Ferrari 1:18

a szokásos "melyik típust ki gyártotta (gyártja)" táblázatom 2012-re frissített változata. a frissítésbe csak azok a típusok kerültek bele, amik már megvásárolhatók. továbbra sem szerepelnek olyanok, amikről lefelejtették a sárvédőt, illetve, amiket véletlenül nem fémből öntöttek ki. ugyanígy kiszorulnak a listáról a kisszériás umbaunak számító portékák is.

*: Anson klón, **Anson klón, ***Majorette klón, ****Eltekintek a Jouef Evolution/Revell/Eagles Race/UH külön márkaként való kezelésétől

minden olvasómnak modellekkel teli szép Karácsonyt kívánok!

adott egy modell, amiről már a sarki fűszeres is mindent tud, aminek a megérkezését már több, mint egy éve várjuk, amit kiemelkedő figyelemmel kísért a szakma, ezerszer beszéltünk már róla mindenféle fórumokon. mi a fenét lehetne róla írni?

az az igazság, hogy rengeteget. a képek azok képek, az enyémek is csak azok, azokból szinte semmi nem derül ki a modellről, ezért rengeteget kell írnom, hogy legalább valami kis szeletet meg tudjak mutatni belőle. nem lesz könnyű. az első fotók alapján bennem is volt egy nagy adag csalódottság. ott volt ugye a még majdnem friss és ropogós Elite verzió, tehát maga a téma sem ígérkezett nagy durranásnak, ráadásul a képek alapján, aki már látott CMC 250 SWB-t, az nagyon sok extra tűzijátékra nem számíthatott.

és mekkorát tévedett... de ne szaladjunk előre. először is egy kis magyarázat, hogy miért lett az enyém kék. nem, nem (csak) a nem-piros mániám miatt. kizárásos alapon döntöttem így. ha nem lett volna meg az Elite verzióból az összes színvariáció, akkor lehet, hogy fekete lett volna, de mivel fekete Elite van itthon, ezért marad az egyetlen, amit nem adott ki a Mattel. nos, nem bántam meg.

ez a szín gyönyörű. alapvetően világoskék, de van egy ezüstös hatása, talán a metálszemcsék miatt. bizonyos fényviszonyok mellett egy nagyon enyhe lilás árnyalatot is bele lehet látni. ehhez jönnek a gyönyörű krómozott alkatrészek és a pezsgőszínű beltér. tény, hogy a legelső képeken eggyel sötétebb árnyalatú kék szerepelt, de szerintem az, amiről ez az autó szól, az életcsászárság, azt sokkal jobban tükrözi ez az árnyalat, mint egy komorabb sötétkék.

imádom ezt a formát, szinte nincs olyan nézete, ahonnan ne mutatna jól. ideje közelebbről is megvizsgálni.

egy CMC modellnél érdemes egy picit elidőzni a hastájékon is, ott is találni rengeteg érdekességet, pedig élete nagyon nagy részében rejtve marad ez a fele. a rézcsövek már szinte megszokottak, ahogy az olajteknő-váltó egység is. a futóműalkatrészek nagyon szépek, de nagyon szeretem a kis bilincseket amivel a különböző csöveket rögzítették.

régi kedvencem a fémből készült hátsó laprugó a csatlakozó kis stabilizátor-rúddal.

az első lámpák is tökéletesek, talán-talán a fényszóró előtt levő buborék krómkerete hangsúlyosabb valamennyivel a kelleténél.

a hátsó lámpák: okés, van krómkeret a lámpatest és a karosszéria között, ezt már az Elite verziók is tudták. na de a lámpát rögzítő kis csavarok is megvannak. ezen a modellen még a lökhárító is olyan részletességgel van kidolgozva, ami épp ésszel eszünkbe sem jutna, különös tekintettel a rajtuk levő babákra.

a csomagtartó fedelén levő Ferrari felirat talán a legfinomabb fotómatatott alkatrész, amivel eddig élőben találkoztam. de mégsem ez a legérdekesebb dolog itt hátul, hanem az alatta levő kis zárszerkezet. ami működik; a fedelet a kis mütyür gomb benyomásával tudjuk nyitni. a fedél becsukásánál olyan szépen kattan a helyére a zár, hogy az eddigi etalon modellalkatrész-kattanás hangomat (ami a BBR F430-as csomagtartófedelének csukásakor volt hallható) szépen a második helyre csúsztatta.

a szélvédőkeret is jól sikerült. a kis gumiperem a szélvédő körül nagyon ügyes, de az ablaktörlők sem sima 2D-s fotómaratott alkatrészek, hanem szépen kidolgozott műszerek.

a gumi-felni-fék szentháromság CMC módra. a gumikon a profilmélység egy picit talán túlzó, ráadásul én nem rajongok a gumikba öntött feliratokért sem, igaz, azok most egész jól sikerültek. a kerékre a koronát mindenképpen a küllőzés teszi fel, de a központi kerékanya kidolgozása, közepén a teljesen jól olvasható feliratokkal is gyönyörű.

a fényképeken a tető dőlése furán meredeknek tűnt. főleg a piros színűeken. de most jön a szokásos mantra: élőben nem, ott nagyon szép, arányos

az a krómcsík az ajtók felső peremén talán nem egyedi dolog, de a gumitömítések megléte mellette már olyan látványelem, amit nem látni minden modellen. ha már gumi: természetesen a kilincsek alatt is megtalálhatók a kis tömítések.

ahogyan az ajtónyílásban is ott a tömítés, végig, ahogy kell. az olyan kis finomságokról, mint a szegecselt fém küszöbvédő, vagy a műszerfal és az ajtó találkozásánál levő kis fémlap is érdemes szót ejteni. az ajtókárpit igazi bőrből készült. sajnos ez látszik is, a varrások, az illesztések, meg az egész ajtózseb nagyon nem egytizennyolcas arányú. még egy kritikai megjegyzés: az ajtók mindenféle ellenállás nélkül kalimpálnak nyitás után, mintha nem is fémből készült pántok tartanák a helyükön őket, hanem egy meggyűrt kartonpapír. lehet, hogy valakinek így tetszik, nekem egy picit szokatlan.

a műszerfal két éke a csodás fakormány és a visszajelző műszerek. a kormány nem egyszerűen egy barna karika, valóban látni rajta a fa erezetét, a küllők és a Ferrari emblémát is tartalmazó duda külön darabok. az órák pedig külön-külön vannak elkészítve, a számlapjuk is nagyon szép.

az ülések huzata is bőrből készült, ahogyan az ülések mögötti kis felület is. itt már nincsenek olyan jellegű problémák, mint az ajtókárpit esetében, sőt.

említettem már, hogy egy apró zárszerkezet segítségével nyithatjuk a csomagtartót. odabent mi vár ránk? finom-finom kárpitozás, a tanksapka, a pótkerék. ahol kell, ott egy krómszegély. és természetesen gumitömítés-imitáció a szegélyeken.

a motorról nem is kéne írnom, annyi minden van itt, hogy elég csak a képeket nézegetni. van, aki szerint a CMC újrahasznosította a 250 SWB motorját, és azt tette egy az egyben ide, de azért rengeteg apró különbséget találni, sok-sok finomítást.

az egyik kedvenc részletem egy banálisan egyszerű kis dolog, a motorháztető tartó kis konzol a tűzfalon. a másik a gyújtási sorrendet leíró tábla a motor elején.

ez lett volna a szépséges California bemutatója. már elkészítettem a képeket, csomagoltam vissza a gépet a dobozába, magamban fogalmaztam már a végszót, valami vulgárisat, amikor rájöttem, hogy egy fontos dolog kimaradt; a tető.

mert ugye a nem piros verziókhoz jár felcsatolható keménytető is. ráadásul a CMC csinált egy csavart: a szürkéhez fekete-, a feketéhez szürke tetőt adnak. (a kékhez kéket) van akinek ez a megoldás nem tetszik, de én például a fekete tetős szürkére eléggé rákívántam amikor a prospektusukban megláttam kinyomtatva.

a tetőt a szélvédőkerethez a képen látható két kis rugó húzza hozzá tökéletesen. picit fura megoldásnak tűnik, voltak, akik ruhacsipeszt kiáltottak, de élőben egyáltalán nem vészes. nézegettem képeket az igazi autóról, próbáltam meglesni, hogy hogyan rögzül a tetejük, de sajnos igazán jó képet nem találtam, csak egyet, ami alapján sejteni lehet, hogy ott is mintha ez a megoldás lenne, persze jóval szolidabb méretben.

a tetőt tartó kis konzol szerintem egymagában több alkatrészből áll, mint egy komplett 1:18-as Bburago 250 GTO. emiatt megérdemel egy külön fotót.

hogy hogyan illeszkedik a tető? sok panaszt hallottam, de nekem vagy szerencsém van, vagy mások nem voltak elég ügyesek, de az enyém tökéletes. a csomagtartófedél előtt levő két kis krómkarom alá kell becsúsztatni a tető alsó-hátsó felét, és máris a helyén van. ezután lehet bűvészkedni a kis rugókkal, de nekem nem is volt rá szükségem, enélkül is tökéletesen a helyére került minden.

ami a legérdekesebb, hogy a tető által egy teljesen más karakterű autót kapunk. a kis könnyed barchetta egy szempillantás alatt GT-autóvá változik hatására. nehéz eldönteni, hogy melyik változat a kívánatosabb.

ha nő lenne, én meg facér, akkor hozhatná a fogkeféjét, bár tartok tőle, hogy esélyem sem lenne nála. nem-nem, nincs tökéletes modell. szerencsére. ez sem az. csak a tökéletességre törekszik. ennyi pénzért, amit elkérnek érte, ez persze elvárható. de ezért a sok pénzért igazi ünnepnapot varázsol akkor, amikor először kibontjuk, és a nap különlegesebb pillanatai közé tartozik, amikor elvonulunk nézegetni. számomra egyértelműen ez a 2012. év modellje.

tudom, mi a Karácsony. a feleségem civilben egy sport-játék-óra-műszaki-cikk online áruházban próbálja irányítani a csapatot. most este negyed tíz van, az előbb telefonált, hogy tíz után indulhatok érte be a Moszkvára (akinek jobban tetszik; Széll Kálmán), mert szerinte fél11 körül végeznek. holnap reggel kezdés nyolckor, vagyis kelés fél6-kor, mert ugye van még a családi játéknagyker, az itteni rendeléseket is össze kell készíteni. ez pontosan december 24-én délután ötig fog tartani, az utolsó ember, aki aznap kapott észbe, akkor fog elmenni tőlünk egy olyan babával a kezében, amit a garázsból kapartuk már össze valami eldugott dobozból. de még az én munkahelyemen is megélénkül a forgalom decemberben. jó, az nem a Karácsony miatt van, hanem, mert mindenhol költeni kell, meg adóból leírni. szóval tudom, mi a Karácsony: a pénz ész nélküli költése. bármire. mert ez a szokás, így alakult, ezt injektálja a bőrünk alá a média, így illik. tisztelet a kivételnek.

azért is írtam ezt, mert egy pillanatra elgondolkoztam, hogy a karácsonyi hangulatú (kinek mit hozott 2012, mi került a fa alá, mit vártok 2013-tól, stb) posztok közé mennyire illik majd a témám, de aztán Ágó telefonhívása a tíz órás indulásról eloszlatta a kételyeimet; illik ez ide, sőt.

pár hónapja írtam először arról, hogy esetleg gyűjtögetnék, mérsékelt mértékben ugyan, de nem Ferrari modelleket is. akkor pár emberből ez általános megdöbbenést váltott ki, egy pillanatra úgy is éreztem magam, mint a fehér Negró cukorka, de persze a külső kontroll sosem volt vezérlőerőm, ezért bele is vágtam a kalandba. jó, húsos, finom falattal. aztán írtam egy listát. bevallottan főleg az AUTOart szépségeire koncentrálva. két dolog került vastagabb betűkkel szedve rá; a Mercedes 300 SEL és a Jeep Grand Wagoneer. egy jóárasított Merciről a két héttel ezelőtti közös Modelissimo-s rendelés alkalmával csúsztam le. egy kézből kicsúszós Jeep-ról meg az alábbi elmélkedés szólna.

van az index fórumon a bolhapiac topik. benne van a kedvenceim között, naponta többször ránézek, hátha van valami érdekes számomra. nem emlékszem, hogy vettem-e már ott valamit, de talán igen. a szerencse azonban a múltkor rám kacsintott. vagyis csak azt hittem, de az elején még teljesen heppiendre állt a dolog. vagyis egy AUTOart Jeep Grand Wagoneer várta új gazdáját. amint megjelent a hirdetés, ment az e-mail, kb 3 levélváltás után megegyeztünk, kaptam fényképet a modellről, a számlaszám megkapása után ment is a pénz. ami a modell valós értékéhez képest jelképesnek számított. túl olcsó ez, túl mohó vagy Labdacs, nem lesz ez így jó. de, hiszen az eladó leírta az e-mailbe, b.e.l.e.g.é.p.e.l.t.e a levélbe, hogy az enyém, én meg el is utaltam az árát. nem volt más hátra, mint várni.

vártam egy napot. aztán kettőt. meg egy harmadikat is. a munkahelyemre vártam a csomagot. úgy voltam vele, hogy ha aznap sem kapom meg, este nyomok egy levelet az eladónak, hogy mi a nagy helyzet, feladta-e. otthon ez az e-mail várt:

"Szia

Nagy baj történt lakástűz miatt nem tudom postázni a modellt leégett a fél lakásom és az autó is oda lett.

Elég nagy probléma ez most nekem, azt se tudom hogy mihez kezdjek.

Sajnálom hogy nem tudom elküldeni a modellt mert nagyon szeretted volna, de nekem a legrosszabb!"

Meg némi rizsa, hogy a pénzemet visszautalja, meg elköszönés, satöbbi. bűzlött a dolog, tele voltam kétségekkel, éreztem, hogy engem most itt valaki átver, hülyének néz. de nem, az ember ilyennel nem viccel, még ha nem is babonás, vagy vallásos, akkor sem. persze sehol nem találkoztam a neten lakásmegsemmisítő tűzről szóló hírrel abból a városból, ahonnan a modell érkezett volna, de mostanában másról szólnak a hírek, lehet, hogy nem került bele. gondoltam. ha csalnak a megérzéseim. mindezek mellett iszonyatosan rossz éjszakám volt. az a fajta dühös tehetetlenség, ami nem hagyott aludni, az valami olyasmi volt, amit legutoljára talán akkor éreztem jó régen, amikor egy nő hagy ott valami kis hülyeség miatt, és én nem tudom megmagyarázni. sem neki, sem magamnak.

gondolkodtam. vagy igazat mond. vagy rájött, hogy túl keveset kért. vagy valaki másnak adta. az első variáció kiesett, amikor pár nappal a fenti levél után újra szerepelt az egész eladó sora az index fórumon. természetesen a Jeep nélkül. én meg csak vártam. két dologra. egyrészt arra, hogy visszautalja-e a pénzem, vagy azt is bukom. ezt többszöri e-mail-es unszolás után egy hét után sikerült elérnem. a másik dolog, amire vártam, az az, hogy megjelenjen valahol a Jeep.

ma estig kellett várnom, az új tulajdonosa két oldalon is büszkén mutogatta legújabb szerzeményét. ráadásul még azzal is dicsekedett, hogy egy már megkötött megállapodás ellenére sikerült megszereznie a modellt. amikor szembesítettem a helyzettel, meg leírtam a véleményem, hogy mit gondolok az ilyen stílusú bizniszelésről, elég pökhendi módon lettem elküldve azzal, hogy 400 euróért beszerezhető a gép az ebay-en. használjak nagy szavakat? írjam azt, hogy itt egy ember, akinek 400 eurónál már nem törődik a másik üzletével. elmélkedjek róla, hogy hol a határ? 200 eurónál? 100-nál? 50-nél? 20-nál? dehogy. nem akarom játszani a durcás kisgyereket, akinek elvették a játékát. itt nem erről van szó. sokkal többről.

a tűzesetes barátunkról meg csak annyit, hogy amellett, hogy iszonytatóan gusztustalan dolog ilyen témával játszani, még rendkívüli ostobaság is. nem is azért, mert nem gondolt bele abba, hogy nagyon kicsi volt az esélye, hogy egy ekkora országban, ennyi gyűjtő között egy ilyen ritka modell titokban maradhat, hanem azért, mert ha nyílt kártyákkal játszik, és leírja, hogy akkor inkább licitálós játék van, a legrosszabb esetben is jobban jöhetett volna ki belőle, a legfinomabb eufemizmussal is kínosnak jellemezhető tűzesetes történet nélkül.

tavaly tavasszal felpakoltunk és elindultunk London felé. sokan kérdezték akkor tőlünk, hogy miért. pénzért. persze, aki külföldön vállal állást, az mind a jobb, könnyebb megélhetés reményében teszi. nagyképűen fog hangozni, de annyira nagyon mi nem voltunk rászorulva. mindkettőnknek normális állás, családi cég, szép nagy ház Szentendrén, két autó, amiből az idősebbik három éves. mégis, nagyon sajnáljuk, hogy ilyen-olyan családi okok miatt nem tudtunk élni a lehetőséggel és haza kellett jönnünk. pont az ilyen dolgok miatt. kint sincs kolbászból a kerítés, tudom, voltam, tapasztaltam. de ha két ember megállapodik valamiben, akkor az úgy van. hiába jön egy harmadik. főleg, mert nem is jön, mert a kötött alku neki is szent.

itt meg most én érzem magam szarul, mert tisztességesen játszottam. erre tanítsam a fiamat? akkor alul fog maradni, és egyre inkább alul fog maradni az ilyen helyzetekben. vagy neveljem az elveimmel ellentétesen? vagy vigyem oda, ahol nem kényszerülök erre a dilemmára? nem, nem egy százezer forintos modellről van szó, nehogy félreértse bárki, nem emiatt hurcolkodnék arrébb 2000 kilométert, hanem azért, mert ez egyre inkább általános jelenség.

nevek nem szerepelnek a történetben, aki kíváncsi, úgyis megtalálja mindenféle fórumokban.

egyszer már szerepelt itt Ferrarifan Ferrari gyűjteménye. azóta picit gyarapodott a ménes.

úgy látszik, az utóbbi napok-hetek a 458-as jegyében telnek. a fekete után most itt a fehér Spider is. (forrás: ebay.com)

ha valaki nem szereti a végtelen ömlengést, a szuperlatívuszok halmozását, a csapongó rajongást, az elfogult éljenzést, az ne is olvasson tovább. nyomja meg a back gombot, vagy simán csukja be a lapot. de a legjobb, ha kikapcsolja a számítógépet, tabletet, ájfónt.

mert itt most valami ilyesmi lesz. igazából amiatt az érzés miatt, amit nagyon régen éreztem új modell kicsomagolásakor. nem, nem csak az új csomagolás miatt elmaradt szentségelés miatt, hanem a modell miatt: meglátni, megszeretni, birtokolni.

hogy valami infó is szerepeljen, ez a gép a 458-as GT2-es verziója, ennek a konkrét modellnek az igazijával az AF Corse indult 2011-ben a Le Mans-i 24 óráson, kategóriájukban második helyezést értek el. talán jobb lett volna a győztes 2012-es gépet megformálni, mert ott igazán nagyot mentek, de akkor már el volt döntve, hogy ez az évjárat jön. de ne legyünk telhetetlenek.

pedig nem igazán vagyok oda a versenyautók modelljeiért, de ez most más. épp annyira agresszív forma, ami még nem túlzó, ízlésesen elhelyezett dekorcsíkok, nagy, de nem túl nagy szárny, szép piros fényezés.

elölnézetből engem egy kígyó fejére emlékeztet az autó. valami mérgesebb fajtáéra. sok mindent nem igazán tudnék róla írni. Nagyon szép a kis kihajtható első vonószeg a jobb oldali fényszóró alatt a sárga nyílnál. Eddig erre mindig elnagyolt, túlméretes megoldást adtak, most erre is figyeltek. tetszenek a sárga lámpák, a fedél illesztése is teljesen elfogadható 1:18-ban.

hátulról a szárny uralja a képet. de ha jobban megnézzük, akkor látszik itt igazi rács, kamurács, szépséges lámpák, a kipufogócsövek sajnos itt sem tökéletesek, de ez csak pont szemből belekukkantva látszik.

ahogy már utaltam rá, sajnos a GT2 is magán viseli az összes eddigi 458-ra jellemző tömör hátsólámpa-körüli rácsot, amiért igazán kár. de kárpótol minket a többi, például alul, a diffúzor mögötti.

az autóról a motorháztető fedele, illetve az eredetileg csomagtartóként szolgáló első rész fedele is egy az egyben leemelhető. alapesetben ezek a doboz felső részén kialakított kis mélyedésekben laknak, gondosan csomagolva. kibontáskor egy picit óvatosan is kell eljárni, főleg a filigrán kis motorháztető előbányászásával. a fedeleket apró mágnesek rögzítik a modellhez, ráhelyezés után nem lötyögnek, pontosan a helyükre kerülnek. levételükhöz nem ártott volna szerszámot csomagolni a dobozba, de nálam mindig van az erre a célra rendszeresített fogpiszkálóból egy szál.

az első fedél a súlyosabb darab...

alul természetesen gyönyörű ráccsal ellátva.

a felni-gumi-fék trió zseniális. kezdve a Brembo féknyergeknél, folytatva a szépséges felninél, majd végezve a Michelin-feliratos slick gumiknál.

még a felni belső felére ragasztott kis színes kiegyensúlyozó súlyok is megvannak, le a kalappal.

még azt is megkapjuk, amit eddig sokszor hiányoltunk: teliablakos szélvédő. persze csak az anyósülés oldalán, a másikon ott van a versenyajtós elhúzható plexi. ami esetünkben fixen nyitott, de azt én nem igazán bánom. az ajtók is kivételesen szépen illeszkednek a helyükre, fönt a keretüknél sincs semmi hézag. figyelemre méltók még a kis filigrán karbonszálas tükrök is.

ha már az ajtóknál tartunk, kukkantsunk csak be a pilótafülkébe. az ajtók nyitásához is a hűséges fogpiszkálóim egyikének segítségét kérem, mert a pontos illesztéseknek hála, csak azzal tudom feltárni a belsőt. az ajtókon sok kárpitot ne keressünk, szerintem az igazi is valami kikönnyített karbon-izé. nagyon tetszik viszont a típusjelzés megjelenítése rajtuk. külön jó pont, hogy az ablakkeret belül is meg van mintázva, nem csak a csupasz plexi mered ránk, ahogy arra volt már példa az utóbbi időkben.

az anyósülés természetesen hiányzik, helyette kapunk alumínium-hatású, gyönyörűen kidolgozott, szegecselt belteret, a fülke hátfalán mindenféle elektromos segédberendezéssel, kábelrengeteggel.

természetesen a bukócsövezés sem maradt ki a beltérből. részletes, keszekusza, gyönyörű. a vezetőülés a sokpontos övvel kívánatos. a műszerfal nyomokban hasonlít az utcai 458-ra, de tényleg csak nyomokban. a kormány mérete is jó. szóval belül minden rendben.

emlékszem, amikor megjelent az első kép a modellről, páran azt találgattuk, főleg a csomagtartó helyének képe láttán, hogy ez biztos a Super Elite verzió. de nem. ez a mezei változat. szép, aprólékos. színes, gusztusos.

talán a legnagyobb geg az átlátszó folyadéktartályokban levő folyadék, de azért el lehet itt még nézelődni. én a fékekhez az utastérbe friss levegőt szállító csövek karbon-torkolatával kezdeném, ha nézegetnem kéne.

nem is tudom, melyik része tetszik jobban az autónak. elöl az a sok cső, meg tartály, vagy itt hátul a motortér. szerintem ez utóbbi. el is döntöttem, igen: ez. azt is elárulom, hogy miért: nem biztos, hogy a képeken látszik, de van egyfajta mélysége az egésznek.

nem arról van szó, hogy van egy üregünk, abba beleragasztva egy motornak látszó műanyaglap, némi huzalozás, alatta meg semmi. nem, itt a padlólemezig lelátunk, és amíg a szem ellát, bizony minden ki van dolgozva. ráadásul szemet gyönyörködtetően.

a motorból magából persze szokás szerint nem sok minden látszik, az valahol jó mélyen alul helyezkedik el. a szemet inkább a motorhoz levegőt vezető csövek vonzzák, no meg a különböző vázmerevítő rudak. sajnos látunk egy igénytelen megoldást is: a fedelet tartó mágnespogácsák helyett ki lehetett volna találni valami igényesebb megoldást is.

számora ez a modell az idei év legnagyobb pozitív meglepetése, egyértelműen a legszebb, legkidolgozottabb, legösszetettebb Elite modell, ami valaha megjelent. aki ilyet szeretne, igyekezzen, mert nagyon hamar el fog fogyni az összes. ahol lehet még kapni, ott 100 euró környékén mozog. de most nincs kérdés: megéri.

sokat gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem ilyen. mert nem is túl szép, a színe is több, mint szokatlan, de ahogy nézegettem, arra gondoltam, hogy ha lesz egy vitrinem, el fog ez férni a sok 250 GTO között. ráadásul egy picit olcsóbb is volt, mintha ugyanezt Bburago-ban akartam volna, ezért az a döntés született, hogy marad.

a poszt indítása előtt átnéztem, hogy miket irkáltam eddig a 250 GTO-ról, és eléggé elcsodálkoztam, hogy a HW verzióról nem született eddig még semmi. majd most. de nem lesz teljes így sem a dolog, mert ez sajnos egy Mass sorozatú HW modell, amiről azt hittem először, hogy nagyon meg is látszik rajta, de nem sok a különbség.

elég nagy távolságból nézve talán csak a fekete ablaktörlők lehetnek furák. ettől eltekintve hozza a szép GTO formát. persze nem olyan szép ívesen, mint a Kyosho verziók, de azért teljesen elfogadható a látvány.

szemből elszomorodhatunk a hőskort idéző fényszóró-kidolgozáson, a recés első légbeömlőkön, a hatalmas Ferrari emblémán az autó orrán.

hátulról a teljes dísztelenség jellemzi szegény jószágot. nemhogy rendszámtábla nincs, de a megvilágító kis lámpácskái is csak jelzésértékűek. ahogyan a csomagtartó nyitógombja is. a lámpákra sem pazaroltak túl sok energiát. azt hittem, hogy ezek a Mass verzió sajátosságai, de sajnos a rendes HW is így néz ki.

nekem nem tetszik ez a feketén hagyott ablaktörlő. nem tudom, hány cent megtakarítani ezzel, de biztos jelentős lehet az összeg. a krómkeretek is olyanok, mintha hámlana róluk a fényes réteg.

a kerekek a jó régi krómszínben csillogó HW felnikre húzott ballonos gumik, elöl-hátul egyforma méretben.

teleablakos ajtók. egyéb jót nem igen lehet róluk elmondani. a keretük túl vastag, furán idegenül hatnak a mindenféle szegényt nélkülöző helyükön.

belülről fura módon pont az idétlen sárga szín menti valamennyire a helyzetet. de csak annyira, hogy nem első látásra megy el tőle a kedvem.

belül a Mattel-től megszokott idomtalan kormány, a festőecset pedálok és a matricaműszerfal fogad. nem kő nyitogatni, nna.

a csomagtartóból kispórolták a pótkereket. ami nem is lenne baj, ha emiatt nem egy hatalmas lyuk tátongana a helyén, amin keresztül átláthatunk az autó alján. megcsodálhatjuk a diffit, illetve a hátsó kerekeket belülnézetből.

kérem oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló.

ez a modell tényleg nem tetszett, írni sem szerettem róla, ez talán érződik is. tényleg csak azért tartottam meg, mert az ára alapján az egyik legolcsóbb modellem lett. ahogy a bevezetőben is írtam, sokat gondolkodtam a megtartásán, vagy azon, hogy inkább a fiamnak adjam-e. a vége az lett, hogy ez az első olyan gépem, amit akkor is nézegethet dobozon kívül, ha én nem vagyok ott.

ha valaki túl ingerszegénynek találta a pirosat fekete belsővel, akkor most itt a pepita verzió (forrás W.D.M):

a nemrég érkezett legutóbbi nagy pakkomban ez a modell volt a legelső, ami a kezembe került. a dobozáról már írtam, most következzen magának a modellnek a bemutatója. ami igaziból piros, a fel-felbukkanó rózsaszín karosszériaelemek csak a kissé hiányos technikámnak köszönhetőek.

az új doboz, és a benne lakó dobozlakó tiszteletére új csavarhúzót is vettem magamnak. szép, hosszú, vékony szárút. és igen, tényleg működik a dolog; az ablakos megoldás után szinte felüdülés volt a négy csavar oldása után rögtön kézben is tartani a gépet. amiről első látásra is szembetűnik, hogy a jobbik fajtából való. ami nem látszik, az a gyönyörű fényezés, ezért elnézés kérek. ami látszik, az a szép forma, a szép kerekek, a legtöbb helyen jól eltalált illesztések.

a motorháztetőről lekerült a plexiborítás, így a hátsó rész nem olyan bazári, mint az elődökben. ezáltal egy egész nagy lemezfelület keletkezett, amit azért meg-megtör néhány domborítás, meg a motor felett-mögött lévő rácsok.

ha már rácsok; sajnos a lámpák mellettiek a Spider-en is csak kamurácsok, amiről jön a szokásos dumám: ha nem pont ezt figyelem, fel sem tűnik, nem zavar. javítottak viszont a kipufogókon: igaz, hogy a vastagságuk még mindig nem az igazi, de a belsejükbe tett nem is tudom micsodától többé nem kell diskurálnunk. a felni-gumi-fék hármas gyönyörű, szerintem a méretük is jól eltalált.

az orr-rész is finomodott a csukott verzióhoz képest. az embléma kisebb lett, és kapott egy kis mélyedést a fedélen. a fedél is mintha egy kicsit jobban illeszkedne a helyére. az első lámpák továbbra is csodaszépek. az ablaktörlők még mindig azok a 2D-s fotómaratott csodák, bízzunk benne, hogy talán egyszer majd lesz helyette egy jobb megoldás.

a belső tér koromfekete. több olyan véleményt is hallottam, hogy jobban állna neki valami világosabb kárpit, de szerintem ez a sötét is illik hozzá, legfeljebb nem annyira látványos, de semmiképp sem csúnya. főleg, hogy itt belül minden a legnagyobb rendben. gyönyörű a kormány, szép a műszerfal, az ajtókárpitok, minden.

ráadásul a feketeséget hatásosan oldja az a pár alu-színű betét, ami gyönyörűen lett megmintázva a modellnél is. a kicsike középkonzol is remek. kimaradt volna valami? ja, igen, a kárpitozás. van. vagyis, ha belenyúlok, érzem, hogy valami nagyon vékony puha, finom réteg van a műanyagon. nem az a flokkolt érzés, de arányaiban talán hitelesebb így.

ugyanez az anyag borítja a csomagtartó belsejét is. aminek a közepén végre nem éktelenkedik hatalmas lyuk a lefogató drótok miatt, mert ugye azok végre eltűntek. ugyanígy nincs bunkó a tető belsején sem, pedig az előzetes képeken még szerepelt.

a motorból szinte semmi sem látszik, csak némi kis utalás, hogy ott a lemez alatt mégis van egy szép V8-as. van, akinek hiányzik a felnyitható tető, de őszintém meggondolva, 1:18-ban még nem láttam igazán szépen működő megoldást.

A Mattel Ferrari felhozataláról tényleg elmondható, hogy hullámzó minőségben dobják piacra a portékát. szerencsére ez a modell egy hullám tetején helyezkedik el. jó érzés látni, hogy finomodott a nem túl öreg csukott verzióhoz képest is kicsit. nem vagyon túl jó jós, de szerintem ez is lesz akkora siker, mint amekkora az volt. akinek kell, gondoljon erre is.