nem is olyan régen egész hosszú beszélgetés folytattunk itt a blogon a hamarosan megjelenő Elite 348-cal kapcsolatban. abban mindenki egyetértett, hogy korántsem lett tökéletes modell, egy kis odafigyeléssel sokkal több örömöt okozhattak volna a gyűjtőknek. a beszélgetés hevében előkerült a burágózás is, amire én ugye elég érzékeny vagyok, ezért született ez a poszt; fogadjátok tőlem szeretettel ezt a kis könnyed szilveszteri fikázást.
a lehetőségét az adta, hogy a legutóbbi börzén sikerült hozzájutnom ehhez a Bburago 348 Evoluzione-hoz. először nem nagyon akartam hazahozni, de aztán addig győzködtek, amíg azt mondtam, hogy rendben, az enyém lehet, egy pipával több a kipipálandók között.
hazahozva, kibontva, megnézve, kézbe véve az ellenérzéseim nem csitultak. hogy miért? először is nem, nem az aranyszínű felni, ami olyan széles, hogy így biztosan nem menne át egy műszakin a világ összes kenőpénzével sem. az ok a matricázás. ugyanaz a jelenség, mint az egyszer már bemutatott Majorette F355 Challenge esetében, csak ha lehet azt mondani, egy picit határozottabban: az egy felület-egy matrica elv. azaz az egyes matricák nem egyesével, hanem egy közös lapon vannak, a lap ráadásul elég vastag, amiatt a modellnek van egy határozott tusfürdődoboz fílingje.
kár érte, mert a matricák képzeletbeli lehántása segítségével a bőr alatt egész szép kis arányos autót kapunk. de erről valamikor az ősidőkben volt is szó egy Mira kontra Bburago összehasonlítás alkalmával. de ez nem változtat azon, hogy ezt a példányt nem igazán jó érzés kézben fogni.
aztán ha egy picit is közelebb megyünk, rögtön előjönnek a tipikus Bburago hibák; a típusjelzés matricája tessék-lássék módon lett felragasztva, a kipufogók össze-vissza állnak, a motorházfedél sehogy sem akar illeszkedni a hátsó rácshoz, a lovacska inkább hasonlít egy megolvadt fém horogkeresztre, mint az ágaskodó állatra.
a Ferrari felirat olvasható ugyan, de nem a legszebb megoldással lett a helyére erősítve. a motorházfedél műanyag, a rondábbik fajtából. a modell sarkain jól látható a matrica felpenderedett széle.
elöl ott a rács, amit az Elite verziókon annyira szidtunk. maradjunk annyiban, hogy ezen sem szép. viszont a kis első helyzetjelző-irányjelző páros formailag egészen jól eltalált. picit fakó, közelebbről nem szabad nézegetni, de legalább nem szögletes.
régi jó szokás szerint ablakkeretek nem járnak a modellhez. sehol. se elöl, se hátul. és persze oldalt sem. ami jól széttagolja az amúgy kellemes formát. a csomagrétfedélre ragasztott matrica sajnos nem sikerült szimmetrikusra, összesen talán ha 3 mm eltérés van, az semmiség. gondolhatták a napfényes Itáliában. az alá szorult olasz levegőbuborékok grátisz járnak a modellhez.
a felnit megpadkázta az egytizennyolcas sofőrje. egész kis darabok hiányoznak a pereméből. a színéről inkább egy szót sem mondanék. a gumi anyaga meg sem próbál gumit utánozni, a fröccsöntött feliratokról a profilján nem is kell leírnom a véleményemet.
az ajtón levő műanyag légbeömlő betét csúnya éllel próbál illeszkedni az autóhoz, ami sajnos nem sikerül neki. ahogy írtam, az oszlopok, ablakkeretek színre fújva maradtak, kidolgozatlanok. a kilincs lyukát letakarja a matrica, ami természetesen itt is olaszos pontossággal lett felragasztva, az ajtó hátsó élénél lóg a levegőben egy kis része, aminek ragacsos fele az évek alatt szépen összegyűjtötte a dobozba bejutó port. gusztusos.
a csomagtartóval nem is volna bajom normál esetben. a szokásos kemény Bburago-plasztik izé, beleragasztott bőrönddel. van még kitámasztó rúd is, ami sajnos fix, nem lehet vele kitámasztani a fedelet. hogy mi a nem normál eset? az, hogy ez egy versenyautó. itt pálinkafőzőnek kéne lennie, nem az utcai verzió csomagtartójának.
az ajtók valami csoda folytán nem egykaros zsanér segítségével nyílnak, hanem egy kis fémnyelv van az ajtóra erősítve, csukáskor az csúszik be az A-oszlop mögé. mindenki döntse el magában, hogy ez mennyivel igényesebb megoldás az egykarozásnál. annyiból jobb, hogy nyitáskor nem áll el az autótól az ajtó, viszont nagyon könnyen megadja magát a szerkezet; több ilyen modellt láttam már nyitáskor lepotyogó ajtókkal.
a belsővel is az a bajom, mint a csomagtartóval. elvileg itt versenyülésnek kéne lennie sokpontos övvel, meg bukócsőnek, meg kibelezett utastérnek. ehhez képest semmi, még egy apró utalás sem sehol, hogy ez most nem az utcai verzió.
pedig nem lett volna rossz kidobálni egy pár dolgot, főleg, hogy a középkonzol lassan magától kiesik a helyéről. az anyagok, az illesztések természetesen mind a Bburago 90-es évek eleji színvonalát tükrözik. a kormányra orraesve felragasztott Ferrari lovacskáért külön gratuláció, a középkonzol ferde matricáját így szinte észre sem vesszük.
a motor színtelen, szagtalan. a csillogó műanyag blokk és a matt műanyag kiegészítő rendszerek kombinációja. egy kis plusz festék, némi törődés irtózatosan fel tudná dobni, de úgy látszik, ez anno nem volt cél.
ha összegezni kéne hat szóban, akkor azt írnám, hogy ez a modell egy rossz vicc. ebben a verzióban. a sima utcaival nem volt bajom, tulajdonképpen szerettem, de így, a matricákkal és a felnikkel elrontva, hanyagul összedobálva nem lehet egy minimálisan sem komolyan venni. a már említett Solido F355-öse után ez a második legpocsékabb modell, ami valaha a kezembe került.