes, de az ablaktörlők sem sima 2D-s fotómaratott alkatrészek, hanem szépen kidolgozott műszerek.

a gumi-felni-fék szentháromság CMC módra. a gumikon a profilmélység egy picit talán túlzó, ráadásul én nem rajongok a gumikba öntött feliratokért sem, igaz, azok most egész jól sikerültek. a kerékre a koronát mindenképpen a küllőzés teszi fel, de a központi kerékanya kidolgozása, közepén a teljesen jól olvasható feliratokkal is gyönyörű.

a fényképeken a tető dőlése furán meredeknek tűnt. főleg a piros színűeken. de most jön a szokásos mantra: élőben nem, ott nagyon szép, arányos

az a krómcsík az ajtók felső peremén talán nem egyedi dolog, de a gumitömítések megléte mellette már olyan látványelem, amit nem látni minden modellen. ha már gumi: természetesen a kilincsek alatt is megtalálhatók a kis tömítések.

ahogyan az ajtónyílásban is ott a tömítés, végig, ahogy kell. az olyan kis finomságokról, mint a szegecselt fém küszöbvédő, vagy a műszerfal és az ajtó találkozásánál levő kis fémlap is érdemes szót ejteni. az ajtókárpit igazi bőrből készült. sajnos ez látszik is, a varrások, az illesztések, meg az egész ajtózseb nagyon nem egytizennyolcas arányú. még egy kritikai megjegyzés: az ajtók mindenféle ellenállás nélkül kalimpálnak nyitás után, mintha nem is fémből készült pántok tartanák a helyükön őket, hanem egy meggyűrt kartonpapír. lehet, hogy valakinek így tetszik, nekem egy picit szokatlan.

a műszerfal két éke a csodás fakormány és a visszajelző műszerek. a kormány nem egyszerűen egy barna karika, valóban látni rajta a fa erezetét, a küllők és a Ferrari emblémát is tartalmazó duda külön darabok. az órák pedig külön-külön vannak elkészítve, a számlapjuk is nagyon szép.

az ülések huzata is bőrből készült, ahogyan az ülések mögötti kis felület is. itt már nincsenek olyan jellegű problémák, mint az ajtókárpit esetében, sőt.

említettem már, hogy egy apró zárszerkezet segítségével nyithatjuk a csomagtartót. odabent mi vár ránk? finom-finom kárpitozás, a tanksapka, a pótkerék. ahol kell, ott egy krómszegély. és természetesen gumitömítés-imitáció a szegélyeken.

a motorról nem is kéne írnom, annyi minden van itt, hogy elég csak a képeket nézegetni. van, aki szerint a CMC újrahasznosította a 250 SWB motorját, és azt tette egy az egyben ide, de azért rengeteg apró különbséget találni, sok-sok finomítást.

az egyik kedvenc részletem egy banálisan egyszerű kis dolog, a motorháztető tartó kis konzol a tűzfalon. a másik a gyújtási sorrendet leíró tábla a motor elején.

ez lett volna a szépséges California bemutatója. már elkészítettem a képeket, csomagoltam vissza a gépet a dobozába, magamban fogalmaztam már a végszót, valami vulgárisat, amikor rájöttem, hogy egy fontos dolog kimaradt; a tető.

mert ugye a nem piros verziókhoz jár felcsatolható keménytető is. ráadásul a CMC csinált egy csavart: a szürkéhez fekete-, a feketéhez szürke tetőt adnak. (a kékhez kéket) van akinek ez a megoldás nem tetszik, de én például a fekete tetős szürkére eléggé rákívántam amikor a prospektusukban megláttam kinyomtatva.

a tetőt a szélvédőkerethez a képen látható két kis rugó húzza hozzá tökéletesen. picit fura megoldásnak tűnik, voltak, akik ruhacsipeszt kiáltottak, de élőben egyáltalán nem vészes. nézegettem képeket az igazi autóról, próbáltam meglesni, hogy hogyan rögzül a tetejük, de sajnos igazán jó képet nem találtam, csak egyet, ami alapján sejteni lehet, hogy ott is mintha ez a megoldás lenne, persze jóval szolidabb méretben.

a tetőt tartó kis konzol szerintem egymagában több alkatrészből áll, mint egy komplett 1:18-as Bburago 250 GTO. emiatt megérdemel egy külön fotót.

hogy hogyan illeszkedik a tető? sok panaszt hallottam, de nekem vagy szerencsém van, vagy mások nem voltak elég ügyesek, de az enyém tökéletes. a csomagtartófedél előtt levő két kis krómkarom alá kell becsúsztatni a tető alsó-hátsó felét, és máris a helyén van. ezután lehet bűvészkedni a kis rugókkal, de nekem nem is volt rá szükségem, enélkül is tökéletesen a helyére került minden.

ami a legérdekesebb, hogy a tető által egy teljesen más karakterű autót kapunk. a kis könnyed barchetta egy szempillantás alatt GT-autóvá változik hatására. nehéz eldönteni, hogy melyik változat a kívánatosabb.

ha nő lenne, én meg facér, akkor hozhatná a fogkeféjét, bár tartok tőle, hogy esélyem sem lenne nála. nem-nem, nincs tökéletes modell. szerencsére. ez sem az. csak a tökéletességre törekszik. ennyi pénzért, amit elkérnek érte, ez persze elvárható. de ezért a sok pénzért igazi ünnepnapot varázsol akkor, amikor először kibontjuk, és a nap különlegesebb pillanatai közé tartozik, amikor elvonulunk nézegetni. számomra egyértelműen ez a 2012. év modellje.