először csak egy válasznak szántam Camaro96 kolléga hozzászólására a HW F40-es bemutató kapcsán, de ahogy írtam-írtam, úgy éreztem, hogy ebből külön poszt lesz. picit csipogós, de azért tessék hozzászólni.
"@Camaro96: köszi, tényleg, így újra elolvasva picit merengősre sikerült.
a befejezéssel kapcsolatban: amikor kezdtem, tényleg gyermeki örömmel fogadtam minden egyes új darabot. előtte hosszas álmodozás volt, aztán picit rövidebb csörte a lelkiismeretemmel, hogy én ezt a pénzt akkor most erre elköltöm. utána örökkévalóságnak tűnő várakozás, amire hazaért Németországból, vagy bárhonnan. majd a kibontás öröme. főleg téli péntek estéken, a jó öreg, meleg cserépkályha mellett, a rengeteg csomagolóanyagon áthámozódva először meglátni az új jövevényt...
azóta meg ahogy egyre jobban belemélyedtem, egyre több, egyre jobb kapcsolataim lettek ezzel a világgal, amivel együtt picit eltűnt az új modell megszerzésének szépsége, izgalma. fogom a nagyker weboldalát, februárban bepipálom, hogy igen, abból a piros 348 tb-ből kell ennyi karton, aztán decemberben, amikor megérkezik, egyet elteszek magamnak.
a régi szépségek levadászása, az még tartogat izgalmakat. de ott meg már az a baj, hogy annyira magasra tették a gyártók az ingerküszöböt, hogy egy egykor csodált gépezet mára már csak lesajnált "ahhoz képest" modell. többek közt ezért sem örülök neki soha, ha a gyártók olyan gépet hoznak ki, amit más régen megcsinált tisztességesen. ezért húznám a szám egy Elite F355-re, vagy egy 275 GTB4-re.
persze van olyan gép, ami ritka is, különleges is, szép is. nna, egy ilyet elkapni igazán nagyszerű dolog. egy fekete 365 GTB4, vagy egy piros 308 GTS (Kyosho)... ezek igazán nagy fogások lesznek a jövőben.
szóval néha visszasírom a kis lelkes kezdő énemet. igaz, a világ is jóval egyszerűbb volt akkor..."
