megérkezett. szerdán. este. kibontottam, barátkoztam vele. néztem sokféle szemszögből. úgy, mint modelt, úgy, mint legújabb Elite modellt. néztem a BBR munkájához hasonlítva, meg úgy is, hogy van nálam most két kartonnyi, rám fog-e rohadni.

ez utóbbi miatt nem aggódom, mind a 15ezer példány el fog fogyni szerintem elég hamar. az újdonság ereje miatt leginkább. bár magával a modellel sincs semmi probléma. de azért voltak mumusok, rögtön az első képek publikálása után.

az egyik mumus a kerekek mérete volt. hogy túl nagyok, meg rájuk férne egy ültetés. nos, túl nagyok. és elöl rájuk férne egy ültetés. de nem vészes a dolog, lehet nézni olyan szögből, ahol nagyon zavaró, de lehet olyan szögből is, ahol észre sem venni. és itt nem a felülnézetre gondoltam.

a másik mumus az a hátsó kipufogó volt. ettől jobban féltem. annyira hatalmas geg, meg tisztelgés az F40 előtt ez a három cső, hogy azt gondoltam, hogy kész, vége, ezzel  a béna véggel teljesen tönkretették a modellt. aztán már egy jó negyed órája forgattam a kezemben, a kerekekkel próbáltam megbékélni, amikor eszembe jutott, hogy ja, a kipufogók. nem feltűnő. ezzel szemben sokkal feltűnőbb a fényezés. gyönyörű. fényes, sima, szép. lehet, hogy csak régen volt piros modell a kezemben, de nem emlékszem, hogy mind ilyen volna. szóval csak óvatosan tapogatni csupasz kézzel, mert pillanatok alatt ujjnyomatok tucatjaival díszíthatjük ki az összes elemet, amihez csak nyúlunk.

inkább le kell tenni egy fix helyre, szemrevételezni a finomságait. rögtön az ominózus kerekekkel kezdeném: amolyan Elite módon szépek a felnik. semmi hájp, lehetne szebb, de lehetne csúnyább is. a fékek, nna azok már érdekesebbek. nem csak egy lyuggatott műanyag lap a tárcsa; külön ki van dolgozva a kerékagyhoz rögzítő része. a Ferrari feliratos féknyereg természetesen elmaradhatatlan részlet. rossz pont, hogy a féknyergek érezhetően szorulnak a tárcsákon. de a legrosszabb az a felfüggesztés kidolgozásának teljes hiánya; alul, a fenéklemezbe fixen bele van öntve az alsó háromszög lengőkar. "természetesen" hátul közös tengelyt találunk. nem, nem akarom rugóztatni, meg tologatni, de nem is ezért várnám el, hogy ne csak azok a részletek legyenek kidolgozva, amik közvetlenül a szemünk előtt vannak.

rögtön jön a kárpótlás az első lámpáknál. a Mattel ezt a feladatot általában el szokta rontani. tessék megnézni egy 360-ast, egy F430-ast, vagy egy Enzo-t. itt viszont annyira magas volt a labda, hogy kötelező volt lecsapni; szuperek a ledek, az alóluk kukucskáló lencse, a búra. ráadásul az illesztésekkel sincs gond. ami dícséretes, hiszen elég bonyolult ívek, élek találkoznak a lámpatest körül. egyedül a csomagtartófedél rései szélesebbek picit a kelleténél. izgalmas részlet a lovacska mellett levő légbeömlők előtt található két kis bajusz.

ha már lovacska... szoktam szidni a fotómaratott alkatrészek ész nélküli feldobálását modellekre. most ünnepélyesen fejet hajtok az aktuális megoldás előtt. tessék figyelni a lovacskát. a sörénye, a farka, a patái. ilyen nincs. és mégis van.

ebből a képből, vagyis ennek az eredetijéből vágtam ki a fenti lovat. vannak még rajta finomságok, bár a lovacska tényleg mindent visz, de azért a harmadik féklámpa elhelyezése is érdemes egy félmondatra. már alig várom, hogy ugyanezt a kis piros csíkot lássam a feketén. sajnos jó szokásával szakított a Mattel, amikor tömör kamurácsot tett a lámpák mellé. így, fókuszálva nézve valóban kicsit szomorú, de az összképből semmit nem vesz el. főleg, hogy igazi rácsból is jut bőven nekünk ezen a modellen, egészen meglepő helyeken is. emlékezzünk meg a kipufogókról is. ebből a szögből látszik talán, hogy az elkövetett hiba, jelesül, hogy belefaragtak valami trombitát, nem annyira feltűnő. emellett nem szép, meg felfoghatatlan, hogy hogy került oda.

a diffúzor feletti kis műanyag betét kidolgozása is csodálatos, benne a picurka helyzetjelzővel.

a hátsó lámpák miatt is várom már nagyon a feketét. elképzelem, ahogy a sötét fémből szépen kinő egy vörös test. imádni fogom. mert itt piros alapon pirosban nem olyan nagy mutatvány. még ha egyébként tökéletes is. főleg a lámpatest és a rácsozat találkozása. igen, azt hiszem, hogy a feneke a kedvencem.

aki unja a kamu rácsokat, az figyeljen csak picit be az oldalablak mögé. oda, ahova tényleg csak akkor látunk, ha direkt, kíváncsiságból megnézzük, hogy mi van a lyukban. oda bizony nem egy vakablakot, nem egy üres semmit tettek.

Joe Kelly Junior a Car Room Magazine című újságból nem győzött az ő 458 bemutatóján áradozni arról, hogy micsoda nagyszerű megoldás a Mattelről ez a félig lehúzott ablak. valószínűleg ő picivel több pénzt kap tőlük a reklámért, mint én. ezért nekem továbbra sem tetszik.

egy dolog van, ami hiányzott talán a dobozból: egy kis eszköz, amivel ki lehet nyitni a motorháztetőt. szép precízen illeszkedik, körömmel szinte lehetetlen alányúlni, meg kell finoman ütögetni az autót alulról, hogy meginduljon.

mert érdemes nyitogatni. ez a motor most más, mint az eddigi szabvány vényolcasok, ennek örömére teljesen új dizájnt kapott. elbújt az alu ketrec, a levegő közös fedél alól indul a hengersorokhoz. új még a szemnek a látvány, tetszetős. egyedül talán a szelepfedelek utólag odabiggyesztett Ferrari feliratai lógnak ki a sorból.

amikor a csoamgtartót először felnyitottam, talán még a Kyosho Testarossa-hoz való hasonlítás is megfordult a fejemben, de miután felfrissítettem az emlékeimet róla, rájöttem, hogy csomagtartó dolgában a jó öreg Kyosho még mindig verhetetlen. de azért ez is tisztes munka itt. különben is, lyuk-lyuk. figyelmet érdemelnek még a határozottan barátságos kis méretű zsanérok is. sajnos erre még nagyon kevés helyen figyelnek oda.

de a dícséreteknek ezzel még nincs vége, rögtön jön a következő; az ajtóbelső. varrott bőr imitáció, külön darabból álló kis térképzseb, hangszóróbetét, festett kapcsolópanel.

de a java csak most jön, az űrhajószerű vezetőfülke is remekül sikerült. a kormány végre normális vastagságú, szép a fémes betét a műszerfalon, jók az ülések, az övek, de a legjobb a kárpitozás. nem csak ahhoz képest, hogy négy évvel ezelőtt a Mattel úgy képzelte el a kárpitot, hogy beleragasztott az ülések elé egy darab filcet.

ha jobb oldalról kukucskálunk, még jobban látszik, milyen elvetemülten futurisztikus utasteret hoztek létre az olaszok.

Mattellék meg egy piszkosul jó kis modellt. el kell vele tölteni egy kis időt, hogy az ember rátaláljon a nyitjára, de kérem, ezt a gépet kár lenne kihagyni. nem tökéletes, persze, semmi sem az. de messze több, mint egy csillagos ötös kötelező házi feladat.