egyik nagy kedvencem következik a bemutatók sorában: az UT-féle F355 Spider. abból sem egy mezei piros, fekete belsovel, hanem egy viszonylag ritkább verzió, a barna belsős sárga.
nemrég lőttem az ebay-en, nem volt olcsó, de úgy érzem, nem volt feleslegesen kidobott pénz. nem egyhiperszuper HighEnd gép, mint a nemrég bemutatott GMP, de valamiért belőlem mégis több érzelmet vált ki annál. mai szemmel talán csúnyácskának is mondanánk egy-egy megoldását, de a maga korában, ha nem is számított akkora durranásnak, mint a mai nagy durranások, de teljesen elismert és korrektül kivitelezett modellnek tartotta mindenki.
miért is? mert 1996-ot írunk. Ferrari modellválasztékból ekkor példának fel lehet hozni a Bburago F50-esét, esetleg az 550 Maranello-t. ezek mellé téve ezt a modellt, máris nagyon élesen el lehetett határolni a szépet a nem olyan széptől. bár megjegyezném, hogy akkoriban az AutóMotor újság a frissen megjelent Bburago 550 Maranello-ról valami olyasmit írt, hogy "az olaszoktól megszokott szép, aprólékos kidolgozás jellemzi, de majd jönnek a kínában gyártató cégek, akik még szebben megcsinálják". hiába no, repül az idő.
igazság szerint a modell megértéséhez kézbe kellene venni azt. eddig csak az UT-nél és a Kyosho-nál (bár utóbbinál néha nagyon nem) éreztem ezt a "nagyon egyben van" érzést. az egész autó tömege, ahogy az ajtók nyílnak, ahogy a kerekek a helyükön bannak, mind-mind ezt az érzést erősíti.
persze lehet valami bármennyire masszív, ha egy csúnya-ronda béka, de itt szerencsére nem erről van szó. elég egy kósza pillantást vetni az formákra, a fényezésre, a felnikre, a matricákra, a feliratok finomságára.
a csomagtartó sajnos (?) nem nyitható. biztos nyomós oka van neki, mert az általam ismert összes F355 verziónak nyithatatlan ez a karosszériaeleme, gyártótól és kiviteltől függetlenül. talán olyan titkok rejtőznek ott a mélyben, amit mi nem érthetünk, nem láthatunk. pici zöld ufonauták. vagy a csillagkapu. összecsukva, elakadásjelző háromszögnek álcázva. egyébként a zárva tartott fedélnek köszönhetően a már említett "egyben van" érzés sajátságos értelmet nyer: itt szó szerint egyben van minden, ezért az illesztések nem lehetnek csúfak. a lámpák, emblémák még lehetnének, de nem azok.
a fenékrésznél mennyugodhatunk, a műanyag motorháztető szépen illeszkedik a helyén, ez általában neuralgikus pont szokott lenni a háromötvenötösöknél. a sötétített lámpák, a fekete csík, rajta a típusnévvel. szép. talán a lovacska soványabb picit az ideálisnál.
nna igen, a fékek. valamiért erre nem figyeltek rendesen az UT-nál. de a Spider-nél legalább már van Ferrari feliratos féknyereg, viszont a tárcsa egy tömör lemez. ha nagyon-nagyon részlehajlóra akarnám írni, akkor mondhatnám, hogy itt a kevesebb néha több elvet követték, mert az igazi autón a fékhűtő lyukak olyan aprók, hogy azt nem lehetett szépen megoldani ebben a méretben, ebben az árkategóriában, akkor. a felni viszont szép. a kerékanyák környéke a kedvenc részeim közé tartozik.
a másik kedvencem a szélvédő. a lehetőségekhez képest nagyon vékonyra sikerült, a keretek szépen kidolgozottak, elöl is, oldalt is.
erről a képről semmi nem jut eszembe. vagyis igen, de az nem modellautós téma.
az erő itt lakik. ekkor még nem volt divat a Ferrarinál a plexi alá tett motor, ezért annyira nincs is túlcsicsázva, mint a 360-nál és a 430-nál. itt-ott ki van emelve egy-egy részegység, bilincs, kupak, de igazából semmi különös, semmi megkapó.
az ajtók természetesen még egykaros zsanéron nyílnak, de részleteiben már látszik a jövő, ami a mostani jelen. nem egy egyszínű, egyanyagú, nesztek fröccsöntött valami, hanem a lehetőségekhez képest míves a belső borítás.
a harmadik kedvenc részem az autón a beltér. cuzammen. de azon belül is a kardánalagút. váltókulisszástól, kis gombostól, zászlós emblémástól. szép. tetszik. a fő műszerek persze matricák sajnos, de ezt is fogjuk rá az időre, meg mutogassunk ujjal az elite 288 GTO-ra, hogy bezzeg ott is. a kormány is meglepően szépre sikerült, egy árnyalattal vékonyabb csak, mint amit az ember szeme várna. ami kárpitozásnak néz ki az ülések előtt a lábtérben, az nem az, hanem egy kis becsapás, de az akkor megoldásokkal a tökéletesre törekvés jele: kárpitot utánzó finom, dorozmás műanyag.
részlehajló voltam. tudom. nem véletlenül. ez a gép megérdemli. persze adja magát az összehasonlítás a HotWheels verzióval. egyszer majd arról is leírom a véleményem.
