szombat lehetett. lehet, hogy vasárnap. nem is emlékszem már. a lényeg, hogy egyedül voltam itthon. a kivételes pillanatok egyike. csend van a házban. ami nem jó, mert egyedül lenni mégiscsak rossz, de mégis, van benne egyfajta "használd ki!" érzés. tettem-vettem, fent a szobában. kéne porszívózni. gondoltam. majd holnap. vagy majd máskor. Ágó talán nem veszi észre, ha hazajön Kaposvárról. de, észreveszi.
hoppá, félre van csúszva a lepedő a modelleken. Benedek biztos nézegette a tűzoltó buszt pénteken, amíg dolgoztam. nem baj, örülök, hogy érdeklődik. szívesen meg is mutatnám neki többször, de annyira macerás kibontani, hogy ő is inkább a zöld plexidobozos AUTOart 911-est kéri, hogy nézegessük. "ha nagy leszek, és már tudok rá vigyázni, ez az enyém lesz, de addig csak a dobozon keresztül nézegessük, ne vedd ki." mondja mindig. szerencsés vagyok. tudom.
ha már meg kell igazítani a lepedőt, ki is takarom a stócot, megnézem, hogy mi is van itthon pontosan, mit nem vittem még le Tapsonyba. CMC-CMC-GMP-BBR, egy karton Elite, két sima HW. a többi Kyosho. kéne fotózni. mi van itt? HW 365 GTS? nem volt még? nem, talán nem. nem is lesz. rút, csúnya szegényke. nem akarok fanyalogni a blogon, úgyis teljesen negatív az egész már hónapok óta. akkor passz. Kyosho-k? azokat már mind bemutattam. sárga F40. azt is. vagy nem? vagy nem.
akkor ez lesz. kiveszem a dobozából. hoppá, jó rég lehetett a kezemben, az első kerekei belegyógyultak már a hungarocellbe. kéne már egy vitrin. de előtte egy lakás. egy olyan, amiben megindulnak a gondolataim, amiben nem csak arra gondolok, hogy hogyan szabadulhatok meg tőle. fészekféle. későbánat.
fotózzunk. hol lehet a gép? anyósomét valahol láttam, de most nem találom. a miénk? megvan, lent volt a vendégszoba vitrinszekrényében a porcelánok között. "kérem cseréljen akkumulátort." másfél óra pihi akkor, amíg töltődik. mégis kéne porszívózni. vagy füvet nyírni. nem, nem kell még, nem olyan magas. együnk inkább. maradt egy kis dinnye. jófajta. finom. még a széle is.
rossz képeket csinálok. senki nem mer érte szólni. kompenzálom őket írással. de akkor is, ez így szégyenletes. főleg, amióta a kanapé a veluxok alá került. még rosszabb a megvilágítás. kéne venni egy fotósátrat. picit, 40 centist. az változtatna a dolgokon? nem tudom. feltöltődtek az akksik.
fényképek. kívülről, mind a négy oldalát. aztán a részletfotók. a lámpákat fotózd, Labdacs. tényleg így hívom magam, most tűnt csak fel. kell fotó a kerekekről, meg pár a beléről. motortér. csomagtartó. vagy mi ez az izé. beltér. erről eszembe jut Bency. hogy lefikázta. nem tudtuk neki elmagyarázni, hogy ez ilyen igaziból is, egyszerű, mint a faék. azóta sokat fejlődött a srác, bár mintha eltűnt volna. majd ránézek az sg-re, hátha jelentkezik. bár nem hiszem, az sg sem a régi már.
teljesen fakók lettek a képek, citrommadár ez, nem dinosárga gépvas. fehéregyensúly. indiszponált exhibicionista. pusmogó csömmeteg. meg egyéb szavak. kéne egy téma, ami mentén felfűzhetem a képeket. nem volna jó egy száraz bemutató. a két offtopik gép után valami ütőset szeretnék. egy csomó kártyát kijátszottam már. sajnos. mindegy, majd kitalálom.
vajon hányan olvassák majd el? lesznek kommentek? ki mit fog írni? Zx? ő nem is szokott ide írni, de majd a fészbúkon leírja, hogy színhibás. Schumi? azt fogja írni, hogy nagyon szép modell. Leonardo? ő a maga diplomatikus módján utal rá, hogy bár ez így nagyon szép, és néha gondolkodik rajta, hogy elképzelje más színekben, de mégis a piros az igazi. CSUPA NAGYBETŰVEL ÍRÓ barátunk? beír valamit majd csupa nagybetűvel. Kekec Úr? biztos talál majd hibát. én meg majd jól megvédem a gépet. Xapa Mester? ő majd csak két hét múlva fog reagálni. de akkor bizony tartalmasat, részleteset. Hamhusz esetleg megkérdezi, hogy mennyibe került.
elkészültek a képek, visszaraktam a dobozába, a lepedőt szépen eligazítottam rajtuk. egy pillanatra átfut rajtam, hogy van-e értelme ennek. hiszen még a dobozaikat sem látom, csak egy kupacot, fehér lepel alatt. de majd a vitrinben. ott majd hirtelen értelmet nyer az egész. hogy kijönne itt, csak ebből a kupacból egy E34 névre íratva? dehát az csak egy vasdarab.
basszus, nem fényképeztem le a lámpákat kinyitva. mindegy, elő nem szedem még egyszer. képek a gépre fel. jé, Benedek fotózott. főleg a játékait. majd ha hazajön vasárnap, megkérdem tőle, hogy töltsünk-e belőlük fel a face-re párat. mégiscsak porszívózni fogok. az íráshoz ma nincs ihletem. alszom rá párat. gondolkodom. hátha.
több, mint egy hét eltelt. a képek meg itt porosodnak. rengeteg a meló bent a Graphisoftban. imádom. néha, amikor ülök egy unalmasba forduló megbeszélésen, akkor is azon elmélkedek, hogy atyaég, most itt alkotunk. kitalálunk valamit közösen, azt megvalósítjuk. amit aztán mások használnak. végül pedig házak épülnek fel vele. nyálas, tudom.
de ma, ma poszt születik. megint ihletett állapot: a lányok valami amerikai rokont látogatnak a Margitszigeten Benedekkel. enyém a ház este tízig. az pont elég lesz. de mégsem. már haza is jöttek. fürdetés. altatás. nem lesz poszt, én is megyek inkább aludni. mennék, de valaki ül az ágyacskámban. anyósom. meg a hitvesem. valami gyilkolászós történetet néznek. az ágyban. amibe engem most ólomsúlyok húznának. leülök a kisszobában a gép mellé. finom utalásként ütemesen krákogok. semmi. dobolok az egérrel a politúros antik diófa íróasztalon. basszus, semmi.
Slasht fogok hallgatni. Anastasia. nem, az kiszúrás lenne velem is. elindítom a find friends alkalmazást. áááh, ez beteges, fészbúkfüggő leettem. inkább írok posztot mégis. vagy ha nem is írom meg, legalább a képeket feltöltöm. tényleg pocsékok lettek. pont a finom részletek nem látszanak. de már útban van Németországból a kis fotósátor, lámpákkal. alig volt 35 euró.
képek kiválogatva, feltöltve. kis hallgatózás kifelé a tévé felé. még mindig jön a "halló kilenctizenegy? jöjjenek gyorsan! a feleségem. úristen. tiszta vér minden." szép, andalító történet lefekvés előttre. ez nálam nagyjából az állatos szado-mazo pornóval van egy szinten. csak ott egy kicsivel kevesebb a vér.
közben nézegetem a képeket. F40. deszépvagy. igazán. az az "örülök neki, hogy itt vagy nálam" szép. olyan, hogy ha nem Ferrarit gyűjtenék, akkor is megvenném. ha nő lenne, verset írnék neki, ha ló lenne, minden nap lecsutakolnám, esténként finom, puha, illatos szalmával.
anyósom végre megunja az invesztigésön diszkoverit és elmegy aludni. Ágota hív, hogy alvászat, mert holnap korán kelünk. majd megyek, előbb most már befejezem végre ezt a posztot.
