Ferrari 1:18

Nem szerettem a Ferrari-kat, utánuk se fordultam nagyon. (Kivéve az 550 Maranello-t, az első pillanattól tetszik.) Az F430-al is így kezdtem, mikor megjelentek az első képek, nyugtáztam, hogy ez sem tetszik. Majd egyre több képet láttam, egyre jobban megnéztem, egyre jobban kezdtem megszeretni a formát. A hab a tortán az volt, amikor megláttam élőben. Ott hangzott el először: "Ez jól néz ki!"

Ezek után feledésbe merült. Labdacs 430 Scuderia bemutatóját olvasva kezdtem el keresgélni, hogy melyik a legminőségibb F430-as. Rá is találtam a BBR-re. Megnéztem az árát is. Átfutott rajtam a rémület. Spórolni kell. Nagyon.

Pár szót a dobozról: Átlagos Autoart vagy Kyosho méretű, de annál kicsit vastagabb, masszívabb. A hungarocell igencsak hasonlít a Kyosho-éra; az autó irányát jelző matrica, valamint a csavarok hiánya is megegyezik. Itt válik számomra egyértelművé az együttműködés.
Lényeg: Első kézbevételre megvan a többszörös "hűűhaa-élmény". Ide illő Labdacsos mondat: "a hatásvadászat elért; a puskacsövébe néztem és elterültem a hangos dörrenés után". Nehéz. Minden annyira profi egységet alkot; a lámpák, a mesteri rácsozás, a logók kidolgozottsága és még sorolhatnám, de inkább merüljünk el benne részletesebben.

Elölről a lámpák szép megmunkálása tűnik fel, tökéletesen illeszkednek a karosszériához. A lovacsaka középen és egyenesen van, nem vagyok nagy szakértő, de szerintem méretileg is korrekt; valamint nem matrica, nem is fotomaratott, hanem átlátszó, kicsit gumis borítása van a logónak. Ismét egy szép megoldás. A két szürke betétes légbeömlőnél ismét találkozunk a szép rácsozással, közte a műanyag légterelő elem, amit a csomagtér nyitásakor nem szabad megfogni (többek közt erre is figyelmeztetnek). Az autó alján található a nyitógomb, megnyomjuk ééés kattan a szerkezet(!), nyílik a fedél. Hova fejlődik a modellgyártás...


Az üreg szépen plüssözött, kis teleszkópok, egyéb finomságok vannak itt, valamint bepakolhatjuk a Ferrari márkájú aktatáskát, nagyobb bőröndöt és öltönytartót. Nagyjából így tele is van.

Fordítunk egy 45 fokot: Gyönyörűen passzol a sötétgrafit felni a fehér autóhoz. Igazán eltalálták. Természetesen a gumi-felni-fékrendszer hármas egység tökéletes. A féknyereg piros, rajta a Ferrari felirat szépen olvasható. Sorját és egyéb kellemetlenségeket nem találunk.

Még egy kicsit fordítunk: Oldalról szép a forma. Kissé ugyan lágyabb, elsőre nem a száguldást tükrözi, de mégis van benne valami kettősség. Hosszú ideig lehetne a részletekkel időzni. A kerék előtti légbeömlők, az ágaskodó lovacska, az alatta lévő külön darabból készült index, a bal tükör F430 felirata, a kilincs, a vékony Pininfarina felirat és a (mágneses nyitóval) nyitható tanksapka. A fém hatású kipufogócső innen is hangsúlyos elem. Az ajtó illesztése korrekt.

Kinyitjuk az ajtót. Ejha, nem olyan egyszerű, nehéz. Még a beltér előtt megemlíteném a kis fém fülecskét és az alatta lévő adattáblát. Bent a plüssözés természetesen hibátlan, az ülések egyszerűen fantasztikusak. Anyaga a legjobb. Finom. Így kéne kinéznie minden ülésnek. A műszerfal órái, kapcsolói valamint a kormány nagyszerű. A varrás imitáció is el van találva. A nyitható kesztyűtartóban egy kis elemlámpa és szervízkönyv tartó. Mellette a Forma-1-es győzelmekre emlékeztető kis plakett.

Hátulról tetszik igazán. A karosszériából kicsit kiemelkedő két lámpa és a rá rímelő kipufogók gyönyörűek. A szín miatt hangsúlyos elem a diffúzor, melyet finom rács vesz körül. Ide illő Labdacsos mondat: "természetesen a parasztvakító átlátszó motorborítást is kapjuk a modellhez." Nekem ezzel semmi bajom, ha ennyire szép illesztésekkel és figyelemmel van kivitelezve.


Ezt felnyitva, szinte valódi motorral találkozunk. Az alumínium térváz valóban hangsúlyos elem, szinte látszanak a hegesztések. A szelepfedél pirosa, csövek, drótok  is hozzájárulnak a valósághűséghez.


A tanksapka nyitható, amit talán egy kicsit jobb lett volna hagyni, de így is a maximumot hozták ki belőle.

A szép ablaktörlő lapátok és a tanusítvány, hogy ez a 800. darab:

Összegzés: Valóban sokkoló a közel 70.000 Ft-os ár. Ha találunk leárazottat, érdemes belevágni és gyűjtögetni rá, mert megéri; vagy, ha adódik lehetőség megnézegeni egyet élőben, ne szalasszuk el. Minden elismerésem a BBR-é, valóban egy precíz modell kerüt hozzám. Lenyűgöző.
Továbbá köszönet Labdacsnak!

hol volt, hol nem volt, még a környezetvédelmi normákon innen, de a kötelező nappali fényen túl, éldegélt egy szép család valahol az autóváros szélén. a családban nagyon sokan éltek, mindenki szeretett mindenkit, mindenki ismerte és ápolta a családi hagyományokat.

egy családtag volt csak, aki kilógott picit a sorból. ő nem is velük élt, hanem valahol bent az erdő közepében. a nevét még az ősi szabályok szerint kapta, a hengereinek száma, a motorja helye is stimmelt, de négy ülést cipelt magával, a lámpáit pedig a hatályos KRESZ előírásaival picit szembefordulva becsukva hordta, igaz azokat még testvérbátyjától örökölte. a fényezése a családi pirossal ellentétben metálkékben pompázott, emiatt Kékkének hívta mindenki, hiába volt a becsületes neve 456 M.

szóval ő volt a különc rokon valahol távol az erdőben. de mivel ott nem voltak rendesek a körülmények, meg ugye a család szentsége, valaki minden héten meglátogatta. vitt neki mindent, amire Kékkének szüksége volt. legtöbbször Piroska volt az önként jelentkező, annál is inkább, hogy mindenki mást így hívtak a családban. ez a piroska az egyik legfiatalabb családtag volt, szerette Kékkét nagyon, sokat tanult tőle. meg egyébként is imádott az erdőben csatangolni digó sportmodell létére. a többiek féltek is picit, hogy elkapja az SUV mánia.

emelt hasmagasságot, meg négy-, sőt, egyesek lázálmukban öt ajtót vizionizáltak, de ilyenkor mindig jött Luca keresztapa és megnyugtatott mindenkit, hogy a család körül minden a legnagyobb rendben van, amíg ő a kezében tartja a dolgokat, addig minden marad a régiben.

például Piroska látogatásai Kékkéhez. most legutóbb úgy volt, hogy összefut majd Farkassal, de neki épp sürgős dolga akadt, agyvelőt kellett pucoltatnia egy ócska Chevy Nova hátsó üléséről, ezért nem ért rá. sebaj, Piroska legalább előbb érkezett.

látta, hogy Kékke már kint állt a garázs előtt, háttal a kertkapunak. Piroska persze nulla memóriával rendelkezett, ezért minden látogatásakor feltette ugyanazokat a kérdéseket:

-Kékke, neked miért nincs rendszámtáblád? - kérdezte tőle.

-mert a barbigyárosok lespórolták rólam. azt mondták, drága lenne, vagy pedig béna ferde, mint ahogy Bburagóék csinálják.

-és mi az a csinoska lemez a két kipufogódobod között?

-tudod, fontos a jó légellenállás számomra, ezért sík a padlólemezem, ennek a hátsó részét látod. Mattellék szépen dolgoztak vele, büszke is vagyok rá.

-Kékke, nagyon szépek a családi jelképeink itt a hátsódon. tetszik, főleg a családnevünk. az a szép benne, hogy nem odabiggyesztett díszítőelem, hanem a tested része. de nem túlzott méretűek picit?

-jajj, dehogynem. de ezt a hibát mindenki elköveti. ezzel a technikával olvashatatlan, de biztosan elmosódottabb lenne kisebb méretben. ezt el kell fogadni. hidd el, annyira nem rossz. ha elég messziről nézed. különben is, hagyd békén a hátsómat!

-Kékke, miért látszik minden egyes fémszemcse a fényezéseden? nem lett volna jobb mégis a sima piros?

-ne kérdezz ilyen csacsiságokat! akkor hogyan lennék Kékke? Piroska lennék és is, mint az összes rokonod. bár úgy talán még lehetnék elöljáró is.

-de a bukólámpád körül azért nagyon szép a motorháztető illesztése, tudod? meg az irányjelző burája is. bárcsak nekem is lehetne bukólámpám.

-nna igen, fiatal koromban nagyon buktak rá a többiek, de sajnos ennek a korszaknak vége.

-Kékke, miért ilyen ballonosak a gumijaid?

-jajj Piroska, amikor én készültem, akkor még nem volt ám olyan fontos szempont az ilyen arányokat, mint a gumiméret pontosan belőni. de nézd csak meg a felnijeimet, azok elég jók, nem?

-Kékke, miért nincsen neked oldalsó szélvédőd? ezt a szép formát igazán egységessé tenné.

-amikor én születtem, akkor még az volt az alapelv, hogy lehessen belátni az utastérbe. meg egyszerűbb volt így megalkotni, nem kellett az illesztésekkel törődni. ami ha jobban megfigyeled, így sem sikerült tökéletesre. már annak is örülök, hogy az ablakkereteim ki vannak dolgozva. igaz, a pengevékony Pininfarina logómra inkább vagyok büszke. meg arra, hogy az oldalsó indexet nem spórolták le rólam.

-Kékke, miért nem lehet rendesen kinyitni a csomagtartód?

-tudja a fene, ilyenre sikerült.

-van benne valami extra, kárpitozás, vagy hasonló?

-mondtam már, hogy ne sertepertélj a fenekem körül!

-Kékke, miért ilyen bénán nyílik az ajtód?

-a mi időnkben ez még nem volt divat! várjál csak, megöregszel majd te is, akkor majd meglátod, hogy milyen érzés divatjamúlt megoldásokkal együtt élni!

-Kékke, már kellemetlen számomra a kérdés, de ugye jól látom, hogy semmilyen kárpitozással nem rendelkezel.

-számomra is kellemetlen. a túlvastagított kormány, meg a ránézésre egy darabból fröccsöntött belsőm azonban még kellemetlenebb. még szerencse, hogy nem olyan, mint egyes rokonnál, hogy ránézésre szét akar dőlni, hanem masszív benyomást kelt.

-Kékke, miért olyan fekete idebent minden?

-mert ez egy fekete belterű autó fekete beltere.

-nna jó, de legalább a kapcsolók, a légbeömlők, a kis apró díszítőelemek kidolgozására szentelhettek volna valami figyelmet. náladnál jóval lenézettebb testvéreinkben ezt szebben valósították meg.

-persze, matricák ragasztgatásával. különben is, ott van a váltókulisszám, elégedj meg ennyi dísszel!

-Kékke, jól látom, hogy automata vagy?

-jól.

-Kékke, miért van itt ennyi ülés?

-mert én a négyüléses vagyok. az öntőforma meg elviselte, úgyis egy tömb az egész. és ahogy látod, teljesen fekete, mint az egész belsőm.

-de Kékke, ez a motortér milyen már. csupa keszeség, csupa kuszaság. mintha lyukas lett volna a fröccsöntőgép.

-jajj Piroska, most már tényleg hagyjál békén. ez itt ilyen és kész.

-Kékke, jól látom, hogy a bukólámpa fedele elól hiányzik a lámpa?

-nna, most már tényleg beszéljünk másról.

hosszasan elbeszélgettek egy bödön tea és némi kalács mellett. az élet dolgairól, a világválság modellszakmára vetítődéséről, no meg arról, hogy vajon lesz-e kékke-féle Elite verzió. erről egyikük sem tudott biztosat, még csak részinformációkat sem, ezért abban maradtak, hogy akinek ilyesmi kell, viszonylag rendes áron, picit avittas megoldásokkal, de azért elfogadható minőségben, az vegye a HW verziót, főleg, mert nincs más. kezdett már sötétedni, Piroska indult is hazafelé. Kékke még a kapuban odaszólt hozzá;

-Te, Piroska, nem láttad a Farkast?

-Úgy volt, hogy találkozunk, de valami fontos dolga akadt.

-Ha találkozol vele, szólj neki, hogy ha ideje engedi, jöjjön már át. Meg mondd meg neki, hogy Labdacs blogján írtak rólam, olvassa majd el.

a héten érkezett meg, azóta gondolkodom rajta, hogy egy jó szín és pár részlet mennyire meg tudja változatni egy modell, vagy akár egy autó kisugárzását. számomra egyértelműen veri a pirosak, rosso-fanok bármit mondatok. mivel készült már a pirosról egy elég részletes bemutató, csak feltennék ide pár képet, mindenféle kommentár nélkül:

kilenc perccel múlt éjfél. a család alszik. én picit szomjas vagyok, de lusta is leblattyogni a konyhába keresni valami alkoholmentest. ideális idő a bemutató megalkotására egy olyan autóról, amiről semmi nem jut eszembe? azon kívül, hogy üvegtető, meg kétszínű fényezés. nagyon szomjas vagyok. mégis lemegyek, keresek valamit. buborékosat.

nem volt semmi buborékos. ezért gyártottam pezsgőtablettából. ananászos. l-karmitinos, fenil-anilint tartalmazó szénhidrátmegkötés-gátló ingyombingyom. nem mondom, hogy nagyon finom, de nem rossz. leírom, hogy "pont mint ez a 612-es", csak hogy legyen itt egy harmadosztályú írói átkötés.

ha eddig 612-es Ferrari modellt szerettünk volna, látszólag számos választásunk volt. először ugye a sima HW, több színben is, de picit talán egyszerű kivitelben. aztán a Super Elite. méregdrágán. ha Elite modellre vágytunk, akkor a telereklámfeliratozott kínai körutas verzióval kellett megelégednünk. ami valahol különlegesnek számíthatott, de Scaglietti eleganciájának bemutatásához nem igazán volt a legjobb választás. most változott a helyzet, piacra került 5000 darab ebből a fekete-bordó gépezetből. elegáns is, nem annyira egyszerű, méregdrágának sem méregdrága.

hanem egy hatalmas tepsi. a tetején üveggel. pazar fényezéssel. a képek felét ki kellett dobnom, ezt a csillogó feketét annyira nehéz volt fotóznom. vagy nem fogta az optika, vagy pedig olyan dolog tükröződött, aminek nem kellett volna. rendben, én nem tudok fotózni. kéne írnom a külsőről, meg az első benyomásokról is, mert úgy illik. mégsem teszem. majd menet közben.

kezdjük hátulról, (süssünk el egy jó kis klisét) mert az utcán is ebben a pózban láthatják azok a szerencsések, akik mellett elsuhan egy ilyen. semmi különös. iparosmunka. négy kerek lámpa, arra rímelve négy kipufogóvég. van némi rácsozat is alul a diffúzor környékén. ha lenne egy autó, ami csak aprólyukas rácsokból épülne fel, akkor a Mattel mestermunkát tudna alkotni vele.

az orr nagyon hosszú, helyet kellett szorítani valahogy a 12 hengernek. illesztésileg nem a legszimmetrikusabb a motorháztető, de olyan nagyon nagy probléma nincs vele, csak a képen látszik ennyire, élőben nem annyira látványos. a lámpák nagyon jól sikerültek. pedig ez a terület általában nem szokott erőssége lenni egy Elite modellnek. ahogy az embléma mérete sem. itt sajnos hozták a szokásos formát.

közelebbről nézve a hűtőmaszkot, láthatjuk, hogy a formák sajnos kétdimenziósra sikerültek. ez az átka annak, ha minden részt ész nélkül fotómaratással csinál valaki. nekem jobban tetszene ide olyan, ami él a térben, nem mellesleg hasonlít is ezáltal az eredetire. viszont a fényezés aprólékossága itt nagyon szépen megfigyelhető, csak elismerést érdemel.

a kerekeknél már megint hiányzik némi utómunka, ahogy a 360 Spider esetében is ez volt a probléma. a felnik szélei iszonyatosan cikkcakkosak. viszont legalább a forgó féktárcsa-nyugton levő nyereg variációt sikerült megvalósítani.

igen, tolatóradar.

az ajtókról sajnos lespórolták a szélvédőt. nagy kár éerte, mert egy teleablakos ajtó szép harmóniában állhatott volna az üvegtetővel. ezt a ziccert vétek volt kihagyni, de hát a pénz nagy úr. az illesztésekkel annyi apró gond van, hogy a tükröt tartó kis háromszög nem olyan szögben emelkedik, ahogyan az A-oszlop, ezért a felső csücskénél már jócskán eláll tőle.

üvegtető-mániás vagyok, ezért nyíltan bevallom: akármennyi rosszat is írtam eddig erről a gépsárkányról, ez a parasztvakító kis alkalmatosság is teljesen megmenti a mundér becsületét nálam. azzal együtt, hogy éri még kritika.

rögtön a csomagtérnél. amiből kispórolták a kárpitozást! bizony-bizony. amerre az ujjak nyúlnak, csak kemény plasztikot érzékelnek. talán azt gondolták, hogy úgysem lehet rendesen kinyitni a fedelet, minek a sok strapa. ráadásul az üreg formája sem stimmel, sokkal kisebb az eredetinél, a kalaptartó alá nem nyúl be.

a motor sajnos a mai modern autókra jellemző agyonburkoltságával veszi el a kedvünket attól, hogy sűrűn nézegessük. persze, amit lehetett, meg belefért az árba, az ki lett dolgozva, de az egész olyan, mint bármelyik új Bruce Willis film; a moziból kifelé már el is felejtem, hogy miről szólt. bezzeg Az utolsó cserkész...

annyi rosszat mondtam már az ajtókról, most jöjjön a szokásos dorgálás: ugye az egykaros zsanér. ízlés szerint itt most lehet mérgelődni, vagy elfogadni, hogy ilyen. én nem nyitogatnám, engem nem zavarna. de hogy jót is írjak, nagyon jót: az ajtókárpit valami hihetetlenül finom, puha műanyagból van. a textúrája is nagyon szép. jó tapogatni. tényleg.

ugyanezt tudom a beltéri kárpitokról is mondani; végre nem a szokásos Elite filc a lábtörlővel a pedálok előtt, hanem bársonytapintású felület, mint a Kyosho Testarossa csomagtartójában. az egész beltér szürke egy picit, de illik a külsőhöz. egyébként amit lehetett, kihoztak az ismert alapokból.

ülésből rögtön négy van, ez adja a beltér igazi különlegességét. na meg persze az üvegtető.

ha most vennék 612-est, egészen biztosan ezt a modellt választanám. minden hibája ellenére az összhatása nájsztuhevvé tette nálam. de abban a helyzetben vagyok, hogy van belőle egy HW-m, meg sorban állnak előtte a sokkal fontosabb beszerezni valók, ezért lehet, hogy ez a modell ki fog maradni az életemből. illetve onnan dehogy marad ki, hiszen itt ez a jó kis bemutató. csak a gyűjteményemből. mert ez a példány Xapa mesterhez kerül. ezúton is gratulálok a választásához, szerintem jól döntött. végül itt szeretném megköszönni, hogy ezen bemutató erejéig kölcsönadta nekem!

ezen az autón sokat hezitáltam. hogy kell-e, nem kell-e. amikor először hallottam, hogy lesz, tudtam, hogy nem lesz az igazi, hiszen a szokásos blabla, hogy a HW alapok így, meg úgy. aztán megláttam képen. nem ezt, az olasz melós verziót. még a várakozásaimhoz képest is csúnyának találtam.

aztán megláttam ezt a verziót képen. az ezüstös-kékes fényezés a vörös kárpitokkal elég vad, picit talán közönséges is, de pont ezért, rögtön megtetszett. a színösszeállítás. annyira, hogy meg is rendeltem. hátha lesz valaki, aki megveszi. de amikor megérkezett a messzi Hollandiából, már tudtam, hogy az enyém lesz.

a csillagok olyan együttállása kellett hozzá, hogy lecsússzak más gépekről, meg lássam a sima mezei HW-t újra. arra gondolva már majdnem birtoklási vágy ébresztő, de legalábbis beindul az "ennél jobbat úgysem kapni" gőzmozdony az agyban, onnét kezdve meg nincs megállás. az igazi 360 Spider persze a Bburago lenne, tudnék is eladót, de sajnos nincs rá felesleges 5-600 euróm. gyűjteni kell a résztranszporterre. is.

szóval birtokba vettem. ki is bontottam, hogy jobban szemrevételezhessem. ehhez mindössze öt csavart kellett oldanom, majd egy szalagot átvágnom és két drótot kitekernem, aztán áthúzni őket egy tűfoknyi átmérőjű lyukon. a lyukak és első birtokba vétel egy környezetben való említésénél elvárható lenne tőlem valami disznó megjegyzés, esetleg utalás, de ezúttal ennek megalkotását a nyájas olvasóra bízom. mégiscsak anyák napja van. volt.

a modellt kézbe véve valami nem is tudom, miből táplálkozó nosztalgikus jóérzés kerített hatalmába. nem tudom megmagyarázni sem, hogy miért, de az új modell birtokba vételének régen nem érzett jó érzése volt benne a levegőben. hogy véletlen-e, hogy pont ennél a modellnél jött elő, vagy tud valamit a gép, azt a mai napig nem tudtam biztosan eldönteni. annyi biztos, hogy tetszik. nagyon kevés ember él a földön, aki szereti a Ferrarit, de nálamnál kevésbé van kibékülve a 360-as formájával, de ez, ez a szín ezzel a belsővel csodát tesz vele. jó ránézni, nagyon tetszik.

persze azért az ellenérzések nem tűntek el teljesen. például a túlzottan organikus, cicás, csajos első lámpák továbbra sem tetszenek. a modellen minden megtehetőt megtettek, hogy valamit mutasson, kapott kis külön világítótesteket a búra alá, de így is olyan csámpásnak tűnik az egész. természetesen az embléma el lett méretezve, sokkal nagyobb, mint ahogy azt az eredeti mérete indokolná. a csomagtartófedél illesztési rése picikét lehetne szűkebb, de így legalább befér alá a körmünk. ezt a testrészünket kell használnunk, ha ki szeretnénk nyitni, a Mattel nem ad hozzá szerszámot.

ezüst alapon ezüst lovacska. azért látszik ám. itt a diffúzor és a kipufogók környékén sütkérezhetnek a dicsőségben a babagyártók, az egyszerűen ápgrédelhető kis apróságokban nagyon jók. ilyenek a képen látható rácsok, amik tényleg remekül sikerültek.

ennek a résnek az elviseléséhez viszont hatalmas lelkesedés, vagy elvakultság kell. nem is értem, hogyan gondolták ezt komolyan; utoljára ilyent az örökké emlékezetes Majorette F355-esen láttam. ez a kép felfed egy másik problémát is, ami a legtöbb metálfényezésű modellre jellemző: a festékben lefő szemcsék túl nagyok ehhez a méretarányhoz. láttam már szép megoldást, de jellemzőbb azért a fenti lefújjuk, az' jóvan verzió.

optikai csalódás biztosan, de úgy tűnik, mintha a küllőknél nem lenne kerek a felni. de találunk igazi hibát is: ha gazdag nemes lennék, egy évi jövedelmemet ajánlanám a köz javára. meg ezer forintot a kínai rabszolgáknak csiszolópapírra, amivel a küllőkön levő sorját le tudnák csiszolni. rettenetes. a másik probléma a fix keréktárcsa. tudom, nem gurítgatjuk, de úgy érzem, manapság már elvárás lenne, hogy forogjon a kerékkel együtt.

érdekes átgondolatlansággal találja szembe magát az egyszerű modellgyűjtő, ha a csomagtartóba kíván kukkantani. ugye kell hozzá először is közepesen erős köröm. de nem megyünk vele messzire, mert a fedelet csak kb. 20 fokos szögig lehet kinyitni. hogy miért? a fedél sarka ilyenkor már beleér a szélvédőbe, ha ennél tovább próbálnánk nyitni, már maradandó károsodásokat hagynánk rajta.

egyébként nagy veszteségként senki ne fogja fel a teljes kitárulkozás hiányát. kárpit nuku, viszont van egy fél pótkerék és egy beragasztott szerszámostáska.

pushápmotor. vagyis kiteszi, ami van. ízlés dolga, a 360-ason még tetszett ez az üvegtető alá dugott megoldás, az újabb Ferrarikon már kezd unalmassá, sablonossá válni. itt még csak egyszerűen giccses, de ha belegondolunk, hogy a sportautó úgy magában felfogható giccsként, akkor hamar rájövünk, hogy teljesen rendben van ez így. jajj, a Ferrari felirat; el ne felejtsem megemlíteni, hogy szerintem egy icipicit nagyobbacska, mint az ideális. ráadásul a mérete mellett talán soványak is a betűk.

a fedéllel itt nincsenek problémák, sőt. rácsozás van, ami ugye jó szokott lenni.

a motor viszont a Bburago Modenájára emlékeztet, ott is ilyen egyben fröccsöntött, műanyagnak látszik az összes kábel, vezeték. persze itt valamivel több a részlet, de a piros szelepfedelet véleményem szerint szebben oldották meg az olaszok. a kikandikáló könnyűfém térváz azért itt is rengeteget dob az összképen.

igen, karos ajtó. az okát tudjuk, de szeretnünk nem kell. ettől eltekintve teljesen tisztességesen kipingált darab. csak sajnos rövidebb, mint kéne.

a műszerfal árnyékolója valami miatt nagyon lapos, ha egytizennyolcas gazdagcsávó lennék, csak fekve tudnám leolvasni, hogy éppen negyvenkettővel próbálok egytizennyolcas csajokat felszedni. de nem vagyok. ettől eltekintve teljesen rendben van a beltér. a kormányon levő embléma csak fotózva néz ki ennyire esetlenül, élőben semmi baja.

bikavadító kárpit, ugyanilyen színű ülések, semmi különlegesség, de tisztességes iparosmunka. csak a lábtérbe tett lábtörlőtől tudnánk végre megszabadulni valahogyan.

őszinte leszek: nekem tetszik. nagyon is. pedig nem tökéletes. sőt. ordító hibái vannak. de valami miatt mégis, nem is értem, miért egy icipici lelket érzek benne. persze pirosban rá sem néznék, nekem a színe adja el magát, de ez önmagában kevés lenne a nagy összeboruláshoz. aki valami szépet, tökéletesen keres, az kerülje el messzire. aki viszont nem a tökéletessége miatt szeret bele egy modellbe, az nézze meg közelebbről, lehet, hogy tetszeni fog neki.