a múlt hét egész érdekesen alakult modellileg. járt nálam Zx, adott pár dolgot, amit most majd jól eladok a vaterán, találkoztam Missa kollégával is, telepakoltuk a Jazz csomagtartóját régi újságokkal, de a blog szempontjából legfontosabb találkozót Dofekné házában tartottuk. Dofekné, én és a 308 GTB QV.

jött hozzám pár hete egy ilyen Ferrari, amit nagyon vártam, de már a csomag első megmozdításakor hallható csörömpölésből tudtam, hogy itt komoly bajok lesznek. lettek is, sajnos a csodás QV ezer sebből vérezve érkezett hozzám, törve, zúzva, karcolva. nem volt ez más, mint egy kis bicebóca.

tadámmm! Dofekné varázsolt belőle délceg hadseregtábornokot! nem volt könnyű, elidőzött vele, a szerzett sebeket sem lehet letagadni, de az eredmény így is sokkal jobb lett, mint amire számítottam.

legjobban a keréktől féltem, hiszen a kerékagyra illeszkedő részének nagy része kitört, de szerencsére ahol össze lehetett illeszteni, az pont forgó alkatrész volt, amihez oda is lett ragasztva. kétkomponensűvel kellett támadni, de siker koronázta az erőfeszítéseket.

a tükrök is visszakerültek oda, ahová valók. a legtöbb időt az irányba állításuk vitte el, meg az, hogy a kis felület miatt csak kevés ragasztót lehetett használni, és el kellett találni azt az ideális arányt, amikor még nem túl sok, de már elég stabil kötést ad. rájöttem, hogy a ragasztáshoz három dolog kell: türelem, biztos kéz és jó alapanyag.

nekem ebből a háromból egyik sincs, ezért ámultam-bámultam, hogy egyszer csak a helyükön álltak a tükrök. persze, ha nagyon megnézzük, akkor megtaláljuk az illesztést, de a mellette levő öntési sorja sokkal vastagabb.

a kis szárnynál is hasonló volt a probléma, mint a tükröknél, csak itt még kisebb volt a csatlakozási felület. le-lecsúszott a helyéről, mire végre sikerült a művelet.

ilyen felhős, szűrt napfényes időben nem látszik az a mély karc, ami a tetőn van. sajnos ha igazi fény felé fordítjuk az autót, akkor azért észrevehető, de az eredmény nagyságrendekkel jobb, mint amit én itthon el tudtam vele érni. ehhez kellett vagy háromféle festékápoló szer, két rongy, egy tenyérnyi nagyon finom csiszolópapír, és sok-sok idő, meg némi bátorság.

persze bennem van a tudat, hogy nem gyári a gép, ráadásul ez a tudat eleinte vezetni fogja a szememet a sérülések felé, de ezzel együtt nagyon tetszik az eredmény, még egyszer köszönöm Dofekné Mesternek a segítséget.