ma jött utoljára a postás, meg sem állt a ház előtt, ezért a 2012-es évet lezártnak tekintem, gyorsan el is regélném, hogy milyennek éreztem ezt az évet gyűjtés szempontjából.
ha egy szóval jellemezném, azt írnám, hogy termékenynek. 47 darab modell parkolt be a gyűjteményembe. ez számomra is meglepő, hiszen mindenféle 1:1-es projektek miatt alapvetően takarékoskodási üzemmódban ment volna az év nagy része. ráadásul év közben volt egy jó nagy kiábrándulás is, ami szintén nem szaporította a jövevényeket.
nagyon rég elmúlt január, alig emlékszem már, hogy az idei első jövevényem egy igazán érdekes régiség, egy Anson (vagyis doboza szerint Majorette) 328 GTS volt. nem mai darab, de én szeretem, bemutató is készült róla.
a legutolsó jövevény nagyon friss, egészen pontosan ma reggel pakoltam át az eladó modellek dobozából a saját stócomba; a fekete Elite 550 Barchetta Pininfarina. egészen sértő áron árultam hónapok óta, ha ennyiért nem kell senkinek, inkább megtartom.
jöjjön egy kis száraz statisztika. egészen mostanáig a fenti képre nem volt szükség, hiszen csak Ferrarik jöttek, de idén hozzám került öt idegen is. pontosabban négy, mert a Fiat Ferrari-kötődését nehéz nem észrevenni. sokan aggódtak, egyvalaki különösen nagyon, amikor a Ferrari 1:18 elé odakerült a zárójeles "Nem csak" a blog címébe. az arányokat megnézve szerintem nincs nagyon nagy ok az aggodalomra, nagyjából hasonló várható a jövőben is.
a gyártóknál teljes a Mattel fölény, az idei modelljeim több, mint háromnegyede ettől a gyártótól származik. érkezett azért néhány Kyosho is, no meg a két CMC. meg ugye olyan idegen gyártók is szerepelnek, mint az AUTOart, vagy a Minichamps.
színben ahogy az minden évben lenni szokott, a piros a domináns. fura, hogy a fehér csak a negyedik helyet szerezte meg. a fekete nagyon belehúzott a végére, az utolsó három autóm ilyen színben pompázik.
pénzügyileg nem untatnék senkit számokkal, de talán kitalálható, hogy a legtöbbet egy hatalmas vasért, a CMC Bartoletti-ért fizettem. úgy érzem, nagyon hosszú ideig csúcstartó lesz. egyébként szeretem, meg minden, de még mindig nem nagyon tudom hová tenni. mármint a szobában is, de arra is gondolok, hogy agyilag.
a legolcsóbb, talán a legcsúnyább is a HotWheels 250 GTO-ja volt, amit nagyjából egy használt, doboz nélküli Bburago áráért vettem. annyit simán megért, de nem keseregtem volna, ha elszalasztom.
ami miatt talán kesergés lett volna, azok azok a gépek voltak, amikre rég vágytam, és nagy nehezen idén végre összejöttek. ezek az Elite 125 S #56, az Elite Sessanta, a piros '71-es Kyosho utcai Daytona, a HW 288 GTO, az, hogy teljes lett a Daytona Competizione és az 512 S sorom.
nem csak csupa sikertől volt hangos ez az év, előfordult, hogy keserű maradt az ember szája íze egy-egy biznisz után, durvább esetben maga a biznisz össze sem jött. de ilyenkor elég volt néhány jó alvás, esetleg egy aranykezű mester, és a dolgok máris nem mutattak olyan sötéten, mint ahogy először láttam őket.
nem csak emberekben sikerült csalódnom, de sajnos sokszor a modellek sem hozták azt, amit elvártam volna tőlük. ezért sokszor ki is ábrándultam, többször meg is fogalmazódott bennem, hogy eladom a gyűjtemény egy részét, vagy befejezem az egészet.
de a gordiuszi csomó elvágása nem azért nevezetes, mert úgy történt, ahogy számítottak rá; én is egy talán fura döntést hoztam. ha Ferrari modellgyűjtős kapuzárási pánikom van, akkor azt legjobban nem-Ferrari szeretőkkel lehet gyógyítani. az első kalandom egy Kyosho Ghost volt. nem bántam meg.
év végére persze helyreállt a lelki békém, főleg azért, mert a piacra került pár olyan Ferrari modell, ami rendesen visszaadta a hitem abban, hogy ez a Matel tényleg elkezdi végre komolyan venni saját magát.
de a legeslegjobb dolog kicsivel Karácsony előtt történt: CMC Ferrari 250 GT SWB California Spider. szinte sosem tudnék választani egy szem modellt, kedvencnek az adott évből, most a CMC nagyon megkönnyítette a döntést.
nektek milyen volt 2012?
