ezen az autón sokat hezitáltam. hogy kell-e, nem kell-e. amikor először hallottam, hogy lesz, tudtam, hogy nem lesz az igazi, hiszen a szokásos blabla, hogy a HW alapok így, meg úgy. aztán megláttam képen. nem ezt, az olasz melós verziót. még a várakozásaimhoz képest is csúnyának találtam.
aztán megláttam ezt a verziót képen. az ezüstös-kékes fényezés a vörös kárpitokkal elég vad, picit talán közönséges is, de pont ezért, rögtön megtetszett. a színösszeállítás. annyira, hogy meg is rendeltem. hátha lesz valaki, aki megveszi. de amikor megérkezett a messzi Hollandiából, már tudtam, hogy az enyém lesz.
a csillagok olyan együttállása kellett hozzá, hogy lecsússzak más gépekről, meg lássam a sima mezei HW-t újra. arra gondolva már majdnem birtoklási vágy ébresztő, de legalábbis beindul az "ennél jobbat úgysem kapni" gőzmozdony az agyban, onnét kezdve meg nincs megállás. az igazi 360 Spider persze a Bburago lenne, tudnék is eladót, de sajnos nincs rá felesleges 5-600 euróm. gyűjteni kell a résztranszporterre. is.
szóval birtokba vettem. ki is bontottam, hogy jobban szemrevételezhessem. ehhez mindössze öt csavart kellett oldanom, majd egy szalagot átvágnom és két drótot kitekernem, aztán áthúzni őket egy tűfoknyi átmérőjű lyukon. a lyukak és első birtokba vétel egy környezetben való említésénél elvárható lenne tőlem valami disznó megjegyzés, esetleg utalás, de ezúttal ennek megalkotását a nyájas olvasóra bízom. mégiscsak anyák napja van. volt.
a modellt kézbe véve valami nem is tudom, miből táplálkozó nosztalgikus jóérzés kerített hatalmába. nem tudom megmagyarázni sem, hogy miért, de az új modell birtokba vételének régen nem érzett jó érzése volt benne a levegőben. hogy véletlen-e, hogy pont ennél a modellnél jött elő, vagy tud valamit a gép, azt a mai napig nem tudtam biztosan eldönteni. annyi biztos, hogy tetszik. nagyon kevés ember él a földön, aki szereti a Ferrarit, de nálamnál kevésbé van kibékülve a 360-as formájával, de ez, ez a szín ezzel a belsővel csodát tesz vele. jó ránézni, nagyon tetszik.
persze azért az ellenérzések nem tűntek el teljesen. például a túlzottan organikus, cicás, csajos első lámpák továbbra sem tetszenek. a modellen minden megtehetőt megtettek, hogy valamit mutasson, kapott kis külön világítótesteket a búra alá, de így is olyan csámpásnak tűnik az egész. természetesen az embléma el lett méretezve, sokkal nagyobb, mint ahogy azt az eredeti mérete indokolná. a csomagtartófedél illesztési rése picikét lehetne szűkebb, de így legalább befér alá a körmünk. ezt a testrészünket kell használnunk, ha ki szeretnénk nyitni, a Mattel nem ad hozzá szerszámot.
ezüst alapon ezüst lovacska. azért látszik ám. itt a diffúzor és a kipufogók környékén sütkérezhetnek a dicsőségben a babagyártók, az egyszerűen ápgrédelhető kis apróságokban nagyon jók. ilyenek a képen látható rácsok, amik tényleg remekül sikerültek.
ennek a résnek az elviseléséhez viszont hatalmas lelkesedés, vagy elvakultság kell. nem is értem, hogyan gondolták ezt komolyan; utoljára ilyent az örökké emlékezetes Majorette F355-esen láttam. ez a kép felfed egy másik problémát is, ami a legtöbb metálfényezésű modellre jellemző: a festékben lefő szemcsék túl nagyok ehhez a méretarányhoz. láttam már szép megoldást, de jellemzőbb azért a fenti lefújjuk, az' jóvan verzió.
optikai csalódás biztosan, de úgy tűnik, mintha a küllőknél nem lenne kerek a felni. de találunk igazi hibát is: ha gazdag nemes lennék, egy évi jövedelmemet ajánlanám a köz javára. meg ezer forintot a kínai rabszolgáknak csiszolópapírra, amivel a küllőkön levő sorját le tudnák csiszolni. rettenetes. a másik probléma a fix keréktárcsa. tudom, nem gurítgatjuk, de úgy érzem, manapság már elvárás lenne, hogy forogjon a kerékkel együtt.
érdekes átgondolatlansággal találja szembe magát az egyszerű modellgyűjtő, ha a csomagtartóba kíván kukkantani. ugye kell hozzá először is közepesen erős köröm. de nem megyünk vele messzire, mert a fedelet csak kb. 20 fokos szögig lehet kinyitni. hogy miért? a fedél sarka ilyenkor már beleér a szélvédőbe, ha ennél tovább próbálnánk nyitni, már maradandó károsodásokat hagynánk rajta.
egyébként nagy veszteségként senki ne fogja fel a teljes kitárulkozás hiányát. kárpit nuku, viszont van egy fél pótkerék és egy beragasztott szerszámostáska.
pushápmotor. vagyis kiteszi, ami van. ízlés dolga, a 360-ason még tetszett ez az üvegtető alá dugott megoldás, az újabb Ferrarikon már kezd unalmassá, sablonossá válni. itt még csak egyszerűen giccses, de ha belegondolunk, hogy a sportautó úgy magában felfogható giccsként, akkor hamar rájövünk, hogy teljesen rendben van ez így. jajj, a Ferrari felirat; el ne felejtsem megemlíteni, hogy szerintem egy icipicit nagyobbacska, mint az ideális. ráadásul a mérete mellett talán soványak is a betűk.
a fedéllel itt nincsenek problémák, sőt. rácsozás van, ami ugye jó szokott lenni.
a motor viszont a Bburago Modenájára emlékeztet, ott is ilyen egyben fröccsöntött, műanyagnak látszik az összes kábel, vezeték. persze itt valamivel több a részlet, de a piros szelepfedelet véleményem szerint szebben oldották meg az olaszok. a kikandikáló könnyűfém térváz azért itt is rengeteget dob az összképen.
igen, karos ajtó. az okát tudjuk, de szeretnünk nem kell. ettől eltekintve teljesen tisztességesen kipingált darab. csak sajnos rövidebb, mint kéne.
a műszerfal árnyékolója valami miatt nagyon lapos, ha egytizennyolcas gazdagcsávó lennék, csak fekve tudnám leolvasni, hogy éppen negyvenkettővel próbálok egytizennyolcas csajokat felszedni. de nem vagyok. ettől eltekintve teljesen rendben van a beltér. a kormányon levő embléma csak fotózva néz ki ennyire esetlenül, élőben semmi baja.
bikavadító kárpit, ugyanilyen színű ülések, semmi különlegesség, de tisztességes iparosmunka. csak a lábtérbe tett lábtörlőtől tudnánk végre megszabadulni valahogyan.
őszinte leszek: nekem tetszik. nagyon is. pedig nem tökéletes. sőt. ordító hibái vannak. de valami miatt mégis, nem is értem, miért egy icipici lelket érzek benne. persze pirosban rá sem néznék, nekem a színe adja el magát, de ez önmagában kevés lenne a nagy összeboruláshoz. aki valami szépet, tökéletesen keres, az kerülje el messzire. aki viszont nem a tökéletessége miatt szeret bele egy modellbe, az nézze meg közelebbről, lehet, hogy tetszeni fog neki.
