Ferrari 1:18

elnézést a képek minőségéért!

a hét eleji sikertelen próbálkozás után jobbnak láttam beszerezni egy csillagfejű csavarhúzót. itt nem messze találtam is egy "nálunk minden egy font" boltot, ahol vettem egy fontért egy egész készletet. 20 darabosat. nem volt rossz vétel.

egy apró problémája van, mégpedig az, hogy iszonyatosan büdös. van persze, aki szereti a mindent átható kőolajszagot, bizonyos körülmények között én is, de ha egy egyszobás lakást önt el ez pár másodperc alatt, akkor az nekem már nem olyan kellemes.

most már csak az a kérdés, hogy érdemes volt-e, megérte az áldozat, szép modell-e ez, vagy megint olyan felemás, hümmögéses lesz a dolog vége, mint a 308 GTB bemutatójánál.

az első fotók alapján ijesztő, de inkább a "dobozban jobban néz ki" kategóriába lehetne sorolni, de ennek szerencsére csak az az oka, hogy a doboz belső dekorációja elég pofásra sikerült, és az, hogy az ideiglenes fotózási helyem a sötét, erezett burkolatával nem a legkegyesebb a bemutatásra kerülő modellekhez.

mert amúgy másodikra teljesen jó gép ez, a sima utcai Dino-t is nagyon szerettük, ez meg csak rátesz egy lapáttal. a formákkal, arányokkal nincs probléma, a fényezés, matricázás nagyon szépen sikerült, már csak az a kérdés, hogy közelről is ilyen benyomást kelt-e bennünk.

eltűntek a lökhárítók, a NART csíkozás így törés nélkül haladhat egészen a középen kivezetett dupla kipufogóig. pont a csíkozás miatt nem lesz túl üres a hátsó. a már említett kipufogók innen nézve nagyon jó eltaláltak. mással sincs gond. a réseken persze látszik, hogy melyik elem nyitható, de ez mindig is így volt, sokáig is így marad egytizennyolcban.

a rajtszám körül megtalálhatók a már sokszor tárgyalt kis lámpácskák, amik talán-talán picit nagyobbak a kelleténél, de azért még elfogadható méretűek.

elöl sincs lökhárító, helyette számos új elem került a modellre. a lámpák kaptak áramvonalas burát, alulra került egy méretes légterelő, és lettek ködlámpái is az autónak. ez utóbbiak háza egy picit elnagyolt, túl műanyagos. sajnos az öntési sorja is látszik rajtuk hátul. ezen egy icipicit lehetett volna még csiszolni. szó szerint.

az első csomagtérfedél a rengeteg lyukkal nekem tetszik, a szélvédőkeret úgyszintén. még talán az ablaktörlők is, bár azon a kevés képen, amit találtam az eredeti autóról azon egy ablaktörlő volt csak felszerelve.

a modell fő jellegzetességei közé tartoznak az utólag szélesített sárvédőívek. nem tudom, hogy direkt, vagy csak a nem elég gondos kidolgozás miatt, de a modellen is bőven látszik, hogy utólagosak. néhol nem illeszkednek pontosan, itt-ott eláll a karosszériától. tényleg nem tudom, hogy ez most itt bug, avagy feature.

sajnos a külső tükörnél már egyértelműen állást lehet foglalni: igénytelen. ide van biggyesztve nekünk egy alaktalan, sorjás gombóc. szerencsére legalább a tükörlapot nem spórolták ki, azzal a felkiáltással, hogy hát az is ilyen színű. 

pedig az ajtók ettől eltekintve majdnem jók, szép a keretük, szép rajtuk a krómozás, a kis kilincs, a kulcslyuk. a félig lehúzott szélvédőről nem is írnék, csak annyit, hogy egy picit trehányul van a helyére ragasztva. vagyis az én példányomnál inkább fordítva.

a felnik élőben sokkal jobbak, mint a képen. ott nem annyira feltűnő, hogy a Dino feliratot ragasztó emberke keze megcsúszott néha-néha. maguk a küllők nagyon szépek, vékonyak.

mindig meg szoktam nézni az összes modellem alját is, de nagyon ritkán kerül róluk kép a bemutatóba, mert általában semmi érdekes nincsen rajtuk, kivéve egy-egy HE gépnél. itt azonban ezt a formai sivárságot muszáj volt meg mutatnom. az ma már sajnos szinte természetes, hogy hátul merevtengely van, de az már nem, hogy minden más is merev, és csak jelzésértékű. a hátulról olyan pofásnak kinéző kipufogó innen nézve már egyáltalán nem tetszetős.

nno, de nézzünk valami szebbet, az első csomagteret kitöltő berendezéseket. van itt egy nagy hűtő, itt lakik az akkumulátor, egy tartály, meg némi elektromos panel. ez így korrekt. egyedüli kritika, hogy a tető nem bírja el sajt magát, becsukódik a súlya alatt.

szándékosan ide tartogattam a modell kicsomagolásához tartozó, a szokásosnál is bicskanyitogatóbb tapasztalataimat. az egy dolog, hogy szerszámüzletet kell előtte látogatni, ha nincs itthon csavarhúzónk, de arra, hogy egy viszonylag szép, ráadásul az árcédulája alapján bizony a prémium szegmensbe pozicionált modellt egyszerűen kilyukasszanak ott, ahol kedvük tartja, csak azért, mert jobb módot nem találtak ki a biztonságos csomagolásra a hülye drótoknál, arra nem találok szavakat, ez egyszerűen elképesztő.

az autó belül teljesen sötét, ha nem nagyítóval, vagy makróval megyünk neki, sok mindent nem mutat magából. nekem pedig nagyon tetszik az ajtókárpit műanyagjának finom mintázata, a térképzseb vékony krómkerete.

belül az utcai Dino-hoz képest mindössze két változást fedeztem fel. az egyik, hogy a vezető kapott egy jó kis hárompontos versenyövet, a másik az, hogy nincs kárpitozás.

ettől eltekintve belül egy az egyben ugyanaz, mint a már jól ismert utcai verzió. hogy ez a valóságban is így volt-e, azt kétlem, de sajnos nem találtam megfelelő fotót, amivel igazolni, vagy cáfolni tudtam volna a sejtésem.

ahogy az a középmotoros Ferrariknál lenni szokott, a motorból nem sok látszik. ami mégis, az tisztességes. kupakok, színes vezetékek, az utcaihoz képest módosított dolgok hada.

lehet, hogy velem van a baj. lehet, hogy az utóbbi időben túlságosan el voltam kényeztetve szebbnél szebb modellekkel, vagy csak egyszerűen elegem van az egészből, de én csalódtam ebben a modellben. sokkal többet vártam tőle. ugyanazt érzem, mint a 308 GTB-nél, csak most sokkal jobban. egy alapvetően jó modellt tönkretesznek 2-3 teljesen igénytelen megoldással. amiben az az ijesztő, hogy az elmúlt pár modellre ez a jellemző. régen sete-suták voltak az Elite modellek, de ilyen nem nagyon fordult elő. remélem, hogy nem ez az út, mert nekem nagyon nem tetszene.

a nemrég megszűnt St Martins modellüzlettől mindössze 30 méterre megnyílt a St Martins Models nevű üzlet. a név becsapós, mert nem arról van szó, hogy a régi cég költözött el egy picit arrébb, ez egy teljesen más, a diecastlegends.com offline boltja.

ha jól látom, akkor a motorbooks könyvesboltból lett leválasztva egy rész. az új bolt természetesen gyönyörű, csillog-villog. annyira nem voltam pofátlan, hogy belül is fotózzak, ezért csak elmesélni tudom, hogy amennyire lehetett, nagy, kivilágított vitrinekkel töltötték ki a belső teret.

az árak persze nem magyar pénztárcának valók, meg mindenki tudja, hogy vannak más , sokkal olcsóbb lelőhelyek, de ha valaki Londonba téved, annak ajánlom, hogy kukkantson be az üzletbe, csak úgy szétnézni, mert a látvány miatt mégiscsak megéri. a cím: 15 Cecil Court, London WC2N 4AN.

előtte kell vennem egy csillagfejű csavarhúzót. próbáltam kiszabadítani a múltkor bevált konyhakéses módszerrel, de csak azt értem el vele, hogy az összes bőrt lezúztam a jobb mutatóujjamról.

nagyon ritkán fordult velem elő olyan, hogy jókat írtam egy HW modellből született Elite verzióra. wannabiztem helyette főleg. nem is emlékszem, talán a 333 SP volt az egyetlen, amiről az volt a véleményem, hogy jól sikerült a finomítása. nna kérem szépen, előre lelövöm a poént; erről a modellről sem fogok túl sok jót írni.

pedig a történet érhetne akát szép véget is, hiszen az indulás nem is olyan vészes. főleg dobozon keresztül. nagyon is gusztusos a látvány (a rosszófanok most forduljanak el). gyönyörűen csillog a fényezés, a sima piros verzióhoz képest alkalmazott módosítások egyedi hangulattal örvendeztetik meg az autót, a teljes hosszában végigfutó fehér csík más autókat is dögössé tett már, ezzel sem történt másként.

a szerelem azonban mindössze addig tart, amíg ki nem vesszük a dobozából. nem írnám le, hogy csak három csavart kell oldani, meg nagyjából három méter fémdrótot. ami ugyan meg sem közelíti mondjuk az 512 S mennyiségét, de itt úgy van elhelyezve, hogy szinte biztos, hogy a motorháztető belső fényezése sérülni fog. ilyenkor az ember már ideges, de ez talán elterelő művelet, hogy ne vegyük észre az autó égbe meredő orrát. valamiért sajnos emelt első futóművet kapott szegényke. biztos lehet rajta segíteni, de nekem nincs hozzá kedvem.

a motorháztető hatalmas zsanérjait szintén észre sem veszi már senki, annyira megszoktuk az első Bburago verzió óta. azt gondolja ilyenkor a modellt először kezében tartó, hogy jól van, ez egy régi modellen alapuló valami, majd a részletek, azok majd jók lesznek, amit lehet, biztosan kihoztak belőle.

talán még többet is. annyira sokkal többet, hogy bele sem fért a modellbe, hiszen mint egy teletömött bőrönd, ennek sem lehet lecsukni a (motorház)tetejét. mindig marad egy vékony kis rész. kézzel össze lehet szorítani, ami azért elég vicces megoldás egy olyan gyártótól, aki 599XX-eket, meg GTO-kat ad nekünk. ugyanennyi pénzért. ráadásul a rendszámtábla helyén levő reklámtáblácska is megbukna nálam a MEÓ-n, mert eléggé ferdén-csálén-nemközépre van felragasztva.

érdekes ismertetőjegye a modellnek a bevakolt két első lámpa. ez tényleg nem is rossz, ebbe olyan nagyon nem lehet belekötni.

ellentétben az autó orrának minden más porcikájával. a kicsi ajtócska egyszerűen nem illeszkedik a helyére, alapállapotban ilyen, ha kézzel szintbe hozom, akkor elöl kinyílik vagy három millimétert. a fedélen levő kis kallantyú ferde, a fehér csík a fedél szegélyénél foszladozik. tragikus.

nincs baj viszont a szélvédő környékével. az egyik legszebb részlet szerintem a modellen ez a gumikeretesnek imitált szélvédőbeépítés. kár, hogy a fényezést az ablaktörlő tövénél egy lekaparhatatlan folt csúfítja. mert a fotómaratott ablaktörlő is jól sikerült, pedig én az ilyen módit nem nagyon szoktam szeretni. vannak a tetőn ezek a kis lámpácskák is. a kérdés adódik; kérem a hosszútávos szakértő kollégákat, hogy árulják már el, hogy mire szolgáltak!

a motorháztetőn a légbeömlő és a tanksapka környékén van egy kis zűrzavar. először is az a szegecselt él, aztán a nyílások, végül a nem jól illeszkedő fedél miatt nekem nagyon összevisszának, elnagyoltnak érződik a modellnek ez a része.

ellentétben a farral, ami csupa ív, csupa kecs, csupa szépség. főleg ezzel a fényezéssel. gyönyörű. ha ilyen formája lenne mindenhol, ez lenne a kedvenc Ferrarim, és talán a kedvenc modellem is.

ha már a motorháztetőt boncolgatjuk, nézzünk be kicsit a tető takarásában levő része felé; bizony, ott van egy Szent Mattel Rács a motor felett.

a kerekek anyaga nagyon jó, szerintem igazi gumi. tapintásra olyan majdnem, mint egy jobbfajta kemény radír. a felni hozza a szokásos Mattel színvonalat, ha nem is esünk tőle hasra. a méretezés már annyira nem győzött meg, szerintem picit ballonosra sikerült, főleg a hátsó két kerék.

teleüveges szélvédős ajtó. aki találkozott már az eredeti HW verzióval, az nem lepődik meg, hiszen azon is ilyen. annál is inkább, mert úgy hiszem, hogy az ajtó változtatás nélkül került fel az Elite modellre.

az autó orrában van ez a kis lyuk. semmi különös, aluhatású műanyagok, pár milligramm festék a fekete részekhez. holnapra el fogom felejteni, milyen ott belül. nem, már ma délutánra.

nézzük, mi rejtőzik a pilótafülkében, hátha az érdekesebb. volt már szó az ajtókról. természetesen óriási nagy egykaros zsanérral nyílnak. ráadásul elég nehezen is, a teleablak miatt pedig elkél egy erősebb köröm, vagy egy fogpiszkáló a nyitásukhoz. de ezek legalább nem esnek ki, mint az Eric Clapton-féle Lusso ajtajai.

sokat nem fogjuk őket úgysem nyitogatni, mert nem lesz hozzá kedvünk. ormótlan nagy kezelőszervek és maticaműszerek várnak ránk ugyanis odabent. van valami nagy kallantyú a jobb oldalon, aminek a kezeléséhez minimum jetinek kell lenni.

az üléseknek csúfolt műanyag fröccsöntőipari termékek már egy jobb érzésű magyar tejfölöspohár-előállító üzemben kilógnának a sorból lefelé. az pedig, hogy ott árválkodnak ezek ketten a padlóból kinézve, egyenesen a Majorette F355-ösének emlékét ébreszti fel bennem. pedig próbálok nem rá gondolni.

nna majd a motóre, az biztos jó lesz. jó is. a lehetőségekhez képest. talán itt nyúltak hozzá legjobban az alapokhoz, egész gusztusos lett a végeredmény. a gépháztetőt egy picit feszegetni kell felfelé, hogy valamit lássunk is belőle, mert simán, óvatosan nyitva csak nagyon minimálisan nyílik fel. ha már sikerült rendesen felnyitni, a csőváz bal oldalától egy kitámasztó nyitható ki, ami meg tudja tartani a tető roppantó súlyát.

a lehetőségekhez képest a futóművek is ki lettek dolgozva. persze senki ne gondoljon GMP minőségre, de azért nem rossz. főleg az általános összképhez képest.

de a legjobb poént a motortérben a Mattel mégsem ezzel, hanem régi szerelmével, a RÁCS-csal követte el. itt alul, a lökhárító alatt található, tessék jól megfigyelni, nagy ötlet.

ezzel együtt sem értem, hogy a Mattel 2011-re hogyan mert kiadni egy ilyen kritikán aluli gépet. már régen le kellett volna állniuk a régi vasak felturbózásával. egyszerűen saját magukat égetik, amikor tudnak ők olyat is, mint a már említett 599-s család, vagy az SWB California. persze, nem voltak illúzióim, de ez a gép még az alacsony elvárásokhoz képest is csalódás. jó, meg lehet venni. akinek Bburago-ja van, az bátran lecserélheti egy ilyenre, mert annál sokkal-sokkal jobb. de ne most, ne huszonezer forintért. várja meg, amíg valamelyik huszár megveszi 35 euróért az ebay-ről és felteszi a vaterára 14ezer forintért. akkor, annyiért meg fogja érni, most így ez ennyiért még szimpla pénzkidobás.

a szokott helyen megint összegyűlt a társaság. sajnos asztalom nem volt, de hála Mr. Stratos kollégának, és az indexes versenyautós topik oszlopos tagjainak, azt a pár darab modellt, ami még maradt így is ki tudtam vinni. eladni ugyan nem sikerült belőlük egyet sem, de ez a börze nekem most nem is erről szólt, inkább a társaságról, a hangulatról. ami szerintem börzéről börzére egyre jobb. az is fokozta a jókedvemet, hogy ezúttal sikerült egy szép vásárfiát hazahoznom. kipakolás után körbejártam, hogy hátha lesz valami érdekes. és rögtön megláttam ezt:

elhoztam. természetesen. nyolcezer forintért. NYOLCEZER FORINTÉRT! nagyon örülök neki. tudom, hogy a mai GMP csodák mellett nem rúg labdába, de én szeretem ezeket a régi, öreg harcosokat. ráadásul ez azzal a ritka tulajdonsággal rendelkezik, hogy gyakorlatilag hibátlan. a matricákon persze látszik az idő vasfoga, de azzal sajnos nem lehet mit csinálni. a lényeg a lényeg, nagyon megérte kijönni erre a börzére, minden szempontból.

nagyon régen készítettem bemutatót. ennek számos oka van, majd egyszer talán részletezem is őket. de addig is jöjjön valami elképesztő. egy olyan modell, amit eddig méltánytalanul elhanyagoltam. eddig. ennek nagyon prózai oka volt; nem volt belőle saját példányom, ezért nem tudtam bemutatni. de nemrég sikerült szert tenni egyre, így semmi sem gátolhat meg benne, hogy leírjam róla a véleményemet.

ez a modell pedig nem más, mint a BBR Ferrari 375 Plus névre hallgató remekműve. nem vagyok nagyon otthon a BBR történetében, de úgy tudom, hogy talán ez volt az első 1:18-as Ferrari, ami kikerült a kezeik közül. nos, ez egyáltalán nem látszik meg rajta, lehetne akár vadiúj gép is, egyszerűen annyira a legapróbb részletekig kidolgozott, míves darab, hogy simán letagadhatja azt a pár évet.

de mielőtt belemerülnénk a részletekbe, nézzük meg picit kívülről az autót. ami legelőször feltűnik az az, hogy ez bizony egy szép nagy tepsi. a szabvány egytizennyolcas dobozt hosszában majdnem teljesen kitölti. egy 250 Testa Rossa szabályosan eltörpül mellette, egy 166 MM-ről nem is beszélve.

a legtöbbet következtetni a nagyságára így, hogy egyedül van a képen leginkább a kormány, vagy az ülések méretéből lehet. a hatalmas kormány szinte elveszik a kabinban, az ülések is olyanok, mintha törpékre szabták volna őket.

persze nem csak a nagyság az, ami lenyűgöző ebben a modellben. a festés, az illesztések, az egész összkép, mind nagyon jól eltalált. tudom, hogy a Le Mans győztes ritkább, meg nemesebb jószág, de engem nagyon megfogott ezen a modellen a mexikói fíling, többek közt ezért is választottam ezt. csak ránézek, és látom magam előtt, ahogy egy poros úton száguld, kaktuszok között. 

közelebbről megvizsgálva látszik, hogy ez tényleg nem az a kecses Ferrari, amit később megszoktunk a 250-es szériával. vannak persze szép domborulatok, de sehol nincs  légiesség, harmónia. a pofonegyszerű fart a színes rendszámtáblán kívül nem sok minden oldja. maximum az a fél mázsa szegecs.

a csomagtartó teteje már picit érdekesebb formailag, főleg a rajta vágott rácsozat miatt. ezen van a rajtszám. mind a rácsot, mind a rajtszámozást mesterien oldotta meg a BBR. a csomagtartó tetejét egyébként pici kis rugós fémkarmok tartják a helyükön, ezeket a dobozban található szerszámokkal elég könnyű kioldani, de azért nem biztos, hogy elsőre sikerül.

készítettem egy képet a modell oldaláról is. itt egy darabig fut egy krómozott díszcsík, amit később a eltakar az oldalsó rajtszám. a díszcsík egy kis szellőzőnyílász is kettészel.

ezen a modellen csak egy ajtó van, a vezető felőli oldalon. az illesztése természetesen tökéletes.

előröl nézve a modellt a legszebb részlet a hűtőmaszk lehet. a rácson keresztül egészen a mélyen levő hűtőig belátni, miközben mindenféle merevítéseket is megszemlélhetünk.

a motorháztetőt a korszellemnek megfelelően kis bőrcsatokkal rögzítették. egytizennyolcban láttam már ilyet, mindig félek is tőlük. egy örökkévalóság megbirkózni velük. ha meg nem, akkor meg bumszlik, nem élethűek. a BBR-nek sikerült a lehetetlen: nem olyan nagy ördöngösség kibontani őket, mégsem aránytalanok. a motorháztetőn levő nyílás rácsozata is megérdemli, hogy megemlítsem; szép.

jómagam annyira nem lelkesedem a gumival egybeöntött feliratokért a gumi oldalán. itt  sem sikerült nagyon élethűre. de lehet, hogy csak a hajszálvékony küllők és a szép kerékcsavar miatti kontraszt miatt tűnik egy picit buta megoldásnak.

ha már a kerekeknél tartunk, nézzük meg, hogy mi tarja őket a helyükön, milyen a felfüggesztés. hát kérem, akár itt, a modell aljánál el lehet időzni egy jó ideig, annyira sok aprólékos részletet találunk itt is. igazi laprugó, lengőkarok, fékcsövek, csapok, meg még ki tudja mi minden rejtőzik itt alul.

de az igazi tűzijáték mégsem ez, legalábbis szerintem. engem igazán az fogott meg, hogy a modellen levő összes fedél nyitható. kivétel nélkül. pedig van rajta nem kevés. például itt a jobb első sárvédőben levő. az egész megvan vagy egy fél kisujjkörömnyi. ebből lehet következtetni a zsanér méretére.

hasonlóan vicces méretű a szélvédő előtt levő kis szellőzőnyílás.

az autó orrán levő már nagyobb, ez egy kis kezű ember kisujjának körméhez mérhető talán.

van egy nyílás a motorháztetőn is.

meg természetesen az üzemanyagtartályon levő tanksapka is nyitható. általában nem nagyon esem térdre, ha nyitható elemeket látok egy modellen, de az ezen levő aprólékosság teljesen megfogott. ezen kívül az egész nyitás-csukás kulturáltsága is. a tényleg nagyon apró alkotóelemek dacára sosem volt olyan érzésem, hogy elgörbítek, esetleg eltörök valamit, amikor játszadoztam velük.

az autóhoz jár egy külön felhelyezhető takarólemez, ami szegény másodpilótától nagyon pici magasságot követel meg. pedig, ha jól látom, nem más diktálta az itinert, mint maga Zorró.

a fülkében semmi hókuszpókusz. fakormány, bőrülések, pár műszer, kapcsoló, biztosítékok, relék, csupasz fémlemezek, itt-ott kilátszó vázdarabok. nekem tetszik.

a csomagtartót teljesen uralja a hatalmas benzintartály. a hétvégi teszkós bevásárlást ne ezzel tervezzük. a tető egyébként meglepően nehéz, hiszen a pilóta feje mögötti dudort is magán viseli. a csomagtérből egy kis pálcika hajtható ki, amivel megtámasztható.

a motor maga a csoda. még nem az a színesszagos piros hengerfejes Ferrari, hanem szürke egy kis szürkével. mellé pedig a változatosság kedvéért egy kis szürke.

de talán pont ez a színvilág emeli ki legjobban a részleteket. mert azok vannak dögivel, csak legyen ideje az embernek mindent megfigyelni.

múlt hétvégén Hornando kolléga nálam járt. nézegettünk modelleket. szépeket, a szívemnek kedveseket. ezt valamiért nem jutott eszembe elővenni megmutatni. mert mindezen szépek mellett, amit írtam róla valamiért mégsem férkőzött be a legszebbek, legkedvesebbek közé. pedig megvan hozzá mindene, de az a kis szikra hiányzik. aki bele tud szeretni, vagy nem zavarja az érdekházasság, annak viszont bátran ajánlom. annál is inkább, mert egyes verzióit, főleg a #19-est néha piszok jó áron ki lehet fogni itt-ott. szóval hajrá!