ugyan nem Ferrari, de olyan szinten kötődik a Ferrari történelemhez, hogy számomra egy percig sem volt kérdés, hogy szerepeljen-e itt a blogban egy bemutató erejéig; természetesen igen. sőt.

kisgyerek koromban... nem, csak most, innen tűntem olyan kicsinek. szóval pelyhedző tizenévesként néha-néha gondoltam az elérhetetlenre. nem is néha-néha, elég gyakran. nem kerekei voltak, hanem két keze, két lába, egy feje, nőből volt, egy tízessel több nálam (nna jó, csak héttel), de elképesztően gyönyörű volt, egy másik kontinensen élt, de az egész világon volt hihetetlenül nagy sztár (ma is az).

elképzeltem AZT is. hogy milyen lehet. tökéletes (neki is), felejthetetlen, hihetetlen, megismételhetetlen. aztán a következő gondolatom rögtön ezek után az volt, hogy éppen ezért nem szabad megtörténnie a dolognak. mert amíg nem történik másként, addig tökéletes, felejthetetlen, hihetetlen, megismételhetetlen. amint megtörténne, semmi sem úgy lenne, mint az álmokban. bénáznék a hülye melltartóval, a béna koktélruha cipzárjával, szétizgulnám az egészet, semmire nem emlékeznék, csak arra, hogy mennyire nehézkes volt az egész, mennyire zavart voltam, mennyire nem értem, mit kerestem én ott.

sokkal jobb lenne a koleszból a kis kajla csajszi az agyonmosott vicces pólójával, a pamutbugyijával, amin egy rózsaszín macska van. ha elbénáznánk, max egy jót nevetnénk rajta, lehet, hogy valami házibuliban kellő mennyiségű alkohol után röhögve el is mesélnénk. 15-20 év távlatából késként hasítottak belém ezek a gondolatok, amikor végre megjött a pakk, ami a Bartolettit rejtette. eddig csak álmodoztam róla, most meg itt fekszik becsomagolva. lesz olyan jó, mint amilyennek elképzeltem, nem fogok csalódni?

még a koktélruhás-cipzáros analógia is a helyén volt, ugyanis a modellhez egy 6-8 pontos kibontási utasítást mellékeltek, majdnem minden pont után nagy felkiáltójelekkel, hogy figyelem, ha nem így csinálod, sérülhet a modell. ami érdekes, a kibontást fejjel lefelé kell kezdeni, ezért először a modell gyönyörű alvázát látjuk meg, ami elég szépen megadja az alaphangulatot. tessék csak csemegézni. természetesen a kormánymű működik, a lengéscsillapítók, a rugók összenyomódnak, a kardántengely forog a kerekekkel.

az alváz tanulmányozása után nagy levegő, erős kéz (6 kg), a modell végre a kerekeire fordulhat, a védőfólia lekerülhet, a Bartoletti végre teljes pompájában tündökölhet. hogy ez milyen? feldolgozhatatlan. nézed, tudod, hogy ott van előtted, de érzed, hogy az agyad nem tud mit kezdeni a hihetetlen mennyiségű vizuális ingerrel. ki kell kapcsolnod a tévét, mert zavar; ide kell az összes idegszálad. ez annyira így van, hogy amikor először vettem ki a dobozából, negyed óra után vissza is csomagoltam, mert tudtam, hogy több idő, nyugodtabb körülmények kellenek majd hozzá.

ez a nyugalom tegnap következett be, ami társult egy kis tavaszi napsütéssel, így még a képek elkészítésének sem volt semmi akadálya. ha csak az nem, hogy a sok kis pici Ferrari fotózása után nagyon fura volt, hogy a szokott helyemen nem fért el a modell. természetesen az arányai is teljesen mások, mint egy sportautónak. magasabb, mint amilyen széles, és extrém hosszú.

a fényezésről, meg a formahűségről úgy érzem, hogy felesleges akár egy szót is gépelnem. lenyűgöző, szuper, tömör gyönyör. a modell nagy részét a rámparendszer és a tartóváz uralja. alulra egy, felülre két autó fér el. persze anno elég kisméretű autókhoz tervezték őket, ezért akármit nem tudunk parkoltatni, már egy 250 GTO-val is bajba kerülünk.

a rámpákat egyébként szép kis mechanika tartja a helyén, hajszálvékony drótkötelek, csigák, kallantyúk, bizgentyűk rendszeréről van szó. természetesen működik a dolog kicsiben is, a felső rámpa hátsó fele billenthető. attól a fotóról, amit szerintem rajtam kívül mindenki elkészített, amin három CMC-t hordoz a hátán, megkímélek most mindenkit.

sokkal érdekesebbnek tartom a modell apró kis részletmegoldásait. az alvázat már látva nem lehet kétségünk afelől, hogy azok a részek is szenzációsra sikerültek, amik akkor is a szemünk előtt vannak, amikor normás helyzetben vizsgáljuk az autót. a rengeteg krómdíszcsík az autó orránál, a fényszórók, a sárga ködlámpa a lökhárítóban, maga a lökhárító, a Bartoletti felirat...

a Fiat felirat a másik oldalon, a Ferrari emblémák, az indexburák, a tükrök. ha már tükrök; természetesen ki-be hajthatóak, fel-le állíthatóak, hogy az 1:18-as tréleresek jól lássák bennük a mögöttes forgalmat. nagyon jól sikerült még a hűtőrácson levő rács kidolgozása is. egyszóval minden.

ez az első 1:18-as modellem, amin az ablaktörlő lapátja kapott gumibetétet is. szem fennakad, áll leesik. itt a fotón picit esetlenül néz ki, de élőben nagyon hatásos, hogy látni egy kis fekete csíkot ott, ahol a lapát a szélvédőhöz ér.

nem is tudom, mekkora ez a kis fedél, ami a hűtőfolyadék betöltőnyílását rejti. lehet talán egy centi magas is. a feliratok, a díszcsíkok kidolgozása bámulatos rajta, de a legmegdöbbentőbb a Fiat felirat felett levő kis kilincs.

aki már látott CMC modellt, annak nem nagy újdonság, de igen, természetesen a kis fedél lenyitható, alatta tényleg ott van a hűtő sapkája. hogy az is felnyitható-e? szerintem igen, de nem próbáltam.

a felépítmény alsó részén körbe-körbe kis felnyitható tárolórekeszeket találunk. ezek ugyanúgy nyílnak, mint a távolsági buszok csomagtartói.

van egy üres...

egy, ami mögött az akkumulátorok rejtőznek,

egy harmadik mögött pedig a pótkerék. természetesen a pótkereket rögzítő zár oldható, a pótkerék kiemelhető a helyéről.

nem lehet kép nélkül elmenni a sárfogógumik mellett sem. de a vörös-króm-fekete harmóniája a sárvédőíven is gyönyörű. visszatérve az eredeti gondolatmenetre; van még egy kis rekesz is itt,

ami mögül a versenyautókat megtartó ékek fiókja húzható elő.

ha már a nyitható-kihúzható alkalmatosságoknál tartunk, van itt még pár ilyen. például az üzemanyagtartályok betöltőnyílásait fedő kis ajtókból van rögtön kettő.

mögöttük a tanksapkával.

de van egy harmadik is, ami mögött csak egy üres nyílás van. ez gyakorlatilag egy fellépő, innen lehet a modell oldalán található létrára lépni.

nagyon szép részlet a vezetőfülkéhez vezető lépcső, a tyúklábmintás burkolattal.

ahogy már említettem, annyi a szép részlet a modellen, hogy össze-vissza csapongok, az egyik legszebbről majdnem teljesen megfeledkeztem, pedig több is van belőle, meg nagyobb is, mint amihez eddig hozzászoktam; ezek a kerekek.

a képek nyújtotta látványhoz szóban más semmit nem tudok hozzátenni, hibátlanok.

a csapongás folytatódik, az autó hátuljánál. a lámpák gyönyörűek, a kis fellépő hajlított acélcső egyszerűségében nagyszerű, a rendszámtábla, a hogy a világítótestek zárójelbe fogják, az újabb lenyitható kis fedél... szép. az, hogy a hátfal nem illeszkedik tökéletesen? kit érdekel...

amikor egy ilyen zár tartja a helyén. természetesen működik, átfordítható.

a hátfalat lenyitva pedig ez a látvány tárul elénk.

oldalt van a korábban már említett létra, amihez a kinyitható fellépő tartozik.

a plató, a rámpák, meg a hozzá tartozó kezelőszervek kiismerése is egy külön feladat. a képen látható tekerentyűk közül a legalsóval lehet a modell oldalába tolt rámpát kilazítani, a legfelsővel pedig a felső rámpát dönteni.

a külső után következzék a belső. itt van egy kis hasonlóság a Ferrarikhoz: a vezetőfülkébe két ajtón keresztül lehet beszállni. az egyik a kormányhoz vezet, a másik a hátsó üléspadhoz, de a bal első ülést is innen egyszerűbb megközelíteni.

az ajtók csodásak, úgy nyílnak, akár az igaziak, a külső zsanérok segítségével. a túlnyitást mindkettőnél egy-egy bőr határoló akadályozza meg. érdekes, hogy az első ajtó öngyilkos rendszerű.

a kinyitásukhoz ajánlott használni a modellhez mellékelt kis csipeszkét. aki ült már régi Skoda teherautóban, vagy IFA-ban, annak ismerős lehet a látvány. hatalmas kormány, előtte egy fémlapon műszerek szétszórva, a két ülés között a motort takaró púp. CMC által kidolgozva mindez mesésen közel van a tökéleteshez. a bőrbevonatú ülések egytizennyolchoz mérten durva mintázatába persze bele lehetne kötni, vagy a padlón a túl vastag szegélyekbe, de amint a műszerfalra téved a szem, ez rögtön elfelejtődik. ehhez a látványhoz nagyító kell.

természetesen a pedálok is külön-külön kidolgozottak, a válóbot is gyönyörű, a motor púpjának oldalára pedig jutott egy típustábla is.

ahova szem nem lát be, csak optika, esetleg egy nagyító, ott is minden apró részlet ki lett dolgozva. az utas ablakemelő tekerője majdnem megszólal, olyan szép, de az a vízszintes fémrúd, ami az összes oldalsó szélvédőnél megjelenik is gyönyörű.

a hátsó padra ezen az ajtón keresztül visz az út, láthatóak a zsanérok, a határoló bőrcsík. ez a szürke ajtópanel 1:1-ben nem lehetett túl szívderítő, a maga módján inkább célszerű, mint szép, de így, piciben telitalálat.

amihez persze szépen meg kellett oldani a részleteket. a kilincset, a kapaszkodót, az ablakemelőt.

belül az egyszerű, de nagyszerű elv honol. a pad tényleg olyan, mint egy faék, de modellileg egy szavunk nem lehet; minden a helyén, minden gyönyörű.

sajnos a motorból nem sok látszik, a fedelet könnyű ugyan felnyitni, de nem marad a helyén, ezért tartani kell. másrészt meg a kerékdobok és az ülések takarják az igazán jó rálátást, ezért a képzeletünkre, vagy a CMC internetes oldalára kell hagyatkoznunk, ha képet akarunk kapni róla, hogy mi is lehet a burkolat alatt.

egy dolog van még hátra. a "csomagtartó". vagyis a raktér, ami a vezetőfülke és a plató között kapott helyet. ide kerülhettek a csapattagok személyes dolgai, az alkatrészek, vagy a pilóták felszerelései.

a rakteret egy kétszárnyú ajtón keresztül tudjuk megközelíteni, ami az utasfülke ajtóihoz hasonló igényességgel van kidolgozva.

ha akarunk, még egy kis olasz nyelvleckét is vehetünk az ajtók segítségével.

a bejutást kis fellépő segíti, a küszöbön kis fém védőlemez van a kopás és a csúszás elkerülésére, belül pedig a jól ismert piros padló.

a sötét lyukban egy fából készült szekrény vár minket, aminek van polcos, és akasztós része is. a sötét leküzdésében a plafonba épített lámpák segítenek.

arra volt ez a kis idő elég, amit tegnap délután eltölthettem ezzel a modelel, hogy elgondolkozzam azon, hogy modellgyártásilag kaptunk-e ezzel a géppel újat. vagy csak azért fantasztikus, mert olyan nagy, annyi részlet elfér rajta, annyi magas labdát dob fel, hogy a CMC-s fiúk-lányok nyugodtan csapkodhatják le őket, mindenféle kockázat nélkül. bevallom őszintén, ezt nem tudtam megválaszolni. mert tényleg nagyon sok volt benne a lehetőség, viszont azok hibátlanul ki lettek használva. viszont azt nem tudom, volt-e benne akkora kihívás, mint a BBR 512 BB LM-ben, vagy az Exoto 246 F1-ben. ha nem is, akkor sem von le semmit az értékéből, nagyon örülök neki, hogy létezik, még akkor is, ha a kedvenc modellem továbbra is egy kisebb valami.