Ferrari 1:18

a következő bemutatóhoz:

azt hiszem, ezzel régóta adós vagyok. elég sokat beszélgettünk róla, gyakran előjött a téma, de különböző okok miatt sosem került rá sor, hogy megírjam az összehasonlítást. mindig csak kijelentettem, hogy igen, az UT sokkal jobb/szebb modell, mint a HW. most próbálom illusztrálni is, hogy miért gondolom így. sajnos a két modell nem szerepelhet közös képen, mert egymástól 200 km-re vannak, de azért bízom benne, hogy így is élvezhető lesz.

nem biztos, hogy egyértelmű, ezért ezzel kell kezdenem: a piros a HW, a sárga az UT verzió. az UT-ről már készült egyszer egy bemutató, a képek innen lehetnek ismerősek. elsőre a színen kívül semmi különbség nem tűnik fel. talán az UT egy picit könnyedebb, nincs benne annyi modellautós "vaskosság", de lehet, hogy ezt csak azért látom bele, mert én már ismerem a részleteket is. nem. mégsem. az ablakkereteknél az ordító különbség messziről is látszik.

persze vannak szögek, ahonnan tényleg csak a szín segít eldönteni, hogy melyik modellről van szó.

sajnos egyik változat csomagtartója sem nyitható. ha valaki tudja ennek okát, ne tartsa magában, ossza meg velünk. nekem nem sikerült rájönnöm, csak mindenféle konteókat gyártanom a témához. ezen a fronton olyan nagyon nagy eltérések nincsenek. talán annyi, hogy a HW egy amerikai Spidert formázott meg, amihez az oldalfényeket nemes egyszerűséggel egy-egy narancs matricával oldották meg. nem túl elegáns.

hátul vadítóak a HW sötétpiros lámpái, szép a lovacskája. sajnos az UT-nél spóroltak a zabbal, az ő lovuk soványkára sikerült. viszont a motorháztető pontosan illeszkedik, nem úgy, mint a vetélytárs picit vastag, picit csálé teteje és a kipufogók is kidolgozottabbak, mint a HW-n.

a kerekek-felnik harcát is az UT nyeri nálam. sokkal szebb, arányosabb a sárga embléma, a kerékanyák körüli pici lyukak is élethűbbek, azon kívül a HW felnijének színében van egy kis krómos-csillogós ganxta rap beütés, amit én annyira nem kedvelek. a fékek... nos, igen, nehéz a döntés. a lyuggatott, de nem élethű, vagy a szép féknyerges, de nem lyuggatott. erre azt mondom, hogy találtam a neten olyan Spidert, aminek nem volt lyuggatott a féktárcsája.

volt már szó a motorháztetőkről. ami kimaradt: sajnos mindkét verzióé műanyag. az okát nem tudom, nagyon messziről nem is látszik, a csalódás akkor ér minket, ha mozgatjuk őket. már, ha valakit ez tényleg zavar.

a szélvédők terén nincs vita. csúnyán elvérzik a HW. pedig ha jobban megnézzük, az oszlopok ugyanolyan vastagok, csak az UT ügyes festéssel eléri a kívánt hatást, addig a HW nem foglalkozik ilyen részletekkel, ráadásul a szélvédő felső része nem is passzol rendesen a keretbe.

a motoroknál kiegyenlítettebb a küzdelem. néhány helyen az UT finomabb, máshol a HW. az én szívem itt is az UT felé húz, a kifestett bilincsek miatt, de én részrehajló vagyok.

a belterek összehasonlítása lesz az, amivel úgyis mindenkit meggyőzök róla, hogy az UT a nyerő. ez az ajtóbelsőkön még nem látszik egyértelműen.

viszont a kormány, a műszerfal, a középkonzol, a padló, még a belső tükör is, de leginkább a váltókulissza környéke egyértelműen mutatja, hogy melyik kiskakasé itt a szemétdomb. szerintem egy ilyen részlet elférne még egy mai prémiumkategóriás modellbe is.

nálam egyértelmű, hogy ki a nyerő. nem is árultam zsákbamacskát, már szóltam az elején. nem rossz ám a HW sem, azt is nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, de ha esetleg elérhető közelségbe kerül egy UT, akkor arra tessék lecsapni.

Megosztás

lassan átalakul a blog Ferrari umbau portállá, Dofenké és Missa olyan ütemben küldik nekem az anyagokat. most Missa van soron, kb két hete még csak említést tett nekem róla, hogy esetleg, talán belevág egy Stramann Spider építésébe, ehhez képest a pár napja hozzám eljuttatott képei szerint egészen előrehaladott állapotban van a munka. persze a java még hátra van, de ezért látszik, hogy emberünk nem vesztegeti az idejét.

akit bővebben érdekelnek az átépítés kezdeti lépéseinek részletei, még több fotót, és a szokásos részletes beszámolót talál Missa blogján.

(Stramann, Straumann, Straman? a neten keresve mindhrámra jöttek a találatok)

megjelentek az első (meglepően őszinte) fotók a deko master példányról. így képek alapján azt mondom, hogy ígéretes jószágnak tűnik. persze látszik rajta, hogy nem egy CMC, de szerintem inkább a jobb-, mint az elrontott Elite gépek sorát fogja gyarapítani. a csomagtartó-zsanérok felfogatásán remélhetőleg faragnak még, meg a gumik is rendesen a helyükre kerülnek majd.

...Dofeknétől. még nincs kész, de már majdnem:

gondoltam, hogy közzéteszek pár képet a londoni 1:1-es élményeimről is:

késő tavasz van, szépen süt a nap, virágoznak a virágok, zöldellnek a zöld ligetek, csicseregnek a csicsergő madarak. nincs is jobb alkalom egy jó ki bemutatóhoz, mint a mai délután. az alanya pedig legyen egy szívemnek kedves kis gépezet, a HotWheels 166 MM gépe. eddig valamiért nem is gondoltam rá, hogy írjak róla, de Xapa kolléga összehasonlítása meghozta a kedvemet.

meg aztán hozzájutottam egy használt példányhoz, amit gyorsan körbefotóztam. az utóbbi időkben eléggé sok csalódás ért a legújabb Mattel kreálmányok okán, ilyenkor mindig felüdülés egy régi Mattel vasat egy picit jobban szemügyre venni, hogy kb 10 éve hogyan is gondolták a modellgyártás a Hotwheels-nél.

mert ez a kis Ferrari igazán szemrevaló. ráadásul pici, kedves jószág. a felületes szemlélő egyhuszonnégyesnek nézné, de nem, egytizennyolcas.

a modell hozza a negyvenes évek végének útkereső formáját, tudja a 166-osra jellemző, a karosszériához képest hatalmas kerekek fílingjét. a fényezés tökéletes, csak a használt mivoltából jövő apró sérülések (egy-egy tűhegynyi festéklepattanás), itt-ott lerakódott makacs porfoltok rondítanak a képbe, de ezek is csak közelről tűnhetnek fel.

a múltkori Dino bemutató után elhatároztam, hogy ezentúl bekukkantok minden modell alá is, és a benyomásaimat is megosztom az ott látottakról. itt nem a világ legszebb alvázát találjuk, de a Dino sivárságához képest teljesen üdítő a látvány. van kipufogórendszer, kardántengely, olajteknő, némi kerékfelfüggesztés is.

szemből az autó egyik legjellegzetesebb alkatrésze, a küklopsz harmadik lámpa az uralkodó látványelem, ha a szomorúan a földre néző szemeket és a hatalmas, a kor formulaautóin alkalmazotthoz hasonló hűtőrácsot nem vesszük figyelembe. a modell korához képest teljesen tisztességes a kidolgozás, ma már nyilván bele lehet kötni a rács anyagába, meg a lámpák közepén levő pöttybe, de anno ez teljesen elfogadottnak számított.

a hátsó nagyon kis keskeny, karcsú. alul éppen csak hogy kikandikál a két szívószál vastagságú kipufogó, amire a rendszámkeret körüli két kis kerek lámpa rímel. fölötte apró krómozott nyitó. itt is ugyanazt lehet megállapítani, amit elöl: korrekt.

elöl két szélvédőcske tereli az egyizennyolcas levegőt. ennek a kereteit ma már biztosan szebben illesztenék a helyére, maga az üveg is valami vékonyabb anyagból készülne. a motorháztető tetején levő kitüremkedések is valódi lyukak lennének, de azt hiszem, telhetetlen vagyok.

ez Elite verzión a Superleggera felirat és logó már fotómaratott, a sima HW-n még csak egy ügyes matrica. szerintem nem rossz.

a kerekekről már tettem említést. jobban megnézve azért itt is látszik, hogy rohan az idő. az anyagok fényesek, a küllők ritkák és túl vastagok, a központi kerékcsavar is picit túlzó méretű.

az ajtók szépen illeszkednek, pedig a forma nem egyszerű, elég sok ívet kell követni. félig lehúzott oldalsó szélvédő nincs, mert oldalsó szélvédő sincs.

a csomagtartóban még van egy ronda kerék, meg egy kupak a benzintankhoz. egyszerű.

ahogy a motor is az. színes-szagos kábeles típustáblás megoldásokra senki ne számítson. van pár elem, amiből következtethetünk, hogy ez itt egy motor. nincs vele probléma, emlékszem, hogy ez így mekkora számnak számított még 6-7 éve is.

ahogy az egykaros zsanéron nyíló ajtókkal sem volt semmi probléma régen. van némi stilizált ajtóbelső imitáció is.

a belső tér egyszínű pirosra van mázolva. természetesen kárpitozást hiába is keresnénk, nem is teszünk ilyet. az ülések egy picit műanyagos hatásúak, a kormány viszont jól néz ki, ha nem a kíméletlen makrofotón keresztül nézzük.

de talán a legszebb részlet a modellen a műszerfalon levő besüllyesztett órák kidolgozása. ismerek olyan gyártót, aki szemrebbenés nélkül ragasztott volna a műszerfal helyére egy matricát, de Mattelék jó fejek voltak, dolgoztak rajta tisztességesen.

ahogy az egész modell tisztességes. lehet előszedni a régi lemezt: ma már picit elavult, de ha a maga korába helyezzük vissza, akkor teljesen korrekt, sőt nagyon szép modellről van szó. tudom, hogy ez a visszahelyezés nem olyan könnyű. akinek ez nem elég, annak ott az Elite verzió, nem sokkal nagyobb élménnyel, nem sokkal többért.