eljöttek végre az ünnepek. Karácsony, Szilveszter, Újév. ha az ember jól gazdálkodik a szabadnapjaival, vagy januárban megmondják neki, hogy a két ünnep közötti részt tessék kivenni, mert úgysem engedünk be az irodába akkor, akkor úgy jár, mint én; lesz napi szinten plusz tíz órája. ezt ki lehet használni egy csomó mindenre. én például ma havat lapátoltam, sétáltam a kisboltig, ahová mindig autóval megyek, összeraktam egy sínrendszert Benedek kisvasútjához, aludtam egy jót délután, este pedig sütöttem egy közepes adag palacsintát. persze modelltémában is tevékenykedtem.
kibontottam és jó alaposan szemügyre vettem a Mattel legújabb, legfrissebb, legropogósabb jövevényét, az 512S-t. a kibontást nem véletlenül emeltem ki. akinek volt már dolga F40 LM-mel, az talán meglepődik, ha az látja ide leírva, hogy ehhez képest az semmi. van összesen 7, azaz hét csavar, amit oldanunk kell, de ha nem vesszük észre, hogy van egy pöcök, ami csak távtartó, akkor nyolcnak esünk neki. ezek után három drót tartja a helyén az első fedelet, öt drót a hátsót. plusz ebből az ötből még kettő a leghátsó két tartópöckökön is keresztül van húzva, tehát ott extra odafigyelés szükséges. egy cirka fél órás műtét, és készen is van. úgy, hogy én profi módon már csípőfogóval, csavarhúzóval és szikével készülök az ilyen műveletekre.
talán eljön majd a hungarocelldobozos, "kinyitom, majd kiveszem belőle a modellt" korszak is a Mattelnél, de egyelőre sajnos nincs rá esély. mindegy, legalább emlékezetesebb marad az első érintés pillanata. az első érintéssel pedig egy pici, rövid széles kis zömök modell kerül a kezünkbe. az 512S a Ferrari hosszú távú versenyautója a 330 P4-esek utáni korszak képviselője. versenyeztek vele mindenfelé, ahol csak ilyen típusú versenyt rendeztek. épült rövid-, illetve hosszú változata. ez most a rövid. ez onnan ismerszik meg, hogy a hátsó kerekek után gyakorlatilag nincs semmi, vége az autónak.
ez az 512-es rajtszámú modell a Mattel legújabb limitált szériájának, a "Ferrari in Music" nevűnek az első tagja. 5000 sorszámozott példányban készül mindegyik, és olyan érdekességek is szerepelnek majd benne, mint Eric Clapton jobbkormányos Lusso-ja, de a madarak csiripelnek Elvis fekete Dino 308 GT4-eséről(!!!) is. ez az 512S (vagyis az eredetije) Nick Mason, a Pink Floyd dobosának tulajdona. csak jól kell dobolnunk, meg jókor kell jó helyre születnünk, meg meg kell öregednünk, máris megengedhetünk magunknak ilyen játékszereket. de addig is, amíg ez meg nem történik egy következő életben, nézzük meg a számunkra is elérhető verziót, a modellt.
azt kell mondanom, hogy az első benyomás tovább erősíti azt a tapasztalati szabályt, hogy a Mattel Elite sorozatának újabb darabjai egyre jobbak és jobbak. a formák, az arányok, a kis apró részletek mind-mind a törődésről, az odafigyelésről tanúskodnak. így első ránézésre nincs olyan pontja az autónak, amibe bele lehetne kötni. a fényezéssel is nagyon jól sikerült, ez a piros szín szinte simogatja az autót a domború felületeken. a matricák is ügyesek, pontosak, szépek. igaz, ezzel sosem volt probléma egy Elite modellen sem.
oldalról nézve látszik a legjobban, hogy milyen rövid kis gép ez. szinte magasnak látszik a kurtasága miatt egy versenyautóhoz képest.
az autó hátsó felét gyakorlatilag a két széles kerék uralja. nna meg a kikandikáló váltó. aminek szántak némi tartószerkezeti szerepet is, hiszen a motorfedelet tartó kis konzolt rá csavarozták. hátulról látszódnak még a felfüggesztés részletei, a kipufogórendszer, meg maguk a lámpák. minden a maga egyszerűségében.
előröl nézve már nem annyira az egyszerűség a domináns, itt azért több az érdekes, modellszempontból örvendetesen szépen kidolgozott részlet. a legmarkánsabb talán az elöl, a lökhárítóba integrált két nagy fényszóró, és annak a közös burája. nagyon szépen sikerült megoldani, le a kalappal. ahogy az egész frontrészt is, élőben más nyoma sincs a képeken picit érezhető túlzott lágyságnak.
a fényszórók a középső nagy lámpához hasonlóan szuperek, hibátlanok.
csináltam egy képet a hátsó légbeömlők környékéről is. a fotókon valahogy a felső lemez éle túl vastagnak tűnt, de ahogy az lenni szokott; élőben senki nem figyel rá, meg lehet olyan képet is csinálni, ahol ez nem látszik. annyira.
a kerekek hatalmas úthengerek, nagyok, ballonosak, szélesek. szinte alig látni a mögöttük szerénykedő kis fékeket. ez a sárgás-arany szín jól hozza a hetvenes évek versenyautós életérzését.
az ablaktörlők műanyagok, nem a mostanság divatos fotómaratott kis lemezkék. sajnos picit vastagabbra sikerültek a kelleténél, az eredeti autónál ez a két kar inkább két kis vékony pálca. az üzemanyagtartályok nyílásai már-már azt a látszatot keltik, hogy nyithatóak, de nem. itt még azért nem tartunk.
egy jó kis rácsot be kell mutatnom minden Elite modellnél, most a motor feletti kis dómon levő rácsra esett a választásom.
a Mattel általában jól elhanyagolja a modellek alvázát. persze, kipufogót tesz rájuk, meg nagy betűkkel ráírja, hogy China, meg Mattel, meg valami évszámot, de a valódi alváz általában rejtve marad. itt most azért a hátsó résznél nyerünk egy minimális betekintést a versenyautó vázának egy részébe. nekem még mindig sematikusnak tűnik, de legalább már van valami.
érdekesek a külső tükrök. vajon a jó öreg Nick csak így lát hátrafelé, ha ilyen cserebogár tükröket használ, vagy használták ezt a megoldást éles helyzetben is?
az ajtók amolyan LSD stílusban nyílnak, de így sem lehet túl egyszerű elhelyezkedni odabent. az oldalsó szélvédő megoldása nekem nagyon tetszik. sajnos az ajtó hátsó része nem illeszkedik teljesen tökéletesen.
az első burkolatot lebontani egész könnyű, egy picit meg kell emelni a kerekek felett, majd előrecsúsztatni pár mm-t, és máris a kezünkben van. ez után a művelet után a képen látható látvány tárul elénk. kábelek, csövek mindenfelé. a nagy kígyózás árnyékában egy poroltó és egy akkumulátor.
a vezetőfülke nem is fülke, inkább egy szűk lyuk. fotózni nem a legkönnyebb, szinte nincs is olyan szög, ahol értelmes dolgot lehet megmutatni. pedig vannak érdekességek. az ülés a biztonsági övekkel, a kapcsolók, a kormány..
... a váltókar...
... a biztosítéktábla mind-mind érdekes részlet. érdekes és szép.
a motor a 250 SWB California motorjához képest pici csalódás. egyrészt maga a motor nem is látszik, hiszen eltakarja az a piros nagy dudor, meg oldalt a váz. inkább csak a váltót, meg egy-két segédberendezést látunk.
meg a hatalmas, gyönyörű, hófehér kipufogócsöveket. pár kábelt, néhány leegyszerűsített berendezést, de én hiányolok innen egy kis extrát. így ez csak a kötelező házi.
összességében nagyon korrekt kis darab ez az 512 S. újabb szép munka a Matteltől, ha nem is az az álleesős élmény, mit az SWB-nél. ahhoz tényleg kellett volna valami kis plusz munka, de így sem rossz a végeredmény. persze nemsokára jön majd a GMP verzió, az bizonyára köröket ver majd erre a masinára. háromszor ennyiért. akinek van rá pénze, várja meg azt, de én ezt a gépet is jó szívvel ajánlom bárkinek.