megkérdeztük Gábort, hogy mi a véleménye az aktuális bemutató alanyáról.

"CMC az Isten!
itt most hosszú és szép bevezetőt kellene mondanom. de én nem ezt teszem. belevágok a közepébe és kijelentem Nektek, Önöknek, országnak és világnak, hogy a CMC Ferrari 250 Testa Rossa nem a harmadik, de nem is a második helyre készül a szívemben.

nem. a gyűjteményem jelenlegi helyzetében nem hajlandó más célt kitűzni, csak a győzelmet. győzni akar és győzni is fog! a győzelem után pedig nem maszatolni, nem mellébeszélni, nem hazudozni, nem lufikat fújni, mint az eddigiek, hanem rendbetenni az egész gyűjteményt. minden és mindenki a helyére fog kerülni. mindenki érdemei szerint.

beszélhet és ígérgethet itt fűt és fát mindenki a gyűjtőknek, de mondjuk ki az igazságot: a Ferrari modelleket gyártó cégek mindegyike a Mattel, a multinacionális és globális tőke szolgája. azok tudta és engedélye nélkül egy tapodtat sem tehetnek. tönkretették a gyűjtőket. egyedül a CMC felelős kizárólag a modellgyűjtő embereknek. egyedül a CMC hajlandó és akar megküzdeni az igazi minőségért. az Mattel és a Kyosho számára ő a közös ellenség. miért is? miért kellett közösen kiadni azonos modelleket? talán, hogy a CMC ne adhasson ki hasonlót?

félnek és rettegnek tőle. kínjukban már a terveikből lopkodnak. már az sem lepne meg, ha holnap a Maisto és a Bburago közösen adna ki 250 SWT-t. miközben az ő oldalukon van a pénz, a média, a hatalom, a reklámfelületek, a kizárólagos szerződések, minden, mégis ők félnek. hogy miért? mert az igazság viszont a CMC-é. tudják és érzik, hogy a CMC piacra jutása és sikere nem azt jelenti majd, hogy eggyel több piaci szereplő lesz, hanem azt, hogy néhány év múlva néggyel kevesebb. hogy össze fog omlani az egész, húsz éven át ócska modellekből épített kártyaváruk. és az mindegyiket maga alá temeti majd.

a CMC pedig fel fogja számolni a model újra-kiadást. meg fogja valósítani az egykaros ajtózsanér nélküli jövőt. be fogja nyújtani a béna matricázással szembeni zéró toleranciáról szóló intézkedéscsomagot. eltöröli a plexiablakos dobozt, a csavarral talpra rögzített modellek bűncselekménynek fognak számítani. ha mindezeket ma bevezetnék, önök szerint hány piaci szereplő képviselő maradna a jelenlegiek közül? nem sok."

köszönjük Gábor, ez picit sablonosra sikeredett, de sebaj; pár szót kell csak kicserélni benne és elsüthető bármelyik nagygyűlésen ünnepi beszédként. az Alpoktól keletre. mi foglalkoznánk inkább normális dolgokkal, például ezzel a piros gyönyörűséggel.

mert be kell vallanom, vannak részigazságok Gábor beteg szövegében. valóban joggal pályázik bármelyik gyűjtőnél a gyűjtemény éke posztra. de a pályázási jog még nem egyenlő a győzelemmel, hiába van az ember előtt egy görbe tükör, ami azt mondogatja, hogy szépvagy-szépvagy, ha elő tudunk húzni a farzsebből egy mostohalányt, aki egyszerre hét pasival nyomja. ma a győzelemhez nehéztüzérség kell.

például egy ilyen felni, ilyen küllőkkel, ilyen kerékcsavarral, ilyen szép hűtőréses dobfékekkel. de láttunk már hasonlót. a lehengerlés egyelőre hátra van. természetesen a kerekek leszerelhetők.

a lámpa mint egy elegánsan kimunkált köröm egy ujjon, úgy büszkélkedik saját magával. szegecsek, foncsorozás, maga a fényforrás; minden, ami elvárható, ami elvárandó, az rendben van.

nem is tudom, hogy honnan kéne néznem ezeket a bőrnek látszó kis csatokat. ha onnét, hogy igaziak, teljesen funkcionálank, akkor nagy-nagy pirospont. ha onnét, hogy miattuk a géptető leszerelése kínszenvedéses lavírozás a "jajj, csak tönkre ne tegyem" és a "gyere már le, te kényes, hisztis csipa" között, akkor nagy-nagy feketepont. itt bizony sérül a 250 SWB-nél megtapasztalt "nem kell vele hímestojásként bánni" érzés.

pedig a robosztusság minden más porcikáján tettenérhető. végre egy 250 TR  hosszanti illesztési vágás nélkül az oldalán! rés csak ott látszik, ahol az eredeti autón is volt. végre valaki meg tudta oldani 2010-re.

a kis bőrcsatok mellett vannak ezek a rugós kis pöckök, amik még tartják a heyükön a tetőket. nem mondom, hogy ezeket könnyebb kinyitni célszerszám nélkül, de ezek legalább méretarányosabbak, szebbek, mint a bőrök. az ablakkeretre tessék még pár pillantást vetni. finom.

és végre valaki eltalálta, hogy milyen egy 250 TR hátsó. megvan végre az a gömbölyűség, amit ezidáig hiányoltam. és a kipufogók sem óriási harsonák a semmibe, hanem hihető méretű csövek.

ha már a hátsónál tartunk, jöjjenek a nyílások. először a csomagtartóé. vagyis a benzintank- és a pótkerék rekesze. mert csomag ide sok nem fér. a fedélen levő kis púp rejti a tanksapkát.

természetesen nyitható a rajta levő fedél.

ahogyan a tanksapka is. a tankot és a pótkereket is kis bőrpántok rögzítik. csodás. de a legszebb mégis az, hogy a tank nem egy tömb fröccsöntött valami, hanem összeszegecsezett lemezek alkotta térforma. megmondom őszintén, hogy amikor elkezdtem szenvedni a fedelek kinyitásával, egészen elment a kedvem ettől a vastól. egészen addig, amíg ez a látvány elém nem tárult.

mert ugye mi az első, ami egy nyitott autónál látszik? a pilótafülke. ami elsőre nem nagyon ragadt meg bennem. picit jobb struktúrájú bőrök, mint a 250 SWB-nél, szép kormány, szép műszerek. de semmi hűha. első látásra inkább a nagyon vékony és könnyű, emiatt rendesen nehezen becsukódó ajtók sokkoltak.

de azért, ha elidőzünk a részleteknél, találunk itt érdekességeket. a műszerfalon levő kapcsolók, a kormányoszlopból kinövő kar, a küszöb szegecselt borítása...

... a szélvédő meravítése, a belső tükör. bármikor lehet újabb érdekességet találni itt is.

de jajj, karos ajtó. 2010-ben? egy CMC modellen? rögtönítélő bíróság! statárium! boszorkányság! gazemberség! ezek lopnak! tőlünk lopnak! le velük! CMC ta-ka-rodj! de mielőtt a díszes társaság kapát-kaszát ragadva indul el otthonról, gúglizza meg az eredeti autó képeit. meglepődve tapasztalhatja, hogy pontosan ugyanezt a megoldást választotta a Ferrari is 1957-ben. akitet a tények nem zavarnak, azok még skandálhatnak itt egy picikét tovább. mi addig gyönyörködjünk a műszerfal alatti kábelkötegben.

kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. ha esetleg sokkot kapna a motortér látványától. egyszerűen feldolgozhatatlan. elsőre. időt kell rá szánni. nem perceket. annál többet. ideális esetben nagyítóval felszerelkezve.

a karburátorok, a szelepfedelek, a sapkák, a kormányoszlop, a váz merevítései, ...

... a gyújtáselosztók, a kábelek, a műszerfalból érkező drótok, ...

... a bilincsek a gumicsöveken, az apró kis feliratok.

ezernyi elrejtett kis finomság. le kell ülni, rá kell szánni legalább egy órát ezt nézegetni. rohanva, sietve nem megy.

általában a motor bemutatásával szoktam befejezni egy-egy modellről a gondolataimat. ezúttal viszont van egy olyan terület, amit más autók esetén elő sem veszek, mert a modellgyártó cégek figyelmét is elkerüli. nem úgy a CMC-ét: az alvázról van szó.

cégre jellemző alapossággal jártak itt is el. fékcsövek, kerékfelfüggesztési elemek, a hajtáslánc elemei: minden a helyén.

a kipufogó felfüggesztési is az eredetit idézi. talán csak az a csillagcsavar ront bele a képbe, de ez már csak szőrszálhasogatás.

mondanom sem kell, hogy a felfüggesztés elemei működnek, a fékekcsövek elvezetésébe pedig lassan szerelmes leszek.

gépészek biztosan meg tudják mondani, hogy ez micsoda. gondolom, valami rásegítő hidraulika. ha már az imádott rézcsöveim egyike jön ki belőle.

talán a szövegből is látszik, hogy nem, nem lett a kedvenc modellem. második erő? nem tudom. talán. de inkább csak valahol a nagyonszépek-nagyonjók között a helye. a szívemet sajnos nem hódította meg. szép, tényleg gyönyörű. de túl macerás.