Ferrarit gyűjtök. nem, nem vagyok az az "óvodában is ágaskodó lovacska volt a jele" típus, de az igaz, hogy a Matchbox-aim közül is a Ferrarik voltak a legnagyobb becsben. emlékszik valaki a Pioneer 308-asra? aztán az első Bburago is Ferrari lett, de akkor már nem is volt kérdés, csak lovacskás autó kerülhetett bele a gyűjteménybe. sokáig nem is gondolkodtam másban, rá sem néztem holmi idegen portékára. egyszer a Westend egyik játékboltjának kirakatából persze rám mosolygott egy gyönyörű Revell NSU TT, finom illesztésekkel, a Ferrarit készítő Bburago-HW párosnál messziről is láthatóan mívesebb kidolgozásban, de nem tántorított el a Témától, pedig akkor még igencsak kezdőként ismerkedtem a gyűjtés szépségeivel. nem sokkal később lett Koysho 308-asom, így a minőséggel kapcsolatban sem nagyon voltak aggodalmaim: van Ferrari modell, ami izgalmas, emellett pedig gyönyörű is. egy kicsit később kijött az Elite széria a Matteltől. nézegettem az első fecskét, az F40-est. annak ellenére, hogy csak egy kipingált HW gép volt, nagyon tetszett. alig vártam már a többit, a Testarossa-t, a 288 GTO-t, és az első igazit, az 599 GTB-t. modellt gyűjtöttem, volt egy témám, és volt egy gyártó, ami ontotta az újabbnál újabb kreációkat. persze sajnáltam, hogy gyakorlatilag csak egy gyártó van, hogy nincs igazi verseny, hogy a minden modellnél ott van az az "ez lehetne egy picivel jobb" érzés, de úgy voltam vele, hogy majd jobb is lesz. néha tényleg jobb is lett, de eltelt rengeteg év, és tulajdonképpen semmi sem változott. egy gyártó van, közepes minőségben ontja az újabbnál újabb vasakat, és az első fényképek megjelenése előtt ugyanúgy azon izgulok, hogy "nna, ezen majd mit rontanak el". egy dolog változott csak, az ár. tudom-tudom, minden gyártó emeli az árait, hatalmas sebességgel. csak tessék megnézni, hogy közben ők azért a lécet is emelgetik. az embernek folyik a nyála egy-egy új AUTOart modell megjelenésekor.
nyálfolyás, izgalom egy új Ferrarinál? fentebb írtam már, hogy mi az első gondolat. nagyon nem jó ez így. persze, van Kyosho, meg van CMC, meg BBR. de tessék megnézni a kínálatot; mik jönnek tőlük ki? amit más már rég megcsinált. vagy nem is olyan rég... ráadásul a Kyosho az új szerződésével olyan helyzetbe került, hogy jóval többet kér olyanért, amiért igazából nem szabadna. ráadásul be-becsúsznak náluk is ronda hibák. nem is kell messze menni, elég a fehér '84-es Testarossa-ra gondolni. válságba kerültem, nna. gyűjtői válságba. hosszú évek alatt szépen felépítettem egy olyan gyűjteményt, amire már talán büszke is lehetek, de közben valahol félúton elveszett a lényeg. nincs már gyermeki várakozás, majd ujjongás egy új modell beparkolásakor. csak pipa van. hétfőn jött a #21-es 512 S, a Sebring 12 órás, 1970-ből. szerintem meg sem néztem. betettem a többi doboz közé. úgyis olyan, mint akármelyik más, csukott szemmel tudnék róla bemutatót írni.
vajon azért van, mert belefásultam az egészbe? vagy a téma rossz? vagy tényleg a témához tartozó modellek sablonossága tehet róla? talán picit mindegyik, de biztos vagyok benne, hogy a legfőbb ludas az utolsó. mert a modellek szeretete nem múlt el. itt van ez a csoda:
itt van nálam, egyelőre még nem tudni, milyen céllal. minden nap előveszem, játszom vele, nyitogatom, húzogatom ki az ernyőt az ajtóból, tologatom az üléseit, hajtogatom a tükreit. ezt még tologatom is, hogy lássam, hogy a Rolls-Royce embléma nem forog a kerékkel. azt biztosan nem fogom megtenni, hogy holnaptól eladok mindent, és újrakezdem más témával. ebből következik, hogy ha meg akarom tartani valamilyen szinten a teljességét, akkor abba sem hagyhatom, tehát a pénz arra fog elmenni. kényszerpálya. talán nem is baj, mert fogalmam nincs, mihez kezdenék, ha most állnék neki. nincs téma. vagyis túl sok a téma. viszont az biztos, hogy mostantól be-be ólálkodnak az ilyen Rolls-ok, néha egy-egy szebb AUTOart.
a kérdés az lenne, hogy ezekről érdekelne-e itt valakit, ezen blogban egy-egy rövidebb bemutató.