hölgyek-urak-Bélákok, újra itt egy jó kis bemutató. mégpedig az első "igazi" Elite bemutató itt ezen a blogon. értem ezt úgy, hogy először írok olyan Elite modellről, ami Elite modellnek is született, nem rút kis középszerű Foundation-ként látta meg a napvilágot, hogy gondos kínai kezek aztán wannabe prémiummodellt faragjanak belőle. neem, ez itt kérem egy igazi kékvérű: Elite Ferrari 575 GTZ Zagato.
annak is a szerintem legszebb, szürke-ezüst verziója. vannak itt persze, akik felszisszegnek, hogy "a fekete", de a szerintem szócska szolgáljon szisszenésgátlásként. aki gyakran jár a blogomra, tudja, hogy hogyan viszonyulok az 550/575 vérvonalhoz; talán egyedül a Superamerica tetszett belőle. egészen addig, amíg meg nem láttam a GTZ-t. nem igazi Ferrari; semmi vadság, semmi dinamizmus. épp ellenkezőleg, csupa finomság, csupa lágyság, csupa puhaság. de mégis, illetve pont ezért számomra ez az autó gyönyörű. nincs mese, elvarázsolt. az elnyújtott mandula fényszórók, a hatalmas légbeömlő, az egy ponton találkozó ablakok, a púpos tető. a hatásvadászat elért; a puskacsövébe néztem és elterültem a hangos dörrenés után.
nézzük, mit tett vele a barbigyáros cég, sikerült-e ezt a hangulatot átültetnie egytizennyolcba. ahogy szoktuk, nézzük körbe az autót. a színek, az arányok stimmelnek. az én autóm egy plusz kunsztot is tud, lebeg az asztal fölött, ugyanis a talphoz tartozó távtartók picit az alvázra vannak ragasztva, tudván, hogy milyen macerás ezeket újra visszatenni, csak a fotózás kedvéért nem törtem le őket.
ha már a talpnál tartunk: a Mattel egyébként is mindig megdolgoztat, mire kerékre állítok egy modellt a dobozból, de most különösen nehéz dolgom volt. a modellt a talpra rögzítő csavarokból kettőnek a feje bele volt tekerve a talp egyik merevítőbordájába. a harmadik csavarhúzómmal sikerül megoldani a helyzetet. valaki biztos azt hiszi, hogy egy modell jósága egyenesen arányos a dobozból való kiszedésének idejével. javasolnék neki egy tanulmányutat a Kyosho-hoz.
de térjünk vissza a modellhez. szóval színek, arányok rendben. távolról az illesztések is megfelelnek egy átlagos egytizennyolcassal szemben támasztott követelményeknek. az ablakkeretek (tudom, vesszőparipa) picit talán vastagabbak a kelleténél, de ami ennél a modellnél különösen bántja a szemem, az a hülye félig felhúzott oldalablak. itt egy autó, ami csupa ív, csupa hajlat, csupa forma. erre ott a közepén két lyuk.. ha én lettem volna a Mattel helyében, ide teleüveget választottam volna. az itt alkalmazott megoldással más bajom is van, de azt picit később árulnám el.
de ezek eddig inkább apró pici labdacsos kötekedések voltak, mint valódi hibák. nézzünk akkor egy valódit. ha szemből közelítünk, láthatjuk, hogy micsoda nagy szájjal van dolgunk. meg micsoda félrecsúszott illesztéssel, ami a motortértetőt illeti. nem egy világvége, de azért ott van a képen.
javít viszont hátul a gépezet: nagyon szépek az illesztések, a lámpák, a kipufogók. külön bájos a rendszámtábla felirata. a fényezésen megfigyelhető a tetőablakon keresztül betörő január végi napfény.
a lámpák is szépek nagyon. elöl-hátul. a sárvédők tetejének éle a búrákon is folytatódik, aztán a lökhárítókon egészen a kocsi aljáig. ezt is jól adja vissza a modell.
itt meg aztán formaorgia. egy apró pici árulkodó jel, hogy valójában egy átöltöztetett 575-össel van dolgunk; a bal oldali kis nyílás a hátsó sárvédőn. az összes ilyen kis pici nyílás, rács, szellőző szépen ki van dolgozva a modellen. az a nagyfejű, aki tükröződik a képen az én volnék, igen.
íme a legeslegnagyobb baki: a félig lehúzott ablak nem illeszkedik az ablakkeret síkjába, hanem csúnyán eláll tőle. nem szúrni ki egyből, de ha már észrevette az ember, bántja a szemét, állandóan azt vizslatja, hogy jól lát, ekkora bakit lehet?
kár érte, mert máshol nem nagyon lehet igazán hibát találni a modell külsejében. a felnik is szépek, ritkaság, de a kerékméret is stimmel, a fékek forognak, a féknyergek állnak. kívülről az ember nézi az autót, feveszi, forgatgatja, és az az érzése van, hogy ez nagyon egyben van.
nézzük meg, milyen belül! kezdjük a csomagtartóval. egészen különleges, steppelt kárpitozást kapott a Zagato belseje. ez a forma belül mindenhol, még a motorháztető hangszigetelésén is visszaköszön. itt a csomagtérben is a rombuszforma az uralkodó. full műanyag minden, kárpitozásnak nyoma sincs. kapunk az autóhoz egy kis kézitáskát és egy elegáns sporttáskát. illetve kapnánk, de gondos kezek mindkettőt beleragasztották a csomagtartóba. lehet, hogy kis feszegetéssel magamévá tudtam volna tenni őket, de nem akartam rombolni.
utastér: ami a legjobban tetszik nekem itt, azok a színek. nagyon meleg, barátságos a hangulata, ha a kidolgozása nem is tökéletes. a kormány picit bumszli, találunk pár sorját is, néhány kidolgozatlan részletet, de alapvetően jól sikerült az egész. szépek az illeszkedések, van kárpit, textil biztonsági öv. egy szebb kormány tényleg nem ártana.
motore: színes, díszes, gusztusos. nagyon tetszik a fém bilincsek kihangsúlyozása a csöveken és a szigetelés a motortértetőn. persze van itt még számtalan apró részlet, ami hengulatossá teszi a motorteret. semmi kiemelkedő, de nem tudok rá rosszat sem mondani.
ahogy a modellről is valami hasonló a véleményem: egyáltalán nem tökéletes, vannak hibái, néhány fájdalams is, de a modell legalább annyira tetszik, mint az igazi autó. nem tudom megmagyarázni, egyszerűen jó kézbe venni, jó ránézni. biztosan sokat segít ezen az élményen, hogy az 1:1-est is nagyon szeretem, de attól ezt még el lehetett volna rontani. szerencsére nem így lett. reményt ad a jövőre nézve, hogy ha alapjaiból építenek prémium modellt a Mattel-nél, akkor abból egészen jó dolgok is kisülhetnek.
