nem is bemutató lesz ez, inkább csak magyarázkodás. amiatt, hogy miért adtam el a vaterán, hogy miért ment el tőle a kedvem annyira, hogy nem törődve a várható végeredménnyel, egy forintért tettem fel. nem tudom, miért, de a Kyosho Testarossa-val sosem volt szerencsém. a sima verzió is mindmáig vegyes érzelmeket kelt bennem, de ez az úgynevezett HE már azt sem tudja, hogy az érzelmek vegyesek legyenek. inkább csak negatívok.
persze az ember tudja, hogy ez a Kyosho HE csak mese, azért találták ki a japánok, hogy kerüljön valami magyarázat az árcédula mellé, amit a sima verziókhoz hozzátett érték a Testarossa esetén sem fedez. pedig akár jó is lehetne ez, főleg a színkombináció miatt; sokunk egyik kedvence ez: fekete Ferrari piros belsővel. távolról szuperül is néz ki. de ugye megfelelő távolságból egy Bburago is. upsz, ezt azért el szerettem volna kerülni. a burágózást. de sajnos kicsúszott.
pedig nem indult rosszul a dolog, a dobozt kibontva tipikus Kyosho-illat töltötte be a kicsi dolgozószobámat; ragasztószaggal kevert friss festék- és műanyagszag. szeretem. de azt már nem, hogy a festék látszólag olyan friss, mintha meg sem száradt volna: opálos a felület, mintha a kelleténél hígabb anyaggal dolgoztak volna. én ebben a témában viszonylag vak vagyok, de mások már mondták nekem, hogy a Kyosho nagyon csúnyán festi a feketét. nekem csak most tűnt fel, ennél a modellnél. pláne az új bezzeg-gyerek, az Elite 458 GT2 fekete csíkjaival összehasonlítva. a ragasztónak meg nem csak a szaga van jelen, hanem foltokban, csíkokban megjelenik itt-ott, a felhasználóra bízva a letakarítását. az egész olyan szedett-vedett hatást keltett, ráadásul itt-ott görbe, csámpás ez-az. ahogy írtam is a vaterán: a meósok nem voltak a helyzet magaslatán.
az már a legelső fotókon látszott, hogy a csomagtartó piros plüssborítása kikandikál a nyitható bukólámpák mögül. de nem csak onnan, végig a csomagtértető illesztése mentén, ezáltal olyan hatást keltve, mintha nem lenne csukva a tető. viszont az ablaktörlők szépek, a 3D-s Ferrari emblémák meg még annál is szebbek.
azért is írom ezeket, hogy azért ne csak panaszkodással teljen el ez a poszt. fokozom is picit: a felnik, meg úgy egyébként, az apró kicsi kis apró részek nagyon szépek, finomak, méretpontosak. ezzel kapcsolatban sosem volt probléma a Kyosho munkáinál. nincsenek béna megoldások, nem odaillő alkatrészek.
az ajtók is szépen illeszkednek, ahogy azt kell, a kopoltyú lemezei szépen egy vonalban futnak az ajtó utáni résszel. kinyitni őket csak a csomagba tett kis szerszámmal ajánlott, ha valakinek nincs elég erős körme.
belül már az ajtóknál kezdődik a vörös-fekete mánia. igazából sokat nem lehet róla elmondani, egy vörös ajtóbelső egy fekete könyöklővel.
még beljebb sincs sok újdonság. látszólag. pedig látszik, hogy az egész műszerpanelt lecserélték, végre meglett az a lyuk az ajtóval csatlakozó részen, amit anno annyira hiányoltam. a kormány is új, nem az a rücskös felületű. a napellenzők lehajthatók, meg még biztos van néhány dolog, amit nem vettem észre.
a csomagtartóba is került három barna táska. ezt szimpla parasztvakításnak tartom. inkább ne látszódna ki a piros borítás csukott állapotban szinte minden szögből. a plüssözés szélső peremén végigfutó szegélyről nem tudtam eldönteni, hogy szándékos, vagy a lecsukva hozzáérő fedél fogta-e meg feketére.
a motortérrel nincs baj, még több kábel, még több dísz, még több ez-az. azért ha már HE, legalább a tanksapkát kinyithatták volna. de ahogy írtam is fentebb, ez nem igazán HE mégsem.
ennyi lett volna a magyarázkodás. keserű a szám íze, de sajnos továbbra is az a véleményem, hogy a Kyosho Testarossa nem egy sikertörténet. három és fél éve gondolkodás nélkül megtartottam a simát, ami ugyanígy nem tetszett, ugyanilyen trehányul volt összedobálva. most ennek mennie kellett. kedvenc beszerzési helyemen ma került fel az árlistára az F355. a Kyosho. csúnya áron. meg a Rolls-Royce Phantom is. bevallom, hogy ez utóbbi jobban izgatja a fantáziámat.
