több, mint egy éve volt utoljára Bburago bemutató a blogon, ami szégyenletes teljesítmény tőlem. kompenzálni kell valamivel. egy igazi klasszikussal. egy piros Testarossa pont megfelel a célnak. ráadásul egy különleges példány; nem dobozból kivett, vagy vitrinpolcról leemelt darab, hanem igazi, használt, cipősdobozból, papírszalvétából kicsomagolt, strapás gép.
ami azt jelenti, hogy itt-ott kopott a festése, egy kis por is telepedett rá, a kormányösszekötője nincs meg, ezért az első kerekei egymástól függetlenek, pár matrica is hiányzik róla, eshetett is egyet, mert biceg, a műszerfala is eléggé szét van esve. az ajtópántok is engedtek az idő múlásának, csak csukott állapotban tartják meg az ajtót. ezektől az apróságoktól eltekintve tökéletes állapotú.
a modellt 1986-tól 2000-ig gyártotta a Bburago nagyon kis változtatásokkal, ezért a lenti kritikai megjegyzéseimet annak fényében kell majd értelmezni, hogy a legöregebb darabok 24 évesek. persze 2010 van, tehát aki kacérkodik egy Testarossa beszerzésével, az 2010-ben teszi, ezért tudnia kell, mire számítson. ne számítson finom illesztésekre, szép műanyagokra, kárpitozásra, teleablakra.
viszont "mindene nyílik" és "nem karos az ajtó". a formákkal, arányokkal sincs igazán nagy gond. ez itt kérem egy naaaagy kocka a sötétséges nyolcvanas évekből. ha ránéz az ember, Dieter Bohlen jut eszébe rögtön. kétpálcikás, búcsúban lőtt poszteren. vagy valami szőke, hatalmas fürtös néni, barna köntösben, kivillanó mellbimbóval, szocreál szálloda előtt a parkolóban, aranyat érő kártyanaptáron.
tényleg, komolyan, van az a távolság, ahonnan nézve lassabban múlik az idő, ahonnan a VW Bogarával nemi életet élő pattanásos tínédzser MILF-nek látná. csak, hogy legyen valami trendi kifejezés is ebben a blogposztban.
de ha közelebbről megnézzük, sajnos szakadt szoknyát, áprolatlan fogakat, ráncos bőrt, de a legnagyobb baj, hogy fáradt tekintetet találunk. elég a legtöbbet ígérő far felől közelíteni: a lámpákat takaró rács hullámzik, a lovacska egy hatalmas műanyag paca, a rendszám gyűrött, a Testarossa matrica görbe. a Ferrari feliratot nem matricával oldották meg, nem is a kébőbbi Bburago modelleken megszokott szörnyű fröccsöntött, odaragaszott műanyaggal. egyszerűen kiöntötték. ettől egy picit nagyobb a kelleténél, króm helyett az autó színét viseli, de legalább a helyén van. de legalább van.
az orr nem is olyan rossz. leszámítva a nagyon mű hűtőrácsot, a játékautós fekete pöttyöt a lámpákban, meg a modell egyedi hibáját, hogy az emblémának csak a hűlt helye van meg. ami lehet, hogy inkább erény, mint hiba, hiszen megmenekültünk valami túlméretes nagyvonalúan valahová nagyjából középre dobott papírizétől. a bukólámpák nem nyílnak. ami nem nagy tragédia, igaz, nem sokkal később a Mira megmutatta, hogy egyszerűen megoldható a dolog, de az olaszok talán nem is gondoltak ilyesmire.
ahogy arra sem, hogy bármelyik szélvédőkeretet kidolgozzák. ezért az összes ablakkeret az autó színében pompázik. vesszőparipám, mert sokat javítana az összképen. mivel az ajtók össze-vissza lötyögnek, ezért akár úgy is beálíthatók, hogy a kopoltyúk rácsai szintben legyenek az ajtón és a kasznin.
jöjjön a szokásos Bburago büntetés: Bburago márkájú gumi. egy időben készült GoodYear és Michelin gumikkal is, de csak a megjelenés első évében. egy olyan példányt kifogni elég nehéz. lehet, hogy jogi okok miatt kellett leszedniük a gumigyártók neveit, de nagy kár érte, hogy ezután nem gondoltak arra, hogy üresen hagyják a gumik oldalát, ahogy ma is sokan csinálják. a felni egyébként a szokásos csillogókrómosfukszos, az ezüstös-alus árnyalatot nem sikerült eltalálni. féknyeregről, forgó féktárcsáról ne is álmodjon senki.
az itáliai festőmesterek gondos kezeinek munkáját csodálhatjuk meg a csomagtartót kinyitva. ahová ért festék, ott pirosas, ahová nem, ott fémszínű a felület. ez azért jó, mert ezt reprodukálni szinte lehetetlen, ezért a ritka színvariációk hamisítása ebbe az akadályba ütközik.
van ám motor is. bár sok köszönettel nem tartozhatunk érte. három műanyag blokk különböző színekben, aztán ne akarjon többet senki. a kopott festéket nem értem, sajnos nem ismerem a modell előéletét, de inkább egy rosszul sikerült csinosítás nyoma lehet, mint gyári hiba.
a küszöbön levő festetlen rész csak első látásra tűnik kopásnak, valójában ez is a hanyag festés nyoma. ahogy már említettem, az ajtók nem egykaros zsanér segítségével nyílnak, hanem egy kis rugalmas fémnyelv tartja a helyükön őket. a Testarossa kapott ajtókárpitot is, de sajnos az egybeöntött műanyag elem kidolgozása nem a legszebb, ráadásul ebben az autóban már az önálló életét éli, az ajtó kinyitása után egyszerűen leesik arról.
de nem ez a legnaygobb probléma a beltérrel. a műszerfali képért én kérek elnézést. rosszindulatú alkotás. egy hibátlan példány nem ilyen, ott a műszerpanel az árnyékoló alá kerül. minden más megegyezik. matricaműszerek, béna kormány, béna kapcsolók,...
sorjás ülések. viszont a belső legalább kétszínű, nem egy egybeöntött valami. de sokkal több jót nem nagyon lehet megemlíteni róla.
a legjobb tulajdonsága ennek a modellnek, hogy rengeteg készült belőle, ezért még mindig nagyon könnyen be lehet szerezni, ráadásul egész olcsón. ezért ha az ár az elsődleges szempont, vagy ha csak egy kipipálandó "ez is megvan" tételként akaja valaki szerepeltetni a Testarossát a gyűjteményében, akkor be lehet vállalni. minden egyéb esetben kerülendő, mert sajnos 1986 óta a teljesen átlagos modellből silány játékautóvá öregedett. ha 24 év múlva ezt tudom majd írni a Kyosho verzióról is, akkor... majd akkor eldöntöm, hogy örülök-e neki.
