márciusban mutattam meg itt Dinoenzo gyűjteményét, ami akkor már határozottan a fejlődés jeleit mutatta. azóta valami történhetett, mert ahhoz képest is hatalmas a minőségi- és mennyiségi ugrás. csak bírja feldolgozni az ember ésszel ezt a sebességet. őszintén megvallom, nekem nem menne. képek:
ha bárki úgy érzi, hogy az ő gyűjteményét is érdemes megmutatni újra, ne fogja vissza magát, szóljon.
Missa mester fantasztikus, hihetetlenül alapos és részletes, szuper fényképekkel illusztrált CMC SWB bemutatója után egy picit bizonytalanul ragadom meg a billentyűzetet, hogy írjak az SWB Elite verziójáról. egy ilyen színvonalú íráshoz nekem minimum egy válás kellene, de akkor sem biztos, hogy képes lennék így körbejárni a témát.
ami azt illeti, nem sokon múlt, hogy sehogy sem jártam körbe; ennek oka pedig a többször megénekelt gagyi csomagolás. annyiszor, de annyiszor elhatároztam, hogy nem írok erről többet, de volt olyan pillanat a szenvedéseim között, amikor elment a kedvem az egésztől, és azt mondtam, hogy kész, fogom, visszateszem a dobozba, nem lesz bemutató. pénteken vittem Missa mesternek a CMC-t. a kollégák persze rögtön kiszúrták; "Ferrrrrráriiii, mutasd!" én persze boldogan: doboz kinyit, hungarocellboboz kihúz, doboztető leszed, ott a modell. itt mi volt? csíptem magamnak fél órát a fotózásra, nyugodt szemrevételezésre, amiből 25 perc ment el szentségeléssel. a csomagtartó fedelét rögzítő drótot a kipufogók felerősítése előtt tehették fel, mert a bal oldali kipufogóvégtől nem lehetett hozzáférni. valahogy kipiszkáltam a végét, addig feszegettem, amíg ki nem tudtam annyira húzni, hogy a töveinél elvágjam. de akkor még ott volt egy kis műanyag röfiorr, amit egy csavarhúzóval kellett kifeszíteni a helyéről. közben összefogdostam a modellt mindenhol, az egyik ablaktörlőt majdnem letörtem, és természetesen a kipufogóvég sem volt biztonságban.
ha már az összefogdosásnál tartunk, ez a fényezés szerintem nagyon nem áll jól a modellnek. a hivatalos oldal szerint kék, de igazából alig van olyan fényviszony, ahol ki-kicsillan belőle egy kis kékség. az első fekete Hondám volt hasonló, annak is volt egy enyhe kék alapszíne. ezen a modellen is ott látszik a kékség, ahol megcsillan rajta a nap, vagy tükröződik benne valami, egyébként a legfeketébb fekete. lehet, hogy az árnyalat miatt, de lehet, hogy azért, mert a Mattelnél elkövették azt a hibát, amit nem nagyon szoktak, de pár helyen olyannak látszik a felület, mintha meg lenne karcolódva, repedezve a lakkréteg alatt. talán csak optikai csalódás, de egészen fura. szóval különleges ez a szín, de több a békesség a pirossal.
a színtől és a csomagolástól nehéz eltekintenem, de ha megpróbálok, akkor mindezek mögött egy egészen pofás kisautó rejtőzik. szépek a formák, jók az arányok, olyan kis rövid, zömök a gép, mint amilyennek az ember elképzeli. talán picit magasan hordja az orrát, de lehet, hogy az igazi is, mert a CMC is hasonlóan csinálja. a sötét szín jól kiemeli a modellen szép számmal található krómozott elemet.
a sok részlet után nézzük meg, merre is bújt el az ördög. kezdjük a gép seggével. szép, kerek. semmi gond nincs vele, a feszegetéssel a csomagtérfedél illesztési réseit sem sikerült tönkretennem, ennek nagyon örülök. a képen pont nem látszik, de a kipufogóvégek sem a most szokásos vastag kályhaezüst színű csövek, hanem igazi krómozott, csodálatos darabok.
rácsokban a Mattel mostanában elég jó, ezért a orr sem lett csúnya. bár a ködlámpák kis rögzítőpöckein látványosan észrevehető, hogy csúnyán egybe van öntve a hűtőrács keretével, de ez már csak kukacoskodás. a Ferrari lovacska is szép munka, a lámpák sem rosszak. a modell büszkén viseli az orrán minden idők legkisebb, talán legarányosabb sárga téglalap Ferrari emblémáját. a motorháztető tetején levő rács is szót érdemel.
sokadik örök vesszőparipám, a fotómaratott ablaktörlő. nem szép, nem tetszik, nem jó, de a legnagyobb probléma, hogy nem hasonlít az igazira. tessék elfelejteni.
az sg fórumon masszív fikázást ígértem, amit még csak részben váltottam be, de most pótlok. a kerék. vagy inkább; a keréknek látszó tárgy. nem azért fikázok itt, mert két napja volt a kezemben a CMC, és az egy kicsit más, hanem azért, mert a Mattel is tud ennél sokkal szebbet, és ezt nem egyszer bizonyította is. például a California SWB-n (tessék a linkre kattintani!). ha mást nem csinálna, csak fogják, és felteszik azokat a kerekeket is erre, nyert ügyü(n)k lenne. de nem, inkább visszarepültünk 10 évet az időben.
természetesen megkapjuk a félig tele oldalablakot. a végén még megbékélek vele, bár ha umbauzni támadna kedvem, úgy érzem, ennek a lyuknak a befoltozása még nekem is menne.
a csomagtartó semmilyen meglepetést nem tartogat. van egy ötödik béna kerekünk benne, aztán lehet méltatlankodni a zsanért tartó hatalmas fémdarabon is. viszont most látom csak, hogy ezen a képen tényleg mintha kék lenne a modell.
2011-ben ez az ajtózseb talán megérdemelt volna egy külön alkatrészt, de a nagyobb baj szerintem az, hogy az ajtók csak nagyon kis szögben nyílnak.
ami azért is kár, mert a beltér egész kellemes meglepetés. az ülések ugyan valami gumiszerű anyagból vannak, a kárpitozást is kispórolták, de mindezekért kárpótol a műszerfal a maga finom megoldásaival. egy picit fura elsőre a piros szín, de tud érvényesülni. szépek a műszerek, a kormányoszlopon levő kapcsoló. az összes modellautó-kormány bénább fényképen, mint élőben. ez is.
a kedvencem a műszerfalon a fekete és a piros rész találkozásánál végigfutó kis krómszegély.
a motor igazi csemege, szerencsére ezt nagyon érzi a Mattel, órákig lehetne nézegetni, tele van gyönyörű részletekkel, apró kis finomságokkal, itt igazán csak a kalapunkat tudjuk megemelni.
kár, hogy az egész összkép nem ilyen pozitív. ahogy az lenni szokott; pár buta, elkerülhető hiba miatt nem igazán lehet beleszeretni a gépbe. tízezer darab készül ebből is, csakúgy, mint a pirosból. ha maradnak a mostani árak, én inkább azt mondanám, hogy kettő ilyennek megfelelő euróból le kell vadászni egy CMC-t, az tényleg szerelem.
tessék engem megkövezni, de ez a modell nekem nagyon tetszik. persze, látom a hibáit, de szerintem alapvetően egy rendkívül gusztusos kis izét sikerült létrehoznia a Mattelnek. végre. forrás: modelclub.cn
Kicsivel több, mint egy éve írtam egy kicsivel más című posztot itt, Labdacs blogján.
Sok idő eltelt azóta, ami a gyűjteményem változásán is meglátszik. Jónéhány gyűjtőtársamhoz hasonlóan én sem tudtam ellenállni az Elite egyik legjobban sikerült gépezetének: James Coburn legendás fekete Californiájának 1:18-as modellváltozata nálam is a ménes tagja lett. Az eredeti gépet persze ettől sokkal nagyobb felhajtás övezte, amikor az autó - mint ahogy a sztorit mindannyian ismerjük - azon a bizonyos rekordot döntő aukción egy James Coburn-től sokkal szerényebb kvalitású, de annál harsányabb személyhez, bizonyos Chris Evans-höz került.
Kevés olyan okot tudok felsorolni, ami miatt mély szimpátiát éreznék ezen hirtelenszőke jóember iránt (elég csak a fehérgőtévé csúfított Ferrari gyűjteményére gondolnom), de a fekete California mindenképpen egy ilyen ritka ok. Két híres ember, mégis mindkettőjüknek ugyanaz lett az esete: a mai napig lenyűgöző, lakkfekete színben pompázó Ferrari 250 GT California.
Ez a tulajdonosbeli váltás aztán rövid idővel az adásvétel után a California külsején is érzékelhetővé vált. Még Chris Evans sem merte elkövetni ezzel a géppel szemben a fehérre mázolás merényletét, így mindannyiunk örömére csak egy egészen pici, de - szerintem - annál hatásosabb változtatást eszközölt: repültek az autóról a krómozott lökhárítók. Sok tuningcég örülne, ha ilyen kevés eszközzel ilyen nagy karakterbeli változást tudna elérni, mint amilyen a megújult California esetében figyelhető meg:
Amikor megvettem az Elite Californiámat, már akkor terveztem, hogy lecsapom az Elite által magasan hagyott labdát, és James Coburn Ferrarijából Chris Evans gépét fogom "umbauzni". Az idézőjel sokszorosan indokolt, hiszen az átalakítás nálam is annyi volt, mint az 1:1-es gép esetében. A lökhárítók szabad kézzel történő leszedésével töltött maximum 7-8 perc után már Evans gépe volt a kezemben:
Kíváncsi vagyok, kinek mi a véleménye, de szerintem egy sokkal formásabb autó született. Itt kérek elnézést a hevenyészett fotó miatt: véletlenül a kép hátterében maradtak oda nem illő tárgyak, ezért szeretném, ha mindenki csak a fekete négykerekűre koncentrálna :) A modellt az eredeti géppel összehasonlítva még inkább kijön az Elite műszer gyengesége a hűtőrács terén (amit valamelyik poszt kommentjei között többen írtátok is). Nyilván ez lesz az egyik terület a sok közül, ahol a CMC fényéveket fog verni az Elite gépezetére. Ami az umbaut illeti, persze a "FER1" rendszám még kellene az autó orrára, ahogy az eredeti Evans gépen is van, de az ilyesmit meghagyom Missának, Dofeknének, és más, tőlem finoman szólva is profibb umbau mesternek. További különbség még az eredetihez képest, hogy míg azon megmaradtak a lökhárítót tartó kis pöckök, ez a modellen hiányzik, de talán még nekem sem okozna leküzdhetetlen feladatot egy ilyen pöcök kifaragása valamelyik régi makettem öntőkeretéből. De ezzel nem fogok foglalkozni.
Ha én olvasnám ezt a posztot, inkább azon morfondíroznék, hogy vajon milyen nyomot is hagyott a lökhárító leszerelése a modellen? Maga a művelet tényleg pár perc, egy határozott mozdulattal kipattintható a helyéről mindkét lökhárító,és ha ügyes az ember, még kárt sem okoz a kis műanyag alkatrészben, így később akár vissza is ragasztható. Nekem ez sajnos csak a hátsónál sikerült, az első lökhárítót nagy igyekezetemben eltörtem. Ráadásul a bal elején még egy kis műanyag maradék is maradt a kasztniban, és picit meg is karcoltam a fekete fényezést a hűtőrács irányába, a lökhárító kifordításakor:
Szándékosan nem javítottam ki ezeket a hibákat, hogy meg tudjam mutatni elrettentésképpen :) De nem lesz nehéz eltüntetni, egy kis fekete festék illetve tűhegyes modellezőecset, és már reményeim szerint nem is fog látszani semmi a hibából. Egyébként ez volt az a rész, ahol a lökhárító két rögzítési pontja közül az első kipattintásának gyürkőztem neki. Az autó jobb oldalán már némileg finomabban sikerült a művelet, semmi nyomot nem hagytam a lyukon kívül...
...és mire az autó hátuljához értem, már profi lökhárítókipattintó lettem :)
Kifejezetten tetszik a modell hátulja így, az meg különösen szemet gyönyörködtető, ahogy a fekete fényezésen tükröződnek a krómozott kipufogók.
Mindenkit, akinek tetszetős így az autó, bátorítok, még az umbautól idegenkedő gyűjtőtársakat is, hogy hajtsák végre ezt az egyszerű kis műtétet :) (Pláne ha van más színű California SWB is a vitrinben :) Kedvcsinálásnak küldök egy linket is: ide kattintva egész jó kis cikk olvasható az eredeti autóról és új tulajáról.
Tényleg zárásképpen pedig fölteszek néhány további képet az 1:18-as Evans gépről, és felhívom az esetleg a posztot olvasó Mattel kreatívok figyelmét, hogy ha jövőre piacra dobják mondjuk a "Ferrari Celebrities Collection" sorozatuk legújabb tagjaként Chris Evans 1:18-as Ferrariját, az ügyvédemmel együtt fogok kopogtatni az ajtajukon ;) 
érdekes élmény volt hosszú évek után úgy ellátogatni egy börzére, hogy nincs nálam semmi eladó cucc, csak magáért a börzéért. lehullott a vállamról mindenféle eladással kapcsolatos aggodalom, nem kellett bepakolni, kipakolni, korán érkezni. nem volt senki, aki a feléből is alkudni akart volna, a végén pedig nem kellett szembesülni a szomorú mérleggel, hogy alig adtam el valamit. a legközelebbire is így megyek. a társaság miatt. ami ezúttal is jó volt, neveket nem sorolnék fel, hogy kik voltak, mert úgyis kihagynék valakit. a lényeg, hogy szép számban megjelentünk.
és ami az egyik lényeg, hogy nem mentem haza üres kézzel. igaz, hogy ronda, igaz, hogy csak egy Bburago, de nekem már nagyon hiányzott ez a gyűjteményből. most ki lehet pipálni. igen, pipálós példány, de akkor is örülök neki.
várom a véleményeket.
találtam még képeket. ezek talán még a múltkorinál is jobban mutatják a Mattel szinte összes modelljénél felfedezhető fényt és árnyékot. forrás: modelclub.cn
egy kínai fórumon találhatók ezek a képek. 
várom a véleményeket.
