hol volt, hol nem volt, még a környezetvédelmi normákon innen, de a kötelező nappali fényen túl, éldegélt egy szép család valahol az autóváros szélén. a családban nagyon sokan éltek, mindenki szeretett mindenkit, mindenki ismerte és ápolta a családi hagyományokat.
egy családtag volt csak, aki kilógott picit a sorból. ő nem is velük élt, hanem valahol bent az erdő közepében. a nevét még az ősi szabályok szerint kapta, a hengereinek száma, a motorja helye is stimmelt, de négy ülést cipelt magával, a lámpáit pedig a hatályos KRESZ előírásaival picit szembefordulva becsukva hordta, igaz azokat még testvérbátyjától örökölte. a fényezése a családi pirossal ellentétben metálkékben pompázott, emiatt Kékkének hívta mindenki, hiába volt a becsületes neve 456 M.
szóval ő volt a különc rokon valahol távol az erdőben. de mivel ott nem voltak rendesek a körülmények, meg ugye a család szentsége, valaki minden héten meglátogatta. vitt neki mindent, amire Kékkének szüksége volt. legtöbbször Piroska volt az önként jelentkező, annál is inkább, hogy mindenki mást így hívtak a családban. ez a piroska az egyik legfiatalabb családtag volt, szerette Kékkét nagyon, sokat tanult tőle. meg egyébként is imádott az erdőben csatangolni digó sportmodell létére. a többiek féltek is picit, hogy elkapja az SUV mánia.
emelt hasmagasságot, meg négy-, sőt, egyesek lázálmukban öt ajtót vizionizáltak, de ilyenkor mindig jött Luca keresztapa és megnyugtatott mindenkit, hogy a család körül minden a legnagyobb rendben van, amíg ő a kezében tartja a dolgokat, addig minden marad a régiben.
például Piroska látogatásai Kékkéhez. most legutóbb úgy volt, hogy összefut majd Farkassal, de neki épp sürgős dolga akadt, agyvelőt kellett pucoltatnia egy ócska Chevy Nova hátsó üléséről, ezért nem ért rá. sebaj, Piroska legalább előbb érkezett.
látta, hogy Kékke már kint állt a garázs előtt, háttal a kertkapunak. Piroska persze nulla memóriával rendelkezett, ezért minden látogatásakor feltette ugyanazokat a kérdéseket:
-Kékke, neked miért nincs rendszámtáblád? - kérdezte tőle.
-mert a barbigyárosok lespórolták rólam. azt mondták, drága lenne, vagy pedig béna ferde, mint ahogy Bburagóék csinálják.
-és mi az a csinoska lemez a két kipufogódobod között?
-tudod, fontos a jó légellenállás számomra, ezért sík a padlólemezem, ennek a hátsó részét látod. Mattellék szépen dolgoztak vele, büszke is vagyok rá.
-Kékke, nagyon szépek a családi jelképeink itt a hátsódon. tetszik, főleg a családnevünk. az a szép benne, hogy nem odabiggyesztett díszítőelem, hanem a tested része. de nem túlzott méretűek picit?
-jajj, dehogynem. de ezt a hibát mindenki elköveti. ezzel a technikával olvashatatlan, de biztosan elmosódottabb lenne kisebb méretben. ezt el kell fogadni. hidd el, annyira nem rossz. ha elég messziről nézed. különben is, hagyd békén a hátsómat!
-Kékke, miért látszik minden egyes fémszemcse a fényezéseden? nem lett volna jobb mégis a sima piros?
-ne kérdezz ilyen csacsiságokat! akkor hogyan lennék Kékke? Piroska lennék és is, mint az összes rokonod. bár úgy talán még lehetnék elöljáró is.
-de a bukólámpád körül azért nagyon szép a motorháztető illesztése, tudod? meg az irányjelző burája is. bárcsak nekem is lehetne bukólámpám.
-nna igen, fiatal koromban nagyon buktak rá a többiek, de sajnos ennek a korszaknak vége.
-Kékke, miért ilyen ballonosak a gumijaid?
-jajj Piroska, amikor én készültem, akkor még nem volt ám olyan fontos szempont az ilyen arányokat, mint a gumiméret pontosan belőni. de nézd csak meg a felnijeimet, azok elég jók, nem?
-Kékke, miért nincsen neked oldalsó szélvédőd? ezt a szép formát igazán egységessé tenné.
-amikor én születtem, akkor még az volt az alapelv, hogy lehessen belátni az utastérbe. meg egyszerűbb volt így megalkotni, nem kellett az illesztésekkel törődni. ami ha jobban megfigyeled, így sem sikerült tökéletesre. már annak is örülök, hogy az ablakkereteim ki vannak dolgozva. igaz, a pengevékony Pininfarina logómra inkább vagyok büszke. meg arra, hogy az oldalsó indexet nem spórolták le rólam.
-Kékke, miért nem lehet rendesen kinyitni a csomagtartód?
-tudja a fene, ilyenre sikerült.
-van benne valami extra, kárpitozás, vagy hasonló?
-mondtam már, hogy ne sertepertélj a fenekem körül!
-Kékke, miért ilyen bénán nyílik az ajtód?
-a mi időnkben ez még nem volt divat! várjál csak, megöregszel majd te is, akkor majd meglátod, hogy milyen érzés divatjamúlt megoldásokkal együtt élni!
-Kékke, már kellemetlen számomra a kérdés, de ugye jól látom, hogy semmilyen kárpitozással nem rendelkezel.
-számomra is kellemetlen. a túlvastagított kormány, meg a ránézésre egy darabból fröccsöntött belsőm azonban még kellemetlenebb. még szerencse, hogy nem olyan, mint egyes rokonnál, hogy ránézésre szét akar dőlni, hanem masszív benyomást kelt.
-Kékke, miért olyan fekete idebent minden?
-mert ez egy fekete belterű autó fekete beltere.
-nna jó, de legalább a kapcsolók, a légbeömlők, a kis apró díszítőelemek kidolgozására szentelhettek volna valami figyelmet. náladnál jóval lenézettebb testvéreinkben ezt szebben valósították meg.
-persze, matricák ragasztgatásával. különben is, ott van a váltókulisszám, elégedj meg ennyi dísszel!
-Kékke, jól látom, hogy automata vagy?
-jól.
-Kékke, miért van itt ennyi ülés?
-mert én a négyüléses vagyok. az öntőforma meg elviselte, úgyis egy tömb az egész. és ahogy látod, teljesen fekete, mint az egész belsőm.
-de Kékke, ez a motortér milyen már. csupa keszeség, csupa kuszaság. mintha lyukas lett volna a fröccsöntőgép.
-jajj Piroska, most már tényleg hagyjál békén. ez itt ilyen és kész.
-Kékke, jól látom, hogy a bukólámpa fedele elól hiányzik a lámpa?
-nna, most már tényleg beszéljünk másról.
hosszasan elbeszélgettek egy bödön tea és némi kalács mellett. az élet dolgairól, a világválság modellszakmára vetítődéséről, no meg arról, hogy vajon lesz-e kékke-féle Elite verzió. erről egyikük sem tudott biztosat, még csak részinformációkat sem, ezért abban maradtak, hogy akinek ilyesmi kell, viszonylag rendes áron, picit avittas megoldásokkal, de azért elfogadható minőségben, az vegye a HW verziót, főleg, mert nincs más. kezdett már sötétedni, Piroska indult is hazafelé. Kékke még a kapuban odaszólt hozzá;
-Te, Piroska, nem láttad a Farkast?
-Úgy volt, hogy találkozunk, de valami fontos dolga akadt.
-Ha találkozol vele, szólj neki, hogy ha ideje engedi, jöjjön már át. Meg mondd meg neki, hogy Labdacs blogján írtak rólam, olvassa majd el.