késő tavasz van, szépen süt a nap, virágoznak a virágok, zöldellnek a zöld ligetek, csicseregnek a csicsergő madarak. nincs is jobb alkalom egy jó ki bemutatóhoz, mint a mai délután. az alanya pedig legyen egy szívemnek kedves kis gépezet, a HotWheels 166 MM gépe. eddig valamiért nem is gondoltam rá, hogy írjak róla, de Xapa kolléga összehasonlítása meghozta a kedvemet.

meg aztán hozzájutottam egy használt példányhoz, amit gyorsan körbefotóztam. az utóbbi időkben eléggé sok csalódás ért a legújabb Mattel kreálmányok okán, ilyenkor mindig felüdülés egy régi Mattel vasat egy picit jobban szemügyre venni, hogy kb 10 éve hogyan is gondolták a modellgyártás a Hotwheels-nél.

mert ez a kis Ferrari igazán szemrevaló. ráadásul pici, kedves jószág. a felületes szemlélő egyhuszonnégyesnek nézné, de nem, egytizennyolcas.

a modell hozza a negyvenes évek végének útkereső formáját, tudja a 166-osra jellemző, a karosszériához képest hatalmas kerekek fílingjét. a fényezés tökéletes, csak a használt mivoltából jövő apró sérülések (egy-egy tűhegynyi festéklepattanás), itt-ott lerakódott makacs porfoltok rondítanak a képbe, de ezek is csak közelről tűnhetnek fel.

a múltkori Dino bemutató után elhatároztam, hogy ezentúl bekukkantok minden modell alá is, és a benyomásaimat is megosztom az ott látottakról. itt nem a világ legszebb alvázát találjuk, de a Dino sivárságához képest teljesen üdítő a látvány. van kipufogórendszer, kardántengely, olajteknő, némi kerékfelfüggesztés is.

szemből az autó egyik legjellegzetesebb alkatrésze, a küklopsz harmadik lámpa az uralkodó látványelem, ha a szomorúan a földre néző szemeket és a hatalmas, a kor formulaautóin alkalmazotthoz hasonló hűtőrácsot nem vesszük figyelembe. a modell korához képest teljesen tisztességes a kidolgozás, ma már nyilván bele lehet kötni a rács anyagába, meg a lámpák közepén levő pöttybe, de anno ez teljesen elfogadottnak számított.

a hátsó nagyon kis keskeny, karcsú. alul éppen csak hogy kikandikál a két szívószál vastagságú kipufogó, amire a rendszámkeret körüli két kis kerek lámpa rímel. fölötte apró krómozott nyitó. itt is ugyanazt lehet megállapítani, amit elöl: korrekt.

elöl két szélvédőcske tereli az egyizennyolcas levegőt. ennek a kereteit ma már biztosan szebben illesztenék a helyére, maga az üveg is valami vékonyabb anyagból készülne. a motorháztető tetején levő kitüremkedések is valódi lyukak lennének, de azt hiszem, telhetetlen vagyok.

ez Elite verzión a Superleggera felirat és logó már fotómaratott, a sima HW-n még csak egy ügyes matrica. szerintem nem rossz.

a kerekekről már tettem említést. jobban megnézve azért itt is látszik, hogy rohan az idő. az anyagok fényesek, a küllők ritkák és túl vastagok, a központi kerékcsavar is picit túlzó méretű.

az ajtók szépen illeszkednek, pedig a forma nem egyszerű, elég sok ívet kell követni. félig lehúzott oldalsó szélvédő nincs, mert oldalsó szélvédő sincs.

a csomagtartóban még van egy ronda kerék, meg egy kupak a benzintankhoz. egyszerű.

ahogy a motor is az. színes-szagos kábeles típustáblás megoldásokra senki ne számítson. van pár elem, amiből következtethetünk, hogy ez itt egy motor. nincs vele probléma, emlékszem, hogy ez így mekkora számnak számított még 6-7 éve is.

ahogy az egykaros zsanéron nyíló ajtókkal sem volt semmi probléma régen. van némi stilizált ajtóbelső imitáció is.

a belső tér egyszínű pirosra van mázolva. természetesen kárpitozást hiába is keresnénk, nem is teszünk ilyet. az ülések egy picit műanyagos hatásúak, a kormány viszont jól néz ki, ha nem a kíméletlen makrofotón keresztül nézzük.

de talán a legszebb részlet a modellen a műszerfalon levő besüllyesztett órák kidolgozása. ismerek olyan gyártót, aki szemrebbenés nélkül ragasztott volna a műszerfal helyére egy matricát, de Mattelék jó fejek voltak, dolgoztak rajta tisztességesen.

ahogy az egész modell tisztességes. lehet előszedni a régi lemezt: ma már picit elavult, de ha a maga korába helyezzük vissza, akkor teljesen korrekt, sőt nagyon szép modellről van szó. tudom, hogy ez a visszahelyezés nem olyan könnyű. akinek ez nem elég, annak ott az Elite verzió, nem sokkal nagyobb élménnyel, nem sokkal többért.