folytatódik a "régiségek dobozok mélyéről" bemutatósorozatom. ezúttal a HW 288 GTO a soros. nem azt mondom, hogy közkívánatra, de azért páran jelezték, hogy jó lenne már látni róla egy írást.

hogy milyen érzés volt kiszedni egy ilyen modellt a teljesen érintetlen gyári csomagolásából? nem írom, hogy olyan, mint egy középkorú, érett nőnek elvenni a szüzességét, pedig maga a hasonlat még stimmelne is, de ebbe vegyült egy kis szomorúság. ugyanis megválok a modelltől, az új tulajdonos kért meg rá, hogy ha van kedvem, átadás előtt csináljak róla bemutatót.

lehet, hogy nem írtam soha, de a 288 GTO nekem is az egyik nagy kedvencem, annak ellenére, hogy egy nagy dózis megtalálható benne a nyolcvanas évek baltával faragott igénytelenségéből, mégis hozzá tud adni ehhez egy olyan pluszt, amitől ellenállhatatlan lesz. nyilván a kedvencséghez az is hozzájárul, hogy a 308-asra épül formailag. ugyanaz az ék alak, egy picit nyújtott, egy kicsit szélesített kiadásban.

hogy ebből a brutalitásból mit sikerült a Mattelnek átvinni a modellre? mindent! sőt, még egy picit túl is vállalták a dolgot, a kerekek hatalmasak, az ablakok fekete kerete a modellnél még egy picit jobban rájátszik a hatásra. persze, ha lemérnénk, a tengelytáv, a hossz, a szélesség, a magasság biztos nem stimmelne, de kit érdekel? kézben tartva olyan, mint egy régi Kyosho: nagyon egyben van. jó nézni, jó forgatni, gyönyörködni benne. meg különben is, ez itt egy 288 GTO modell!

nna, de félre a lelkesedéssel, kezdjünk végre kukacoskodni, hiszen azt szereti mindenki, keressünk hibákat. mert vannak ám. most vagy a lovacska, vagy a GTO felirat, de valamelyik a kettő közül biztosan rossz színű. a kipufogók túl vastagok, aranyszínűek, ami szintén nem stimmel. viszont szép a hátsó sárvédő domborítása, rajta a 250 GTO-ra utaló kopoltyúkkal. bizony-bizony, retro-szuperautó a Ferraritól 1984-ből. méghogy a kitaposott úton mindig...

túl nagy az embléma, az irányjelzők nincsenek kifestve, a lovacska meg inkább vesszen a homályba. egyébként tökéletes a morcos GTO-orr.

a sárvédődomborítás elöl is megvan, rajta a lovacskás pajzs, ami talán túl nagyra sikerült. az autón végigfutó horonyból hiányzik a fekete szín, aki ilyenre vágyik, annak zsebbe (Elite verzió), vagy ecsethez kell nyúlnia.

a korai HW modelleknél nem mindig jellemző, de itt szépen ki vannak dolgozva az ablakkeretek is, ami nélkül nagyon sérülne az összkép. ja, és kérem, a tető fémből van, ellentétben a Bburago megoldásával, ahol ezt valamiért nem sikerült megvalósítani.

sajnos a motorházfedél műanyag. a Ferrari felirat és a két kis nyitó-záró kallantyú mérete nem az igazi, nagyobbak a kívánatosnál.

volt már szó korábban róla, hogy a kerekek szélesebbek a valódi méretüknél. ezen kívül nagy gond nincs velük, a felnik kifejezetten szépre sikerültek. talán-talán lehetnének kevésbé csillogósak, de a küllők körül elhelyezkedő szegecskarikával én meg vagyok vásárolva.

a tanksapka matrica, a légbeömlők még festékkel sincsenek jelezve. viszont a Pininfarina logó arányos és szép, nekem a hátsó-oldalsó ablak melletti-mögötti rés is tetszik.

aztán itt vannak az ajtók. nincs vita félig lehúzott szélvédőkről, ugyanis ilyenek nincsenek. vannak viszont nagy külső tükrök, meg átlagos illesztési hézagok.

persze, hogy egykaros zsanérral nyílik az ajtó, a kárpit egyszínű fekete, egy darabból fröccsöntött, de most pont elég ide, úgysem ezzel lesz a baj.

mert az autó leggyengébb része egyértelműen a beltér, azon beül is a műszerfal, és a környéke. szoktam írni, hogy ne tessék nyitogatni. nna, ez ilyen. egyszerűen nem méltó a modell többi részéhez. nem is részletezném, a mellékelt képen úgyis látszik minden.

a csomagtaró inkább pótkeréktartó, ahogyan a 308-as esetében is láthattuk. van pótkerekünk, hűtőnk, egy-két csövünk. sajnos a keréken kívül minden egyenfeketében.

a motor viszont kellemes csalódás. ha nem tudnám, hogy én bontottam ki először, azt hinném, hogy már kezelésbe vette valaki egy ecsettel. de nem, ez gyárilag ilyen. nem azt mondom, hogy nem láttam nála szebbet, de egy egybeöntött egyszínű műanyagra számítottam.

rengetegen fogtak neki HW-ból Elite verzió faragásának, hiszen egyszerűnek tűnik a dolog. egy kis festék az ülésekre, egy pici a külsőhöz, napellenző a szélvédőre és kész is. szerencsére, ez a modell teljesen érintetlen, csodálatos állapotban maradt meg az utókornak. eddig. sajnos tudom, hogy nem marad eredeti állapotában. szívesen megtartanám így, ilyennek, de most muszáj eladnom. lehet rajta javítani, persze. de az csak a külsejét szépítené, ez esetben az értékét rombolná. csak remélni tudom, hogy az új gazda legalább egy percig elgondolkodik ezen.