a hétvégén, a 2011-es Elite újdonságok között szerepelt ugye a 348 tb, aminek úgy látom, mindenki örült. a hír kapcsán mégis egy Bburago verzióval kapcsolatos volt a legérdekesebb hozzászólás; jelentkezett Missa, hogy ő tud Bburago 348 Spiderről, ugyanis ő maga készítette őket. igen, őket, mert nem egy került ki a kezei alól. az általa küldött levelet engedélyével változtatás nélkül közlöm:

"Missa vagyok. Mint a blogban írtam, én is csináltam még régen egy Ferrari 348 TS Spidert, egy Bburago 348 TB alapból.
Ez számomra egy prototípus volt. Még a '90-es évek elején kezdtem gyűjteni az 1:18-as Ferrarikat. Ezek közül is az első négyben benne volt a 348-as is. Mivel fényképek alapján sok különbség volt az eredetihez képest, próbálgattam feljavítani. Ennek a próbálkozásnak a nyomai láthatók ezen a maketten is... Évekkel később szereztem be egy 348 Bburago kittet aminek a feljavítása már sokkal jobban sikerült.
Az "alapító" 348-ast pedig ujj gyakorlatnak szántam az átépítéshez. Ugye a '90-es évek közepén Spider változatot tudtommal csak a MIRA csinált. Szerintem elég gagyi kivitelben.
Na szóval, mivel hajón dolgoztam mint gépész, helyem, szerszámaim voltak, az összes többi kellék anyagot (festék, ragasztó, stb) vittem magammal a hajóra és egy Budapest-Regensburg viszonylatban neki álltam az átalakításnak. OK, most már beismerem, nem csak munkaidőn kívül, hanem szolgálat alatt is. De a hajó automatizáltsága ezt a lazaságot, megengedte. Amúgy most már a MAHART sem létezik, és öt éve én is pályát módosítottam... Meg különben is! Én voltam a hajnalos szolgálat főnöke, úgy hogy kuss volt mindenkinek! Főleg, hogy a legtöbbje még aludt a hajón...
A Ferrari átépítése a teljes szétszereléssel kezdődött. Ez egy Bburago-nál nem volt megoldhatatlan feladat. Nem véletlen, hogy kit-ben (nem Kitt!) is piacra dobták. Készítettem a karosszéria rögzítő csavarjainak megfelelő furat kiosztású konzolt, ami segítségével satuba tudtam fogni a kasznit. Egy mély sóhaj, keresztet vetettem (bár nem vagyok vallásos különösebben), jobb hüvelyk ujj a kis-flex kapcsolóján és a "spiáterhez" illesztettem a 9000-rel pörgő, kis átmérőre kopott korongot. Direkt erre a célra nem dobtam ki a kopott tárcsákat. Munka védelmisünket a frász kerülgette volna, ha látja a védő burkolat nélküli akciómat...
Gombot lassan előre toltam. A korong rögtön harapta a vaj-puha fröccsöntött fémet. Aminek a szétrepülő forgácsai frankón össze-visszaégettek. A tető, szélvédő felőli oldalán ráhagyással vágtam. A szélvédő keret végső alakítása, berajzolás után, tűreszelő segítségével történt.
Amire nem gondoltam, hogy a gépház tetőnél a hátra nyúló karosszéria elemnél, két oltári nagy  V alakú lyuk lett...
Itt egy kicsit megmarkolta a "jeges kéz" a szívemet. Erre nem gondoltam, azt hittem tömör ez a rész. Hát nem volt az, nagyon nem. Hiába mondta első főnököm hajós karrierem kezdetén: "Gyerek három féle kifejezést nem ismernek a hajósok! 1. Nem tudtam! 2. Nem gondoltam volna! 3. Azt hittem, hogy..." Igaz ő a fináncok-hajósok viszonylatára értette e 3 alap igazságot... Na én ennél az átalakításnál mind háromnak aláfutottam! Szerencsére emlékeztem, hogy amikor szárnyashajón dolgoztam, volt ott egy Diamant nevű, 2 komponensű műgyanta ragasztó. Kifejezetten alumínium ragasztáshoz. (A szárnyasok teste a durálból van, kisebb repedések, szegecs hiányok javítására használtuk ezt az elixírt). Gondoltam jó lesz a "spiáterhez" is. Úgy, hogy Bécsben átfutottam a szárnyas-bázisra és kunyeráltam ebből a csodaszerből. Egyáltalán nem nézett senki sem hülyének. Amíg a többiek a Mexico-platz-on alkudoztak én ragasztóért rohangáltam...
Alulról, "bezsaluztam" a lyukat és kiöntöttem a Diamant tejföl sűrűségű keverékével, persze előbb érdesítés, zsírtalanítás, stb. Amikor kikeményedett reszelővel, smirglivel tökéletesen formára lehetett igazítani. Ezután kezelésbe került a szélvédő felső része. Majd kromofágos maratás után a kész kaszni csiszolása, gittelése, ismét csiszolása, polírozása, zsírtalanítása. Ezekhez még mindig jó segítség volt a házilag barkácsolt befogó konzol. A festés Tamiya alapozóval és Tamiya Ferrari Red festékekkel történt. A prototípust nem lakkoztam. A későbbi példányok karosszéria festését egy repülőmodellező klubtársam csinálta. Ő szebben festett, mint én.
Az összeszerelés már gyerek játék volt. Kicsit a belső rész is kapott egy kis feljavítást. Ezt sajnos, csak a hajón talált fekete akril festékkel tudtam csinálni. Kicsit tartottam tőle, hogy kikezdi a műanyagot, de nem bántotta. Hááát, a minősége? A képeken talán látszik.
Persze egy dolog még hátra volt. A vászon tető. Én meg sem próbáltam a felhajtott vászontető elkészítését. Csak az összecsomagolt változatban gondolkodtam. Ehhez fényképek alapján (Autó-Motor és a fene tudja milyen autós újságokból kiollózott képek kellettek. Internet, digitális fényképező még nem volt) kemény, sima karton papírból öntő sablont készítettem. A sablon alját felrajzoltam a még festetlen kasznira. Ezen az alapon már volt két furat is. Két db M3-as csavarral szándékoztam az általam öntött elemet rögzíteni. Ez alapján lett kifúrva a kasznin a két lyuk. A sablon furatába beraktam a két csavart és a rövidebb kötés idejű (narancssárga+zöld) Uverapiddal elnagyolva kiöntöttem a sablont. Miután megkötött formára reszeltem, csiszoltam, gitteltem, festettem. Persze mielőtt a kaszni és a vászon elem festve lett(matt fekete akrillal), rengeteg illesztési próba volt. Amúgy, ha valaki bevállalná még ezt az átalakítást, én továbbra is a rövid kötés idejű és nem a piros+kék Uverapidot javaslom. A narancs+zöld keményebbre köt, jobban megmunkálható.
Nem mondom, hogy a prototípus a legszebb lett. Készült még belőle 4-5 darab. Sajnos nem tartottam meg belőle egyet sem. Linzben, egy modell boltban megvette a tulaj őket.
Azt hiszem meg van még valahol a befogó sablon, talán a vászon tető őntő minta is. Nem lehetetlen, hogy megpróbálok szerezni egy Bburago 348 TB-t és saját célra egy tisztességeset összerakni. Most már, hogy itthon dolgozom talán több időm lesz rá.
Üdv:
Missa"

Missának van gyűjteménye is, nemsokára arról is beszámolok